Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-11-30 / 49. szám
Szocsi Ludmila mindjárt az iskola elvégzése után került ebbe a kutatóintézetbe mint fiatal agronómus a „nagy" Zorin professzorhoz. Azóta huszonhét esztendő telt el. Ma Ludmila az intézet 1400 hektárnyi területéből egy egész hektáron őrzi és ápolja a barátság kertjét, ennek a közepén áll a Barátság Fája ... Ugye, úgy hangzik, mint egy mese? De „meséljen" Ludmila: — Úgy indult, hogy Zorin professzor kísérletezni kezdett egy meddő citromfával. Különböző citrusfélékkel oltotta be, spanyol naranccsal, olasz citrommal, amerikai grape-fruittal. Az oltások szépen megfogantak, s a fa termett. Egyik ágán ezt, a másikon azt... 1934-ben intézetünk rendszeres látogatója, Oto Juliovics Smidt, neves szovjet sarkkutató hozott magával egy oltványt a fagyos északon, melegházban termesztett mandarin-grapefruit hibridről, s megkérte Zorint, hogy beolthassa abba a furcsa kis fába. A fa élt és virult és termett, de közbejött a háború, s így nemigen voltak csodáiéi. A háború után, ötvenhatban, egy jugoszláv biológusnö hozott hazájából oltványt, s a két ország barátságának tiszteletére ő is beoltotta a kis, ám egyre terebélyesedő fát. Már nem tudom pontosan, de azt hiszem, ekkor kezdtük úgy emlegetni, mint a Barátság Fáját... Nos, a mai napig a világ 146 országából hoztak a fára oltványt. Mind megfogant... — Kik hozzák a citruságacskákat? — Eleinte persze inkább csak tudósok, inté-1. Nagy-Szocsi kikötője 2. Ludmila, a „kincset őrző aszszony” a Barátság Fájánál 3. A barátságimúzeum egyik tárlója Abraham Lincoln arcképével és illinoisi szülőföldjének rögével; és híres mondásával: „ ... nem semmisítem-e meg ellenségemet azáltal, hogy barátommá teszem?!” A szerző felvételei zetünk látogatói hozták. De a Barátság Fájának gyorsan hire ment. Jöttek művészek, sportolók, a második világháború hősei és természetesen, a kozmonautáink, Gagarintól kezdve Szavickájáig... Ludmila lelkesen sorolja, ki mindenkinek van „saját" ágacskája, lehetetlen megjegyezni a neveket, bármennyire is ismertek. Alig húsz év alatt már harminc vendégkönyv telt meg. Beoltotta a fát a Reichstag elleni támadás hőse, Paul Robeson, Ho Si Minh, Vercors francia író, Karinthy Ferenc, Pécsi Sándor, Irina Rodnyina, Joan Adamson, a világhírű Elsa-könyvek írónője és így tovább, és így tovább. Persze, az eredeti fa a megterhelést már nem bírta, hiszen 616 új és termő ág van rajta. S így ezen a hektárnyi területen már 36 új fácska nő. Csehszlovákiának három fája van (az NDK-nak is), s a legtöbb látogatót Csehszlovákiából fogadják, nagyobbára tapasztalatcserére érkező szakembereket. Egyébként ők nevezték el a három fa területét „Csehszlovákia szubtrópusi kerületének". — Sőt, nemcsak további barátságfákat ültettek látogatóink, hanem egy kis múzeumot is kellett építenünk — mesél tovább Ludmila. — Ugyanis a hatvanas évek második felétől szokássá vált, hogy barátaink — őszinte barátságuk jeléül — elküldik a hazai föld egy-egy rögét, és más ajándékokat, emléktárgyakat is küldtek szép számmal. A múzeumot 1974-ben kezdték építeni, 1981-ben megnyitották. Fehéren csillogó, szellös, tágas csarnok, a hatalmas terasz alatt a tenger és Szocsi látképe. A csiszolt kővel burkolt épület szinte lebeg a verőfényben. Ez is ennek a törékeny, halkszavú asszonynak a műve, ö képzelte el, milyen legyen, s a tíz nagy üvegvitrinben minden egyes darabot a saját kezével helyezett el. A bal oldali öt vitrin a Szovjetunióé és a szocialista országoké, a jobb oldali vitrinek a többi földrészeké, országoké. Van itt föld a második világháború — nagy csatatereiről és a kiégett falvakból, Lidicéből, Coventryből, egy megkövesedett kenyérdarab a leningrádi blokád idejéből, a prágai Óvárosi térről és a Gellért-hegyről, Chopin szülőfalujából és Marx londoni sírjáról, Bulgáriából a Sipka-szorosból, Skóciából legnagyobb költőjük, Robert Bums szülőföldjéről s az amerikai Illinois államból, ahol Abraham Lincoln született, Svájcból a kantonok zászlócskáit is