Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-11-23 / 48. szám

házunk tája Almás-sajtos szelet Hozzávalók: 8 szelet kicsontozott rövidkaraj, 2 nagy alma, 20 dkg reszelt spjt, 3 dkg vaj. só. törött bors, kevés mustár. A hússzeleteket vékonyra kiveijük, és kissé beborsozzuk, be­­mustározzuk. A vajon vagy roston mindkét felükön szép pirosra sütjük. Tűzálló tálon egymás mellé fektetjük, mind­egyikre 1 — 1 meghámozott, kimagozott, ujjnyi vastag, kerek almaszeletet teszünk, tetejére púpozzuk a sajtot, és a forró sütőben addig sütjük, amíg az alma meg nem puhult, és a sajt rá nem olvadt de nem szabad megpirítani. Túrós karfiol Hozzávalók: 1 nagy tömör karfiol. 20 dkg tehéntúró, 3 dkg liszt. 1 dl tej, 6 dkg vaj. 2 dl tejföl. 15 dkg darált sonka vagy főtt füstölt hús. 2 evőkanál zsemlemorzsa vagy 5 dkg reszelt sajt, só, késhegynyi szerecsendió. Sós vízben, egészben majdnem puhára fözzük a karfiolt, és levétől jól lecsurgatjuk. Közben 1 dkg lisztből 2 dkg vajjal meg a tejjel besamelt (özünk, kihűtjük, és simára keveijük az áttört túróval, közéadjuk a darált sonkát A karfiolt úgy vágjuk ketté, akár a zsemlét és alsó felét kivajazott tűzálló tálra tesszük. SZAKÁCSKÖNYVÜNKBE J Rásimítjuk a túrós-sonkás tölteléket erre borítjuk a karfiol tetejét A maradék vajból, lisztből világos rántást készítünk, a karfiol fözővizéből kb. két decit öntünk hozzá, felforraljuk és a tűzről levéve hozzáadjuk a tejfölt és a reszelt szerecsendiót Ezzel öntjük le a karfiolt tetejét megszóljuk zsemlemorzsávar vagy reszelt sajttal Sütőben pirosra sütjük. Fokhagymás tojás Hozzávalók: 8 kemény tojás, 15 dkg vaj. 3 gerezd fokhagyma, só. Felolvasztjuk (de nem pirítjuk!) a vajat majd a tűzről levéve elkeverjük a tört fokhagymával meg kevés sóval. Ezzel a mártással kikenünk egy lapos tálat A kemény tojásokat hosszá­ban kettévágjuk és úgy emeljük ki a sárgájukat, hogy azok egészben maradjanak. A fél tojásfehéijék üregébe egy-egy mok­­káskanálnyi fokhagymás vajat öntünk, visszaillesztjük ereded helyükre a sárgákat és a fél tojásokat — vágott felükkel lefelé — a tálra fektetjük Tetejüket is fokhagymás vajjal kenjük meg. esetleg zöldpetrezselyemmel vagy kaviárral díszítjük és rövid időre jégszekrénybe dugjuk. Aki nagyon szeret befözni, az sokszor még a kandírozást is vállalja. Időigényes eljárás, de a finom csemege, amely közvetlen fogyasztásra vagy sütemények gyümölcskenyér előállítására is alkalmas, kárpótol a fáradságért A legegyszerűbb kandirozási eljárás, amely a gyümölcsfélék többségére alkalmazható a követ­kező: 1 kg átfött gyümölcsre 1 kg kristálycukrot veszünk A gyümöl­csöt még melegen cukorba burkoljuk, és a fennmaradó cukrot egyenletesen a gyümölcsre szóljuk 2—4 nap múlva, amikor a cukor nagyobb része feloldódott a gyümölcsöt átszólj uk, vagy a cukros felöntőlevet leöntjük felmelegitjük és részben elpárolog­tatjuk. A még meleg felöntőlébe beletesszük ismét a gyümölcsöt, és a cukor besűrítését két-három nap múlva megismételjük A gyümölcs és a cukros felöntőlé végsúlyának 1.4—1,5 kg-nak kell lennie. A kandírozást különböző nagyságú beföttesüvegekben végezzük, a gyümölcsöt nehezékkel szorítsuk le, hogy a cukorol­datban elmerüljön. A kandírozott gyümölcsöt felhasználás előtt felmelegítjük hogy a sűrű cukor feloldódjon, és ezután lecsepeg-ÍC BEFŐTTKÓSTOLÓ 1 tétjük Utána papírosra vagy deszkára helyezzük, és a tűzhely fölött vagy a sütőben alacsony hőmérsékleten szárítjuk. Kandírozott birs A cukrozott birs íze és illata egyaránt kellemes. A birset a cukrozás folyamán kétszer rövid ideig főzzük hogy a cukor jól átjáija. A gyümölcsöt jó puhára fözzük mert a cukrozás után megkeményedik Kandírozott alma Kandírozásra csak a savanyúbb lédús alma alkalmas. A gyümölcsöt keménysége szerint legkevesebb 10 percig főzzük úgy, hogy 1 liter vízhez 5 g citromsavat teszünk. Ezáltal savanyúbb az íze. és a cukrozás után ízletesebb lesz. Lassú módszerrel cukrozzuk, különben