Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-09-29 / 40. szám
Levelezőink írják a NŐ fóruma MOST MÉG A RÉGIBEN Az idei szeptember elseje a báti (Bátovce) tanulókat még nem örvendeztette meg új iskolaépülettel, pedig a régi már nagyon rossz állapotban van. Vigasztalásul csak az szolgál, hogy az ipolysági (Sahy) építkezési vállalat dolgozói nap mint nap szorgalmasan dolgoznak, hogy határidőn belül — az 1982—83-as tanév kezdetére — elkészüljön az új, tizenhárom tantermes iskola. Jakab Ferenc építész, Lackovszky János mester és Naszvadi László csoportvezető gondjaira húszmilliós értéket bíztak, a munkálatok jól haladnak, a komplexum fokozatosan teljesedik ki. Tavaly már átadták a hatlakásos tömbházat. A nyári szünidő alatt sok tanító, nevelő és iskolai alkalmazott vállalt társadalmi munkát, jó példát mutatva a szülőknek is. Néhányuk egy két hetet is dolgozott, s a járás különböző falvaiból is érkeztek „segítő kezek" — az iskolaügy dolgozói közül. A munka szépen halad, bevezették a villanyt, a vizet, elkészült a központi fűtés és elvégeztek minden olyan tennivalót, amelyet a téli időjárás befolyásolhatna. Hat szabad szombaton dolgoztak ezért a szülök és iskolabarátok is, akiket Jozef Sluka mérnök, a hnb elnöke „szervezett be". A kőművesek és segédmunkások szocialista felajánlást tettek négy szabad szombat ledolgozására, mert ök sem akarnak lemaradni a többiek mögött. Mindnyájan szívügyüknek tartják, hogy a tizenhárom tantermes, korszerű tornatermet, szaktantermeket és kabineteket is kapó iskola idejében elkészüljön. Be/ányi János BARÁTI NAGYGYŰLÉS A közelmúltban baráti nagygyűlésre került sor Diószegen (Sládkovicovo) az NDK-beli wittenbergi járás fiataljaival. Több mint háromszáz bratislavai főiskolás és negyven wittenbergi fiatal, akik nyári építőtábor keretében a diószegi konzervgyárban dolgoztak, találkozott a galántai járás fiataljaival. Az FDJ képviseletében a wittenbergi járási bizottság titkára, Günther Mellharn szólt, hazai részről Stefan Zelman, az SZLKP jb titkára, Miroslav Valent, az NF jb titkára és Jozef Turcek, a SZISZ Galántai Járási Bizottságának elnöke. A találkozó kellemes, baráti légkörben zajlott, a nagygyűlés végén a német és a csehszlovák fiatalok határozatot fogadtak el, amelyben így fejezték ki álláspontjukat a világbékével és a nemzetek biztonságával kapcsolatosan: „Már harminchat éve van béke hazánkban és Európában. Közeli hozzátartozóink körében mi, fiatalok biztonságban, békés légkörben élünk. Tudjuk, hogy a kizsákmányolás megszűnésével és a nép uralomra jutásával létrejöttek a feltételek a társadalom sokoldalú fejlődéséhez és egyidejűleg a háborús veszély és a fegyverkezési hajsza felszámolásához. Ez naponta tükröződik országaink külpolitikájában, a Szovjetunió és a szocialista országok békekezdeményezéseiben. Ez a küzdelem nemcsak a politikusok és a katonák ügye, hanem a széles tömegeké, nemzeteké, minden békeszerető emberé is, tekintet nélkül életkorára. A világbéke szavatolója elsősorban a Szovjetunió, a szocialista közösség, annak erkölcsi és eszmei szilárdsága, amely a proletár és szocialista nemzetköziség elveiben jut kifejezésre. Ezért irányul az imperializmus igyekezete az egyes szocialista országok meggyengítésére, a szocialista közösség egységének megbontására. Mi, a fiatalok ünnepi nagygyűlésének résztvevői, teljes mértékben támogatjuk a Szovjetunió és a többi szocialista ország törekvéseit, békekezdeményezését, teljes mértékben támogatjuk a Legfelsőbb Tanácsnak a világ parlamentjeihez intézett felhívását, mellyel a világ összes nemzetét felszólította a leszerelésért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért folytatandó harcra. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió további javaslatokat tesz a feszültség enyhítésére, a világbékéért való egységes fellépés érdekében." Nagy Mihály Nemrégiben, egyik kisvárosunkban, öles plakát állta utamat: „Magyarországi öreg fiú к válogatottja látogat hozzánk", a helyi együttessel megmérkőzendő, hirdette csupa nagy betűvel. Az első olvasás után bizony nem jöttem rá, hogy a számbavehető sok száz öregfiú csapat közül melyik is az, amely megtisztel minket, s ha nem lett volna ott a sarokban az Alberttól Zámbóig kanyargó névsor, talán máig sem jöttem volna rá, hogy volt válogatottak csapatáról lenne szó. Persze, ha magyar öregfiú válogatottat írtak volna ... Néhány méternyire szombat esti táncmulatságot hirdet egy másik (rút) plakát, ahogy — mint mondja — „frissítőkről is gondoskodva lesz". A moziműsorban tükörfordítások, nyelvi ficamok kísértenek, Gödör és ingának fordítva például a Jama a kyvadlo címet szlovákból, mit sem törődve azzal, hogy másutt már feltalálták a sokkal kifejezőbb, irodalmibb Verem és gyilok címet S hogy ne csak a plakátokra hívjuk Nyelvelés fel a figyelmet: a Di/iza által kiadott hivatalos szövegkönyvben, a magyar irodalom egyik legszebb drámájában (Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom, Diliza, Bratislava, 1968) a „mondd!" egy d-vel, a függöny egy g-vel riaszt, s az is szomorú dolog, ha egy CSEMADOK alapszervezet (a meghívó szerint) „reggel kilenc órákkor tart gyülekezést". Anyanyelvűnk tisztaságának, nyelvi egészségünk megőrzésének fontosságára sokan, számos fórumon felhívták már figyelmünket. Ennek tudatában kétszeresen bosszantók a plakátokon, hirdetéseken, műsorfüzetben, sőt publikációban, meghívókon előforduló nyelvhelyességi, helyesírási hibák. Lehangoló jelenség ez, szellemi igénytelenséget, anyanyelvűnk iránti közönyt jelez — s így végső soron gondolkodásunk sekélyességét, önmagunk lebecsülését is. Eredménye egy hosszú idő óta tartó folyamatnak, melynek további következményei — a sok nemes erőfeszítés ellenére — az eluralkodófélben levő nyelvi káosz, az idegen szavak, szókapcsolatok nagy mértékű, indokolatlan és helytelen használata. A „többnyelvűség" régóta ismert veszélye ez, s nemhogy kiirtani nem sikerült, hanem — véleményem szerint — tovább terjed, szennyezve nyelvünket, gondolkodásunkat. Elgondolkodtató, milyen gyakran teszik idegen szókapcsolatok tükörfordításai nevetségessé, értelmetlenné beszédünket, élvezhetetlen selejtté mondandónkat. Önként adódik a kérdés: milyen lehet az olyan előadás, rendezvény színvonala, melynek plakátján anyanyelvűnket csaptuk arcul? S tudatosítjuk-e, hogy az ilyen plakát taszít, eltanácsol, ahelyett, hogy vonzana, kedvet csinálna? Nem vagyunk, nem is lehetünk kétnyelvű géniuszok, de anyanyelvűnket tisztességes, köznyelvi szinten ismernünk — kötelességünk. Legalább annak, aki plakátírásra vállalkozik. Ha pedig nem ismeri, ne legyen rest felvenni a telefonkagylót, s tanácsot kérni a magyar szakos tanártól, tanítótól... CSÁKY PÁL Kérdez: Ivárni Károly farkasdi (Vlíany) lakos Falunkban és a környéken is nagyon sokan foglalkoznak fóliás zöldségtermesztéssel, de gondot okoz a használt fólia megsemmisítése. Nem lehetne ezt mint nyersanyagot valamilyen formában felhasználni? Miért nem vásárolja fel a hulladékbegyüjtő üzem? Válaszol: Rudolf Machciník, a Zberné suroviny nemzeti vállalat begyűjtéstechnológiai részlegének vezetője Tudunk erről a problémáról, melynek megoldása a déli járásokban az utóbbi években egyre sürgetőbbé vált. Néhány éve még más műanyag hulladékok is gondot okoztak, ezért 1969-ben elkezdtük felvásárolni a műanyagot a szocialista szervezetektől, s fokozatosan akartunk áttérni a fóliahulladék értékesítésére is. Sajnos, akadályokba ütköztünk. A műanyag hulladékot mi még nem tudjuk feldolgozni, így a fölvásárlás után csak előkészítjük a szállításra, és a kapitalista országokba exportáljuk. A külföldi vállalatok azonban a használt fóliával szemben olyan követelményeket állítanak, amelyeket nem tudunk teljesíteni. Például teljesen tiszta fóliát akarnak, s ezt ügyfeleinktől aligha várhatjuk el, mert egyrészt a földtől és más szennyeződéstől nagyon nehéz megtisztítani a használt fóliát, másrészt a csekély felvásárlási ár miatt nem éri meg a fáradságot. További gond a szállítás. A fólia nagy terjedelmű, de könnyű, a nagy teljesítményű gépkocsik nem lennének kihasználva. Ennek ellenére keressük a lehetőséget, hogy ez a nyersanyag se menjen „füstbe”, égjen el. Szükség van olyan gépek behozatalára, amelyekkel megtisztíthatók a szennyeződéstől, és feldolgozhatok. Fóliát tehát egyelőre nem vásárolunk fel, de a háztartásban sok olyan hulladék akad. amelyet örömmel fogadunk sőt kérünk mindenkit, hogy kapcsolódjanak be a gyűjtésbe. Legelső helyen a papír szerepel. Ebből egyre többet használunk fel és exportálunk. Gyártásához megfelel a hulladékpapír: mi évente legkevesebb 38 ezer tonnát vásárolunk fel s továbbítunk a papírgyárnak. . Hasonló a helyzet az üveggel is. Kár minden darab üvegcserépért, amely felhasználatlan marad. A nagyobb városok lakótelepein konténereket helyeztünk el — a lakosok már kezdik megszokni, hogy az üveg nem szemét, ezért az erre a célra elhelyezett begyűjtőládába rakják. Mivel a konténer elég drága, csak fokozatosan láthatunk el vele minden települést. A vas és színes fémek gyűjtésére főleg a tavaszi és őszi nagytakarításkor gondolnak az emberek. Ne hagyjuk azonban kárba veszni év közben se. hiszen e nyersanyagra nagy szüksége van iparunknak. A nők — főleg a nőszövetség tagjai — körében dicséretre méltóan elterjedt a textilhulladék gyűjtése is. Szükség van rá. Szeretném még felhívni a figyelmet a fényképrögzítőre, mely használat után még aránylag sok ezüstöt tartalmaz. Felvásárláskor literjéért — az ezüsttartalom szerint — tíz koronát is kaphatunk! A kisállattenyésztők ne dobják el a lehúzott gereznát, mely szőrmeiparunk fontos alapanyaga. Begyűjtőhelyeinken tollat is felvásárolunk. Ma már — és a jövőben még inkább — minden nyersanyagot becsülni, értékesíteni keik Mindnyájunk feladata. hogy jól gazdálkodjunk velük. Vállalatunk dolgozói igyekeznek ezen a téren minden tőlük telhetőt megtenni. Köszönöm a tájékoztatást: H. ZSEBIK SAROLTA CÉL?