elhozták, Hirosimából váza maradványát és tört kék cseréptálat. Az utolsó vitrinben pedig gyermekrajzok a világ minden részéből — a békéről... Elszorult szívvel lépek ki ebből a kis múzeumból, s jobban gyűlölök minden háborút és pusztítást, mint valaha. Kedves Ludmila! Örülök, hogy hírt adhattam a Barátság Fájáról és a barátság múzeumáról, amely minden múzeumok között a legszebb, ■ legigazibb és legizgalmasabb. Mert nem a tudomány és nem a művészet hozta létre, hanem az ember békevágya és hite az — emberben. Tisztelettel üdvözli önt LÁNG ÉVA Tapasztalatcsere A CSALÁD JÖVŐJÉÉRT Rendkívül érdekes és remélhetőleg eredményeket hozó kerületi szemináriumot tartott a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága nőszövetségünk funkcionáriusai, a Szocialista Akadémia szakelőadói, valamint a házassági és házasság előtti tanácsadók munkatársai számára. Nőszövetségünk mindig is különös figyelemmel kísérte a család társadalmi funkciójának betöltését, a gyermekek és fiatalok harmonikus személyiségfejlődését. Ez az igyekezet a fiatalok helyes partnerkapcsolatának kialakítására is kiterjed, hogy amikor eljöp az ideje, szellemileg és erkölcsileg érettek, alkalmasak legyenek a házasságra, s hogy majdan felelősségteljesen tudják vállalni a szülői hivatást. Mindez a kommunista nevelés alapvető része, s feltétele annak, hogy a család mint intézmény be tudja tölteni szerepét. A szemináriumon több előadás hangzott el. Mária Coková. a bratislavai Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa az alap- és középiskolákban folyó családi neveléssel, annak formáival ismertette meg a jelenlevőket. PhDr. Marta Hargai>ová, a Komensky Egyetem Pszichológiai Intézetének munkatársa — aki kutatómunkát végez a főiskolások pszichológiai tanácsadójában — elsősorban . a főiskolások heteroszexuális fejlődésének ill. kapcsolatainak kiegyensúlyozatlanságára és extremitásaira hívta fel a figyelmet. PhDr. Peter Zátopek, a bratislavai 111. kerületi házassági tanácsadó dolgozója a tanácsadói munka sokrétűségéről szólt, azokról a munkaformákról és módszerekről, amelyek felkeltik a fiatalok érdeklődését, segítenek nekik önmaguk és társaik megismerésében. A szakemberek egyetértettek abban, hogy jobb eredményeket ezen a téren csak a szemináriumon képviselt három szervezet együttműködésével lehet elérni, és abban is, hogy nem lehet mindegy sem az egyén, sem a társadalom szempontjából, hogyan neveljük gyermekeinket. Az egyén boldogsága, boldogulása sokszor a szülő nevelői képességeitől és ráérzéseitől függ. Éppen a szülői magatartásmodell befolyásolja a leginkább, milyen anya vagy apa lesz a gyermekből. Ezért a gyermekek és az ifjúság mellett nevelni kell a szülőket is. Útmutatást adni nekik, hogy a gyermekek életének mely időszakában mire kell különösképpen súlyt fektetni. Ugyanis a gyermek pszicho-szexuális fejlődésében helyrehozhatatlan hibákat okozhat a szülő túl korai, de túl késői felvilágosítása is — akármelyik kényes, vagy kevésbé kényes témát tekintve. A résztvevők megállapították, hogy a nőszövetség, a Szocialista Akadémia és a járási házassági tanácsadók között még szorosabbá kell tenni az együttműködést, elmélyíteni a tapasztalatcserét, különös tekintettel a nőszövetség Családi Kisiskolájára is, amely tízéves fennállása óta munkálkodik a fiatalok nevelésén. házasságra, valamint családalapításra való felkészítésén. Változtatni kell a klasszikus előadásmódon, amelynek során az előadó aligha kap visszajelzést a hallgatóságtól. A fiatalokat be kell vonni a vitába, beszélgetésbe, hogy kitárulkozzanak. elmondják problémáikat, gondjaikat, jobban megismerve személyiségüket, körülményeiket, a szakember „testre szabottabb” tanácsot adhasson. Az említett szakemberek részvételével ugyanilyen kerületi szemináriumot tartanak majd Zvolenban és Kassán (KoSice). E szemináriumok fontosságát Bemard Shaw mondásával húzhatnánk alá: „Nincs nagyobb szociális szolgálat, amelyet valaki a nemzetnek és emberiségnek tehet, mint a család nevelése.” FRIEDRICH MAGDA (nű~s)