a belsejét nem járná át tökéletesen a cukor, és a tárolás alatt vizet engedne, esetleg romlásnak indulna. A cukrozás folyamán kétszer rövid ideig fözzük. A kandírozott gyümölcs a lekötött üvegekben megőrzi kitűnő minőségét. Az ifjabb háziasszonyok modem konyhájában többnyire falra akasztható mérleg van, amely — ha mindig kéznél van is — inkább csak dísze a lakásnak. Egyrészt, mert körülmé­nyes minden használatkor fel-leakasztgatni, másrészt, mert ritkán lehet rajta pontosan két-három dekát mérni. A tapasz­taltabb háziasszonyok már tudják, hogy a mérleg igen jól helyettesíthető más háztartási eszközökkel is. amelyeknek pontossága biztonságos, használata egyszerűbb, gyorsabb. Legyen egy állandó bögrénk, poharunk, különböző nagyságú kanalunk, amelyről tudjuk, miből, mennyi fér bele. Az ifjabbak kedvéért, akik még nem ismerik ki magukat a háztartási eszközök „sűrűjében", azt is elmondjuk, hogy a hosszú nyelű merőkanál — amellyel a tálból vagy fazékból a tányérra meijük a levest — térfogata általában egy deci. Az evőkanálba, amellyel a levest esszük, általában negyed deci folyadék fér. A kiskanál vagy teáskanál, melyet néhol kávés­kanálnak is titulálnak, az, amellyel a teánkat, tejeskávénkat, kakaónkat kevergetjük, a krémet, a befőttet esszük. A mok­káskanál az, amely a feketekávés-csésze mellé a tányérkára KORSZERŰ HÁZTARTÁS 1 kerül, de csak akkora, hogy nem borul fel tőle a parányi csésze. Az utóbbi két kanalat mérésre nem használjuk. Annál inkább a kés hegyét. A szakácskönyvekben gyakran szereplő csipetnyi vagy késhegynyi alatt annyi száraz anyagot (több­nyire fűszert) értünk, amennyi a kés hegyén elfér. Jó, ha tudjuk, hogy: egy csapott evőkanál kristálycukor = kb. 1 1/2 dkg. ugyanannyi porcukor = 2 dkg; zsír = 2 dkg; liszt = 1 dkg; dara — 1 dkg; zsemlemorzsa = 1 dkg; só = 1 1/2dkg és egy deci olaj = kb. 10 evőkanálnyi; egy kis teáscsésze = kb. I 1/2 dl, egy bögre = 2 1/2 dl, egy vizespo­hár = 2 dl, egy kupica (színig) = 1/2 dl; egy deci liszt = kb. 5 dkg, egy deci dara = 7 dkg, egy deci rizs = 9 dkg; diónyi vaj = 3 dkg. tojásnyi vaj - 5 dkg. egy közepes nagyságú burgonya = 10 dkg, egy közepes nagyságú alma = 9 dkg, egy tojás = kb. 6 dkg. Ügyeljünk a gyümölcs- és zöldségtároló helyiségek alacsony hőmérsékletére. Telepítés előtt a gyümölcsfacsemeték gyökerét mártsuk fertőtlenítő oldatba A facsemetéket mindig olyan mélyre ültessük, amilyen mélyen előzőleg a faiskolában voltak. A késői telepítésű szamócát takaijuk lombbal, de a szívlevelek maradjanak szabadon. Kezdhető a szőlő takarása is. Húzzunk földet a bokorrózsák tövére, a rózsafácskák koronáját pedig hajtsuk a földre. A kétnyári virágok ágyásait lombtakaróval védjük a fagy ellem A gumós virágfélék felszedett gumóit fagytól védett helyen szárítsuk meg, majd száraz tőzegbe, szorosan egymás mellé rakva helyezzük el ládástól sötét fagymentes, de nem meleg pincében, vagy kamrában: a gumók újságpapírba csomagolva is átteleltethetők, csak így több példány elértéktelene­désével kell számolnuk, mert összeszáradhatnak, esetleg megro­molhatnak. (nö22) C KERTESZKEDOKNEK A fóliák vasvázait csak akkor hagyjuk eredeti helyükön ha nincs módunk legalább két-három évenként változtatni elhelye­zésükön. A leghatásosabb védekezés a kártevők, a talaj kilúgozó­­dása ellen itt is a vetésforgó, a fóliák elhelyezésének a változtatá­sa. A talajelőkészitést már most mielőtt a hó leesik, s átfagy a talaj, el kell végezni, a trágyázás, mélyszántás alapossága jövő évi jó termésünk alapja. Téli tárolás előtt növényvédő eszközeinket mossuk le szódás. majd tiszta vízzel s töröljük szárazra, a fémrészeket olajozzuk le. Az áttelelő fejes salátát és kelkáposztát a nagy hideg beállta előtt takaijuk lombbal. Át kell vizsgálni a vermelt zöldségféléket, s ügyelni hogy a homok ne legyen se túl nedves, se túl száraz Az esetleges kártevőkéi egereket irtsuk ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom