Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-11-23 / 48. szám

BARABÁS TIBOR Rákóczi hadnagya Kassán*, a fejedelem rezidenciájának hátul­­só udvarában gyülekeztek a nyitraiak*. Borne­misszát várták, nyergeit lovakkal, útra készen. Kora reggel volt. Rácz Miska tartotta János lovát. Egyszerre Sipeky ezredes sovány és büszke alakja tűnt fel egy csapódó kis ajtón. Átment az udvaron, ügyet sem vetett az indu­lásra készülődő nyitraiakra. Csak a szeme sarkából intett Kamudnak. Kamuti Demeter értett az intésből, és a lovát odahagyta követte Sipekyt. amíg az ezredes alakját egy zárt lépcsőház el nem takarta. Fekete Miska gya­nakvó. éles szeme követte csak őket. Látta, hogy itt történik valami, de a távolság miatt semmit sem hallott. Alighogy az oszlop mögé húzódott Sipeky ezredes, leszólt Kamudhoz, aki mintha mi sem történne, szerteszét nézde­­gélt a mozgalmas udvarban. Az ezredes, ha halkan is. de igen keményen szólt Kamudhoz: — Jól figyelj! Bornemissza a fejedelem le­velét viszi a táborba. Ezt az üzenetet megszer­­zed ... Bármi áron ... S add oda Inczédi ezredes úrnak. Megértetted? — Megértettem! — mondta Kamuti elhatá­rozóban. sötéten. — Ha ezt a levelet megszerzed, akkor nem­csak Inczédi úrtól kapod meg a telket, házat, hanem magától Bécstől nyersz majd jutalmat. Most eredj, keveredj a társaid közé. Alighogy Kamuti visszatért a csapathoz. Bornemissza parancsára nyeregbe szálltak, A kinyargaló lovak patkói szikrát vertek az ud­var és a kapualj macskakövein. Bornemissza csapata nyargalvást ment a bányavárosoknak. Csak Besztercebányán* tá­boroznak majd le egy darabig, ott pihennek meg este. Sötétedésben, alkonyaikor érkeztek a besztercebányai határba, a dombtetőre. Megálltak egy percre. Bornemissza a termé­szetet eddig csak a maga szűzi, embertől nem érintett szépségében látta. Most. hogy Beszter­cebánya templomtornyát, házait, tereit néze­gette, úgy találta, hogy akkor is szép az erdő és a hegylánc, amikor a völgyben emberek ütik fel tanyájukat, és hasznos iparkodás terévé válik, ami eddig csak erdei tisztás volt. A tiszta főtér emeletes házai az alkonyat szilváskék árnyaiba merültek. Ők pedig a városszéli öreg fogadó szekerekkel, lovakkal teli udvarában kötöttek ki. A fogadó cégtáblája kopott volt, alig olvasható: „Fogadó a Vörös Ökörhöz". Csak ennyi állt rajta, meg egy ökörfejnek képzelt kosfej. Bornemissza eltiltotta a legé­nyeket a mértéktelen ivástól, azután kettesé­­vel-hármasával elszállásolta őket a fogadó ri­deg, szűk kamráiban. Csak ő aludt egyedül, magában. Az épület elé két strázsát állított: Végh és Rácz jártak fel-alá a fogadó nagy kapuja előtt. Csak a holdfény világított nekik. Bornemissza bement a sivár, meszelt szobába. A megvetett, magas ágy mellett szék állott, a szoba közepén asztalka, azon pislákolt a mécs. Bornemissza leveszi a dolmányt, kiveszi zsebé­ből a fejedelem levelét. Nézi a violaszín pecsé­tet, a pecsétbe ütött címeres gyűrű rajzolatát. De jó volna, ha átlátna a vastag, rezgő papiro­son, ha elolvasná néki valaki, hogy mi áll benne. Megint magára húzza a mentét, belső zsebébe teszi a levelet, maga mellé a széket, arra helyezi a pisztolyát, s azután lábát az ágy alsó támlájára téve végighever ruhástul az ágyon. Vagy egy óra telik el így. Annára gondol, a viszontlátásra, arra a percre, amikor beválthatja végre ígéretét... Kamuti Demeter csak azt várta, hogy a társa, Mészáros Mátyás elaludjon. Az udvar végébe, a kocsikijáráshoz vezette felnyergelt lovát azután visszatért a keskeny és sötét (nöis) fogadói folyosóra. Tudta, megfigyelte, hogy a lépcsőtől az első Bornemissza szobája. Kivette a tőrét. Az ajtóhoz lépett. Óvatosan nyomta le a kilincset mégis megcsikordult. Rést nyitott az ajtón. A hold éppen János ágyára világított. Bornemissza látszólag mozdulatlanul aludt. Kamuti nem sejthette, hogy a szerelem hány embert tart ébren szerte a világon minden éjszaka. A kilincs megcsikordulására János a pisztolyához nyúlt, és felhúzta a ravaszt. Ka­muti