Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-11-30 / 49. szám
„menyasszony holmija” között nincs ott az a drága szőnyeg, amelyet Maral-edzse küldött ajándék ürügyén Szelbinek. nyomban elteijesztve a hírt, hogy ez az értékes szőnyeg a kálim része. Most tehát Mive-edzse visszaküldte a nászasszony ajándékát. Amikor Maral-edzse meglátta a szőnyeget, majd megpukkadt mérgében. Még a nyelve is megbénult, néhány napig ki se jött a szobájából, betegnek mondta magát. Dzsanmurad ápolta az anyját, Szelbi pedig nem mert a szeme elé kerülni. Bizonyos idő elteltével a fiatalok a jurtából átköltöztek a házba. Samurad-aga házában hét szoba volt. de csak kettőben laktak: az egyikben a házigazda és a felesége, a másikban Dzsanmurad. A többi öt helyiségben különféle holmit tároltak, selyemhernyót tenyésztettek, télen borjakat tartottak. Szelbi lelkesen fogott hozzá az egyik szoba kimeszeléséhez, de lelke mélyén továbbra is aggodalmak között élt. „Mit szól majd az anyósom?” — töprengett, miközben berendezte a tiszta, derűs szobát. „Én majd mindent elintézek, ne nyugtalankodj" — mondta a férje. Dzsemsíd úgy nekibátorodott, hogy még a rádiót is bevitte a szobába, és felszerelte a tetőn az antennát. Biztos volt benne, hogy anyja végül is megbékél az új dolgokkal. Régi dalok Maral-edzse nem szólt egy szót sem. még csak be sem nézett a menye szobájába. Dzsemsíd anyja úgy tett. mintha semmit sem vett volna észre. Csak amikor meglátta a tetőn az antennát, félrehúzta arcán a jasmakot, és mérgesen köpött egyet. Nem engedte meg. hogy a menye a háztartásban segítsen, így Szelbi nagyon unatkozott, hiszen ki se mozdult a házból. Csak esténként érezte jól ma-gát, amikor Dzsemsíd hazatért, és ők ketten, no meg Dzsanmurad a rádió mellé telepedtek. Különösen a régi dalokat szerették hallgatni. Ilyenkor Maral-edzse a rokka előtt ült a jurtában, és hallgatta, hallgatta a házból kiszűrődő régi dalokat, melyek szinte visszavitték a múlt távoli világába. Elfelejtette fia sikertelen házasságát, elfelejtette gyűlölt menyét, azzal a csúnya asztalával és ágyával, s teljesen átadta magát az édes emlékeknek... íme ő, a tizenöt éves Maral, a mindenható isan lánya, ott ül barátnőivel a medence mellett, és hallgatja a bahsit. Kissé távolabb a bátyjai telepedtek le. ők is gyönyörködnek az énekben. Ez a bahsi a környék egyik legjobb énekese. Fiatal, karcsú férfi, égő tekintetű, de nem a szerelemről, hanem az ősök vitézségéről, bátorságáról. szokásairól énekel. Valahányszor a fiatal bahsi felült a lovára, egyik vállára mindig a dutart. a másikra pedig tizenegy lövetű puskáját akasztotta, majd visszafogta a lovát, még egy pillantást vetett a lányok felé. (folytatjuk) VLADIMIR HOLAN Fa! Mért nehéz s mért késik a repülésed? — Engem tizenöt évig csak a fa! értett. S hozom most, poklomból jövet, a falat is, itt bent, s e fal majd elmond nektek — helyettem — mindent TŐZSÉR ÁRPÁD fordításai Terjedelmes Holan-válogatás készül a Madách Könyvkiadónál Éjszaka Hamlettel címmel Bállá Kálmán, Cselényi László, Gál Sándor, Székely Magda és Tőzsér Árpád fordításában. A 20. századi cseh költészet európai rangú alakjának magyar nyelvű gyűjteménye a tervek szerint jövőre jelenik meg. Az itt közölt verseket ebből a készülő gyűjteményből válogattuk. Másik fa! Ez itt fal... Fal, melynek fénye, a visszhang csupasz létének átellenében az öl bal felére esik. Lángolva lehet kitérni előle. Kihunytét azzal zárja ki, hogy túl van a kizártságon, s mégis szívesen reátámaszkodsz, mert nem a soros, de eljövendő téglákból épült. Amor fati Az is fal, hogy közeI vagy, s mégis várnom kell rád. Olyan fal, melyről még ma sem tudom, hány ujjnyira van a testtől. El állva a lélek útját. Az élettelen tárgyakat azok imádják, akik akarás helyett csak vágyakozhatnak; így hát tulajdonképpen mindketten tétlenek vagyunk, mert mindez egyszer már megtörtént Végső? Ez a fal itt talán a végső, mert — úgymond — innen már tilos tovább. Ahhoz elég magas, hogy titkát megőrizze, de csak annyira nagy, hogy egy résen át mögéje nézhetsz, s láthatod: mi van előtte: szelek erdős lankái, rozsmezők, dalos pacsirták. Ha a megismerés halál, úgy mi legyen a halál által megújult megismeréssel ? Útközben Villámtól reszkető fa törzsének dőlve érzed: az idén sok lesz az alma. Fiatal pár (Ádám csak tegnap élt egy szűzben) kacag, s idei ággal űzi a legyeket egy tehén szeméről. Forog a közeli malom kereke. Az esővízzel színültig telt patak unszol: maradj még. .. S valóban gyönyörű itt minden, még a látható sikoly is bájos. De miért éppen a gyermekek szeretnek átmászni a temető falán ? Mindenesetre Fal... A kert felé — szeret, az emberek felé — gyűlöl. Belül több a fa, mint a gyümölcs, kint több a bűn, mint a comb, öl. E fal, bár szilárd és magas, s csupa szöglet, él — csábít. Réseiből kígyók lesnek ránk. Jó fal! (nöis)
