Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-10-26 / 44. szám

Megrökönyödve olvastam egyik napilapunkban, hogy a soros autóbuszsofőr a tisztelt utas aprópénzét hogy meglec­kéztesse őt kihajította a tö­megközlekedési jármű abla­kán. Egy másik esetet viszont egyik járási lapunk tárgyalt: az történt, hogy a kalauz ahelyett, hogy lesegítette volna a vonat­­szerelvényről az utazó házas­pár gyerekkocsiját jelt adott a szerelvény elindítására. A gye­rekkocsiért utólag nem keve­sebb, mint húsz kilométert kel­lett utazni. A harmadik eset szenvedő alanya kis híján én lettem. Az utolsó busszal utaz­tam hazafelé, s a sofőrtől meg­kérdeztem: — Maguk mennek V.-be? — Nem... — így a tömör válasz. A vezető láthatta, hogy fél­úton kiszállok. A szeme sem rebbent És ha azon a buszon nincs falumbeli utas, minden valószínűség szerint 12 kilo­métert kellett volna gyalogol­nom. Mondhatnám epésen: tréfás kedvű alkalmazottai vannak a tömegközlekedési vállalatoknak. Csakhogy én eb­ben nem látok semmi „eredeti­séget", hanem felelőtlen dur­vaságot. Hiszen könnyen lehet, hogy a tisztelt utas utolsó fillé­reiből váltotta volna meg a me-Mindennapi gondunk netjegyét, vagy hogy a koráb­ban említett házaspárnak leg­alább négy teljes órájába ke­rült, hogy a gyerekkocsit visz­­szaszerezzék, arról ne is be­széljünk. Persze: ez esetben ismerjük a vétkeseket, akiket „drákói" módon megbüntet­hetnek. De többnyire a munka­helyi fegyelem megsértői ide­ig-óráig árnyékban maradhat­nak. Az is előfordul, hogy éve­kig tart a fegyelem megszegé­se, amíg fény derül egyre s másra. Gyárudvarokra látogat­va tanúi vagyunk, hogy mi megy nap mint nap veszendő­be anélkül, hogy valaki is szóvá tenné. Vagonszámra gyűlik úton-útfélen a különböző hulla­dék. Senki sem kérdezi: ki a gazdája. A következő eset egy nagyvállalat nevéhez fűződik, amely egy félreeső helyen felej­tette az elhasználódott kotrógé­pet. Egy teljes éven át senki sem kereste, senki sem kérdez­te, hogy a jónéhány tonna vas­­alkalmatosságot elszállitot­­ták-e a gyűjtőhelyre, s a hulla­dékért kapott pénzzel mi tör­tént „Kis pénz" — nem pénz a nagyvállalkozóknál ? A kotró­gép tizenkét teljes hónapon át állt egyetlen helyen, míg vala­kinek föl nem tűnt furcsa ma­gánya, s fűhöz-fához nem sza­ladgált a hírrel, hogy itt és itt, ez és ez, stb... stb. A munkahelyi fegyelem megszegéseinek teljes tárházát fölsorolni nem lehet, hiszen ahány alaphelyzet, annyi for­mája kínálkozik. Az árnyalatnyi megszegé­sektől a legveszedelmesebb bűnökig sok-sok száz variáció előfordul. így például az is, ami néhány évvel korábban történt. A csoportvezető által felosztha­tó különjutalékból a mester be­leegyezésével ketten-hárman úgynevezett „ivó-alapot" nyi­tottak. A havi 1600 korona egy részét az említett vezető nem osztotta ki a brigád leg­jobb dolgozóinak, hanem meg­tartotta az „ivó-egylet" számá­ra. Hónapok múltak el, amíg erre fény derült. Sorolhatnám tovább a példá­kat. Véleményem szerint szigo­rúbb ellenőrzésekkel, határo­zottabb büntetésekkel, s nem utolsósorban annak tudatosítá­sával: ha önmagunkról mon­dunk „véleményt", akár meg­­szüntethetők lennének a mun­kahelyi visszaélések. Vajkai Miklós Miért nincs, ha van? Azt hiszem, nem kell hangsúlyozni, hogy a cukorbetegek száma növekszik, s azt sem, hogy ez a betegség sok lemondást, önmegtartóztatást köve­te! a pácienstől. Ehhez jön még a nomtális ételek­nél jóval drágább diéta, mert nem laktató élelmi­szerekből készül. Aki komolyan veszi és él az orvos tanácsaival, nincs ideje unatkozni, amíg naponta előteremti a szükséges alapanyagokat, hogy ásvá­nyokban. fehérjékben és vitaminokban gazdag, cukorban és szénhidrátban szegény, ám ugyanak­kor változatos ételt készítsen magának vagy diétá­ra szoruló családtagjának. Hogy ezekből a gondokból mennyit vállal magá­ra az élelmiszeripar, azt nemcsak a rászoruló tudja, érzi. Bárki meggyőződhet róla, aki nyitott szemmel jár és ránéz az üzletben arra a bizonyos két-három polcra (ahol van egyáltalán ilyen), ame­lyeken az ürességtől tátongó kevés hely fölött ott „díszeleg” a tábla: diabetikus készítmények. Évek hosszú sora óta alig kerül valami új termék a piacra, és elég, ha turistautunkon széjjelnézünk a szomszédos országokban, mit kínálnak ők ott a cukorbetegeknek, máris „felmegy a pumpánk” az irigységtől Mérgelődünk a magunk krónikus be­tegségén: rugalmatlanság? kényelmesség? vagy kö­zömbösség?. .. Az áruválaszték szegény, de még azt sem kapni, amit gyártanak. Egy-kétféle kompót, savanyúság (néha szörp is akad), egyféle és szinte ehetetlen keksz, diacsokoládé, elvétve egy-kétféle húsétel. Ez képezi a legtöbb helyen az árukínálatot. Pedig milyen jó lenne, ha a kisebb jövedelmű idős nyugdíjas többféle készítményből választhatná ki a napi étkét, és ha három-négy napra előre megvásá­rolhatná a gyorsan felmelegíthető készételt. Nem ábrándozom tovább, végül is az ember mindig abból indul ki, ami van. Ha nincs a boltokban, akkor főzni kell. A zöldséges ételek mellett elvétve a diabetikus is megengedne magá­nak mondjuk egy édesített túrósgombócot, egy szelet rétest, amely enyhítené a cukor és liszt utáni vágyát, változatosabbá tenné az étlapját. Csakhogy ehhez a főzésre alkalmas cukorpótló, szorbit kelle­ne, amit hónapok óta nem látni üzletben. Az említett ok miatt több diabetikus ismerősöm ma­radt az idén kompót és savanyúság nélkül, noha kertje van. Miután heteken keresztül hiába kutattam Bra­ds lovában, vidéken és más városokban, felkerestem a fővárosban, a Csehszlovák Hadsereg utcában található diabetikus boltot. Hogy mit láttam ben­ne? Azt, amit másutt. És mit mondott az elárusító­­nő: „Hónapok óta színét sem láttam a szorbit­­nak”... Ki magyarázza meg, miért nincs? Forduljak a Nő Fórumához? fórum ) Kérdez: Horváth Anna kiráiyhelmeci (Kráf. Chlmec) lakos Kassán (Kosicén) láttam az egyik üzletben, hogy a vásárló pénz helyett csekkel fizetett. Szeretném tudni, hol lehet ilyen számlát nyitni, milyen feltételekhez kötik, és milyen előny szár­mazik belöia? Válaszol: Lubica Strnádová mér­nök, a Szlovákiai Állami Takarék­­pénztár vezérigazgatóságának dolgozója A zsírószámlákat 1972-ben létesítettük mint a lakosságnak nyújtott új fizetési szolgáltatást, amely a betétkönyvektől eltérő­en lehetővé teszi a tulajdonosnak a számlák rendszeres és egyszeri fizetését. Zsírószámlát bármelyik takarékpénztárban nyithatunk, föltétele a szerződéskötés, amelyben rögzítjük a tulajdonos jogát és kötelességét A szerződéskötéskor a zsíró­számla leendő tulajdonosa megmondja, havonta mekkora pénz­összeget akar fizetéséből munkaadójával átutaltatni a számlára. Ez képezi az alaptőkét. Ezenkívül átutalható a zsírószámlára bármilyen más bevételi forrásból származó pénzösszeg is, eset­leg készpénzben helyezhető el a takarékpénztárban. A zsírószámláról a tulajdonos által meghatározott állandó fizetési kötelezettségek alapján a takarékpénztár rendszeresen fizetheti a lakbért, lakásüzemeltetési díjakat, a biztosítást, a multiszervizt, stb. E havonként ismétlődő befizetéseken kívül a zsírószámláról egyszeri átutalással, csekkel is fizethetünk. Ter­mészetesen, ehhez szükséges, hogy a számlára rendszeresen érkezzen bevétel, legyen rajta elegendő pénz. A zsírószámlán elhelyezett pénzösszegre 2 százalékos kama­tot kapunk. Tehát meg van az az előnye, mint a betétkönyvnek, s ezenkívül még az is, hogy fizetési eszközként szolgál. A már említett befizetési szolgáltatásokon kívül igénybe vehetjük az áruvásárlásnál is. Ehhez csekk-könyv szükséges, melyet az állami takarékpénztár akkor ad a zsírószámla tulajdonosának, ha az rendszeresen teljesíti a szerződésben meghatározott feltételeket és az alapbetét elérte az 5000 koronát. Csekkel fizethetünk mindazoknak a szervezeteknek, amelyek az állami takarékpénz­tárral megegyeztek e fizetési mód realizálására. Ide tartoznak a Prior áruházak. Rövidáru-üzletek (Drobny tovar) bútorüzletek, Öedok utazási iroda stb. Több kereskedelmi szervezet — Háztar­tási Árucikkek, Drogéria. Bördiszműáru stb. — üzlethálózatának egy részére — a kijelölt üzletekre — korlátozta e fizetési módot. Ezekben az üzletekben egy hét leforgása alatt ötezer korona értékű áruért fizethetünk csekkel, ha ennél nagyobb összegről van szó (például bútorvásárlásnál) az üzletvezetőnek telefonon ellenőriznie kell, van-e a számlán ekkora összeg. A zsírószámlára — hasonlóan a takarékbetétkönyvhőz — készpénzt tehetünk be. ki is vehetünk róla. Abban a takarék­­pénztárban, amelyben a zsirószámlát nyitottuk, az alapbetétig kivehetjük a pénzt, más takarékpénztárban csekkre 5000 koro­nát vehetünk ki. ha bemutatjuk a csekk-könyvet és a személy­azonossági igazolványt. Kétezer korona összegig kaphatunk pénzt csekkre más takarékpénztárban anélkül, hogy bemutat­nánk a csekk-könyvet, elegendő ilyenkor a személyazonossági igazolvány. A zsírószámla tulajdonosa más személyekre is átruházhatja a számla használatát. E személyek nevét fel kell tüntetni a csekk­könyvön. Ha az üzletben ők fizetnek csekkel, kilétüket személy­azonossági igazolvánnyal kell igazolni. A zsírószámlák nagyon fontos feladatot töltenek be a kész­pénz fizetés nélküli fizetési formák racionalizálásában. Előnyük elsősorban a rendszeresen ismétlődő befizetések esetén mutat­kozik meg: a tulajdonos időt, fáradságot takarít meg. A zsíró­számlák a lakosság körében egyre kedveltebbé válnak: jelenleg Szlovákiában már több mint százezer lakos használja. Köszönöm a tájékoztatást. Tapasztalatból mondom, hogy a zsírószámla valóban ter­het vesz le tulajdonosa válláról. Nem kell számontartani, mikor érkezik a lakbérszedő, a tévé-, rádió-, telefon-, villany­­számlával sem kell havonta a postára menni. S ha az izletben éppen akkor kapom meg a rég keresett árut, amikor ■ így fillér sincs nálam, elég elővenni a csekk-könyvet és kiírni a megfelelő összeget. Az állami takarékpénztár e lakosság­nak nyújtott szolgáltatását ajánlani merem bárkinek. H. Zsebik Sarolta (nő 7)

Next

/
Oldalképek
Tartalom