pedig felemelt késsel készült ráugrani, egyetlen döféssel akart végezni Bornemisszá­val, hogy meg ne nyikkanhasson. A levelet meg kell szereznie. De mikor felemelt tőre megvillant a holdvilágnál. Bornemissza nem habozott többé, lőtt. Lőtt és talált, mert Ka­muti úgy dőlt a fal alá, mint egy liszteszsák, egyet-kettőt hörgött. s azután görcsösen össze­húzódva a falnak fordult. A pisztoly dörrenése felverte a fogadót. Fekete Miska és Misik Janó gatyában ugrottak be János szobájába. Miska egyik kezében kard, másikban égő gyertya, volt. — Mi történt, János? — kérdezte Fekete, de senki sem várt a feleletre. Már vagy nyolc legénye állt a kis szobában, egész az ajtajáig. Bornemissza lehajolt, Fekete Mihály letérdelt a gyertyával, hogy megvilágítsa a földön fek­vőt. — Kamuti, Kamuti Demeter! — mondja Miska megdöbbentem — Miért tette? Mit akarhatott? Kinek szol­gált? — röpködtek János körül a kérdések. János megtapogatta a fejedelmi üzenetet, és teljes bizonyossággal mondta: — A nagyságos fejedelem parancsát akarta. Hogy kinek szolgált? Azt kéne megtudni! No. vigyétek ki, temessétek el, tegyétek őt egy árnyékos fa alá. hadd takarjon el valamit a gyalázatából.. . Amikor kivitték és a késő éjjeli órában sírba tették Kamuti Demetert, Fekete Mihály egyre csak azon gondolkozott, hogy mi visz egyese­ket az ellenség soraiba. Nem jobb, nem szebb egy hitet hűséggel szolgálni, abban megma­radni. s ha kell. azért meghalni?... Nem jobb az egyenes út, a nyugodt, a jó lelkiismeret? Érdemes-e aranyért, rangért, bármi világi jó­szágért elveszteni életünk nyugalmát? Miska eddig sose gondolkozott ezen. élt, ahogy élt, tette, amit kellett, de Kamuti útja. ezé a jó verekedő kuruc legényé mégis csak elgondol­koztatta, elszomorította ... Ezután nem volt már alvás a Vörös Ökör­ben. Még az örökalvó Mészáros Mátyás is örült neki, amikor lovára szállhatott, és az udvari szekerek közül kinyargalhatott a vissz­­hangos, köves besztercei utcára ... Csattogott a lovak patája a hold fényében fürdő alvó utcákon... Hűvös, nedves szél fújt, borzongva mentek tovább Nyitra felé. Puszta-Födémes*, Német-Gurab*, Szene* és Sárfő labanc helyőrsége parancsot kapott, hogy előőrsökkel, felderítökkel tapogassa ki a Vágón túli részeket. Heister, az új főparancs­nok előkészítette a folyón való átkelést Min­den ladikot, kompot északnak irányított. Po­zsonyban csak a nagy hajók maradtak. Olyan előőrsöket válogattak ki, akik a határfalvak vagy Pozsony németéi közül álltak be a labanc seregbe, és beszéltek magyarul. (folytatjuk) * Kóficé. * Nitra. * Banská Bystrica. * Füsté Úlany, * Nemecky Grob. * Senec November 23-a Klement Gottwald szüle­tésének évfordulója. November 25-én Lope de Vega spanyol drámaíró születésének 420. évfordulójára emlékezünk. Hetvenöt évvel ezelőtt, november 27-én született Josef HaSek cseh festőművész. November 28-a Friedrich Engels születé­sének évfordulója. Hetvenöt éve, 1907. november 28-án szü­letett Alberto Moravia olasz író. 1797. november 29-én született Gaeta­no Donizetti olasz zeneszerző. Forgalmi dugó (olasz), senki sejthette i ,, azok közül, akik Ná­poly, Sorrento és Cap­­. f ri felé vették (autó)út-M iukat, hogy a kezdet-7Ttg ^ lsen oly csodásán, sőt ' rii békésen hömpölygő autóár egyszer csak — nem tudni, miért — leáll, megbénul. És így aztán mi, a nagyérdemű nézőközönség is csak halványan sejthettük, hogy az elkövet­kezendő 117 percen át velük időzünk majd azon a bizonyos autópályán — egy helyben. A slusszkulcsok kattannak egyet és ott reked kivétel nélkül az iparmágnás, a híres filmszí­nész, a playboy, az ezüstlakodalmát ünne­pelni induló házaspár, a nápolyi család, amelynek egyetlen gondja leányuk nem kí­vánatos terhessége, a feminista fiatal lány, a négy. fegyveres maffiózó, a mentőautó egy súlyosan sebesült férfival, a fiatal sofőr, aki bébiételt szállít (ennek is funkciója van a későbbiek során) és még sokan mások. Elő­ször csak enyhe bosszúság lóg a levegőben az autótömeg