Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-11-30 / 49. szám
V A ..mester” Amíg férjem a kiadós vasárnapi ebéd fáradalmait pihente a nappaliban. lányom a hálóban szunyókált és fiam mellettem játszott a konyhában. kirabollak. Igen. nem tévedés. 1982-ben nem egy elhagyatott utcán. nem is egy sötét erdő kellős közepén, hanem saját szövetkezeti lakásomban, mégpedig önszántamból. De nézzük, hogyan is történt. Délután egy óra. Az ebéd után maradt csatatéren ténykedek gondolataimba mélyedve, amikor csengetnek. — Nsjduezftvplskdj. esernyőt javítok. msudzcpaksldifm. . . Úton — útfélen Váratlanul jött a támadás, az ember saját otthonában általában biztonságban érzi magát és lazít egy kicsit, így mielőtt észbe kaphattam volna, már nyújtottam is a rossz esernyőmet. Vissza a konyhába. Újabb csengetés. A mester. — Jó lesz ez a rózsaszínű, sárga virágos huzat? És persze ezt, meg ezt is ki kell cserélni. _ ? — 125 Kés. — Ember! Hát ennyiért akár újat is vehetnék! — Ez is új lesz. Nézze ezt a huzatot. Milyen finom és nem ázik át, ez minőség! — Hát csinálja. Másfél órai kínlódás, gyötrődés után (bárcsak meglógna az esernyőmmel) megkaptam az újat. Kinyitottam. becsuktam, működött. Kifizettem és becsuktam az ajtót. Megkönnyebbültem. Örültem a jó ernyőnek. Ismét kinyitottam. Csiki-csuki, csiki-csuki. Zutty. keltéesett. Na nem nagy hiba. Vagy mégis? Most mit tegyek, fussak a pénzem után ? Úgy sem érném utol. A XX. század betyárja nem lovon, autón jár. —g— Alapos munkára volt annak szüksége, aki az október 18-án Újvárból (Nővé Zámky) Párkányba (Stúrovo) induló reggeli vonatra feltornázta magát. A zsúfolt vonaton utazók többsége a nagy őszi vásárra igyekezett. Igaz, a vásár már pénteken megkezdődött, de a csúcspontja szombaton volt. Aki vette a fáradságot és gyalogosan indult el a mintegy három kilométerre levő vasútállomásról a városba, azt a fő utcára érve lenyűgöző kép fogadta. Színes emberforgatag. árusok tömege, szünet nélküli zene. lárma, zsivaj, egyszóval igazi vásári hangulat, és a Duna túlsó partján az esztergomi bazilika fenséges látványa. Hagyományos vásár. Az utca két oldalán sátrak, árutól roskadozó asztalok egész sora. Ruhák, kabátok, cipők, játékok, különféle ételek, italok kínálják megvételre Kinek hiányozna ? magukat. Körbejárom a vásárt. Megnézek mindent, végére érve azonban hiányérzetem van. Valami hiányzik. Visszafelé sétálva rátalálok. Ott áll egymagában, árván az utca szélén, félénken kínálva portékáját: a nyolcféle könyvet. Vándorcirkuszok, mutatványosok tömege lepte el a várost erre a pár napra. Egy kis rosszakarattal azt mondhatnám, hogy hűek maradtak önmagukhoz, akár a „nesze semmi, fogd meg jól” felkiáltással kezdhették volna a műsorukat. De ők valóban a múltból maradtak ránk, felidézve a régi idők hangulatát. A csendes szemlélőt eleinte magával ragadja a vásár. Úgy érezné, egy múlt századbeli vásáron jár, ha nem süketítené folytonosan a bömbölő hangszóró torz zenéje: a régi vásári szokások a technikával. A távolból jött idegen csak figyel és szórakozik. És ha megéhezik, akkor kiválaszthatja magának a legfinomabb ételt és jóízű borral öblítheti le azt. A papírtálcát is eldobhatja, mint többezer társa, szaporítva a szemetet, amely lassan már láthatatlanná teszi az utat. Hiszen szemétládát nehezen találna ebben a tömegben, főleg ha az nincs is előkészítve. Hagyományos őszi vásár. Az embereknek már hiányozna, ha nem lenne megtartva. Nagy embertömeg, aránylag bő választék, kissé zord idő. És hulladék mindenhol, ahová az ember néz. Ha nem lenne, vajon az is hiányozna?! VÖRÖS LAJOS----------------------Miért nincs, Még ma is látom szülővárosom utcáin a baktató lovakat, a bakon ülő szódásemberrel. Egész nap járta városkánk utcáit, kinálgatta a néhány embert fogalkoztató helybeli „szikvízüzem" egyetlen termékét a szódavizet A lovak szinte jelzés vagy kantárszárrándftás nélkül álltak meg egy-egy módosabb ember háza előtt; a szódásember bekiáltott: „Szódát! Szódát!" Nemsokára ajtó nyűik és kijött valaki, hogy üres üvegét telire cserélje. A férfi kinyitott egy füzetet és függőleges vonalat húzott az illető neve után. Dolga végeztével jobb keze mutatóujjával megbökte a kalapját és továbbhajtott Az én gyermekkoromban már „valakinek" tartották azt aki élt a szolgáltatással. Ami pedig a vállalkozót illeti, egészen jóI megélt a szódacsinálásból, kifizetődő volt a kis „kóceráj" üzemeltetése. Ma szinte minden háztartásban ott található a szódásszifon, és pillanatok alatt elkészíthető a filléres szódavíz. Otthon igen, de ha kitesszük a lábunkat már nehezebben jutunk hozzá egy-egy pohár szódavízhez. Aki szódavizet kíván, lejárhatja a lábát hogy ráakadjon az ízesítetten, olcsó és üdítő italra. Ismerősömmel jártuk a várost Megéheztünk, megszomjaztunk. Amikor a pincér felvette a rendelést, elhangzott a szokásos kérdés, és máris sorolta, milyen üdítő itallal szolgálhat Sör, coca cola, mirinda, narancslé. .. Vendégem csendesen megjegyezte, hogy diabetikus, és sajnos a cukor ha van?------------------------miatt... „Diadzsússzal nem szolgálhatok, de ásványvízzel igen", szólt a pincér. A vendég még csendesebbre fogta a szót, és szinte rebegve mondta, hogy magas a vérnyomása, nem ihat ásványvizet de ha kaphatna egy üveg szódát... A pincér széttárta a karját majd sajnálatát kifejezve felajánlott egy pohár vizet a csapból... Az emberek megszokták már, hogy a szomjukat sörrel vagy édesített itallal olthatják. A cukrozott hűsítők nemcsak drágák, hizlalók is, s ráadásul nem oltják a szomjúságot. Ásványvíz sem található mindenütt és ha a büfében vagy másutt szóvá teszi valaki, a felszolgálók még meg is sértődnek az ócska víz reklamálásáért. A szódavízről meg már inkább hallgatunk, mert leszoktunk róla. Az eladó és felszolgáló azt kínál, kínálhat ami van, amit kap. Ám senki sem hiszi el, hogy a szódavíz például „nyersanyag hiány" miatt tűnt el a frissítők sorából. Valamikor megrendelés nélkül tette a pincér a feketekávé mellé a szódavizet A cukrászdákban az édesség mellé is szódát szolgáltak fel. Az éttermekben nem csodálkozott a pincér, ha a vacsora vagy ebéd után „csak" szódavizet rendeltem. Küzdünk, ki-ki a maga módján az alkohol, az elhízás ellen. Még akkor is, ha ez a vendéglátóiparnak nem a fórum Kérdez: Dobiás Márta terebesi (TrebiSov) lakos A motorkerékpár- és gépkocsitulaidonosok kötelező biztosítási dija magába foglalja-e a tulajdonosok okozta kár megtéritését is? Azt is szeretném tudni, milyen biztosítást köthetnek a kisállattenyésztök és a.kert ész-A A motorkerékpár- és gépkocsitulajdonosok kötelező biztosítási díja nem foglalja magában a saját magunk okozta kár megtéritését. Efféle kártérítésre a gépkocsitulajdonosnak külön balesetbiztosítást kell kötnie járműjére. A biztosítási kötvény meghibásodás, megsemmisülés vagy eltulajdonítás esetében fizetendő kártérítést szavatol a tulajdonosnak. Csakis hibátlan járműre kötünk biztosítást, ezért a biztosítás megkötésénél az erre kijelölt alkalmazottunknak meg kell vizsgálnia a gépkocsit vagy a motorkerékpárt. A gépkocsi-biztosítást ki lehet terjeszteni úgy is, hogy a biztosító kártérítést fizessen minden 300, illetve 500, 1500 és 3000 Kcs feletti kárért. Minél magasabb a kártérítés összege, annál kisebb a biztosítási díj. Kártérítési biztosítást kétkerekű gépjárműre nem kötünk. A már említett balesetbiztosítást ki lehet egészíteni a poggyász és személyi szükségleteket szolgáló tárgyak biztosításával, károsodás és lopás ellen, esetleg a gépjárműben utazó személyek balesetbiztosításával is. Szolgáltatásainkat javítandó kedvezményt nyújtunk ügyfeleinknek abban az esetben, ha nincs szükségük szolgálatainkra. Három évi kártérítés nélküli biztosítás után 30 százalékos kedvezmény jár. Ezt a kedvezményt egyelőre az első alkalommal írásban kell kérvényezni, de a közeljövőben már számítógépek dolgoznak majd a kötvényekkel, s akkor nem lesz szükség az írásbeli kérelmezésre. A kedvezmény addig érvényes, amíg kártérítésre nem kerül sor. A kedvezményt azonban nem befolyásolják azok a károk, amelyeket bizonyíthatóan mások okoztak. A második kérdését illetően: a kisállattenyésztöknek vegyes biztosítási kötvényt ajánlunk, amellyel gazdasági állataikat biztosíthatják elhullás, kényszervágás és pusztulás esetére. A következő állatok jöhetnek számításba : — szarvasmarha — sertés (anyakocák is) — bárány, kecske — nyúl, nutria, hízóliba. Az ebtenyésztők (és az ebtulajdonosok) a felsoroltakon kívül még az eb elvesztésének esetére is köthetnek biztosítást. A kertészkedők, növénytermesztők, fóliázok az elemi csapások (szélvihar, jégeső, árvíz, tűz és egyebek) ellen köthetnek biztosítást. Nagyon elterjedt a zöldség és eper biztosítása a tavaszi fagyok ellen (március 21 -tői június 20-ig). Hasonlóképpen a szőlőre is lehet biztosítást kötni, mind az elemi csapásokból eredő kár, mind fagykár esetére. Az utóbbit március 21.-vel bezárólag kell megkötni. Köszönöm a tájékoztatást Az elmondottakból kitűnik, hogy a biztosításkötés kifizetődik minden autótulajdonosnak, kertészkedőnek, kisállattenyésztőnek. Hiszen a baleseteket, a természeti csapásokat, járványos betegségeket előre nem láthatjuk, sok esetben alig tehetünk ellenük valamit. S ilyenkor bizony jól jön, ha kárunkból legalább részben megtérül valami. Keressük hát fel a legközelebbi állami biztosítót, ha még nem rendelkezünk a szükséges kötvényekkel! H. ZSEBIK SAROLTA (ÍTÖt) Válaszol: Eugen Zádor mérnök, a Szlovák Állami Biztosító szakigazgatója