fölött, még él a remény, hogy rövidesen megindul a sor, hogy még nem késett le senki semmiről. Mivel azonban a konfliktushelyzet tovább tart, lassanként — mintha csak mellékesen — kiderül Lougi Comencini rendező filmjéből, hogy mivé válik a jámbor ember, ha egy kissé megza­­várják köreit. Kiderül, hogy az iparmágnás (Alberto Szordi) csak önmagára tud gondol­ni és arra, hogyan húzhatna hasznot még ebből a maga módján kegyetlen szituációból is, a nápolyi család tolvajkodik, a híres színészből (Marcello Mastroianni). szánal­mas erotomániás lesz, a sebesült férfi csak azon töri a fejét, mennyit srófolhatna még ki a biztosítóból a váratlan körülmény miatt, a házaspár (Annie Girardot és Fernando Rey) a legádázabb szitkokat szólja rövid időn belül egymás fejére. Az jutott eszembe, hogy kényelmes film Comencinié, már mint olyan értelemben, hogy nem teketóriázik sokat, vesz csupán egyetlen szituációt (a mozdulni nem tudó autósokat a Róma—Nápoly autóúton). Nincs a filmben főszereplő és nincs pozitív hős sem. A rendező nem analizál különöseb­ben, csupán vázol, vázolja a vicceset, a brutálisát, a kínosat, ábrázolásmódját néhol a vulgarizmusig élezi. És miután a változa­tosság nem árt számos elemző (és átelemző) szájunkba rágott filmtéma után, kisebb szép­séghibáin túl nincs ellenünkre gondolatme­nete, érthetünk belőle ...-friedrich-Szendrő Iván A vér­bíró című műve méltán váltott ki ér­deklődést a színhá­zi-színészi cseme­gékre odafigyelők körében. A színész Szendrő Iván egy nyugat-magyaror­szági faluban, az ár­vízveszéllyel fenye­getett, s ezért kiürí­tésre, pusztulásra ítélt Nagygécen talált rá a történetre, melynek alapján szabadvers-vál­­tozatát összeállította. Elbeszélése szerint ez a község fekvésével, lakóinak zárt rendszerben mozgó képzeletvilágával olyan érdekes köze­get alkot, amelyben ez, a XX. században Európában egyedülálló mítosz megterem­tődhetett. Talán a történelem folyamán erre átvonuló kelták hagyták örökül a népre a kutyaember, a Vérbíró históriáját A könyvtár? és levéltári adatok tanúsága szerint báró Julius Haynau. az 1848-as forra­dalom hóhéra, a szabadságharc leverése után Magyarország egy távoli csücskében, Kisgécen telepedett le, s három évig élt ott. Ez a három év is elég volt ahhoz, hogy a báró különc szokásai, alakja köré véres mí­toszt szőjenek. Hajnó — ahogy neve a nép ajkán él — hatalmas bottal vágtázik erdő­kön, mocsarakon át, kastélyában foglyait darálógéppel földarálja, szőrös arcú, kutya­fejű lányát az emberek megrémísztésére kül­di. A történet az iszonyú arcú leány szeren­cséden szerelme köré fonódik. S mivel a népi alkotó képzelet továbbszőtte az eseménye­ket, Szendrő Iván müvének is van második része. Ez egy Grószman nevű zsidóról szól, aki — immár századunkban — minden figyelmeztetés ellenére beköltözött Hajnó elátkozott házába, feleséget vitt oda, akinek kinyittatta az elátkozott szobákat. Az átok megfogant, és Grószman felesége kutyaarcú leányt s^ült. (A valós tények: a családot később a fasiszták elhurcolták.) Mint mon­dottuk: Európában, a XX. században mítosz született, ami a maga nemében egyedülálló jelenség. A mű megjelenítése is egészen kivételes színészi teljesítmény. Az egyszemélyes elő­adás koreográfiailag jól szerkesztett, plaszti­kus. Szendrő szövegmondása fegyelmezett, szuggesztív. A színészben mégis mintha két­kedés bujkálna: megérthetik-e, hogy ő nem­csak örököse és önkéntes továbbvivője a mítosznak, hanem egyben élő tiltakozás mindenfajta „húsdaráló” ellen, ő maga a felélesztett mítosz, az örök teremtő képzelet .Általa válik a Vérbíró a mai ember mítoszá­vá. Figyelmébe ajánlom előadását minden népművelőnek, klubvezetőnek. -im-A MATESZ műsora november 25.: Komárom (Komámo) — Ho­mokon épülő ház (19.30) november 26.: Galánta (Galanta) — Homo­kon épülő ház (19.00) november 27.: Csata (Cata) — Homokon épülő ház (19.00) november 28.: Szőgyén (Svodín) — Homo­kon épülő ház (19.00)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom