Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-09-22 / 39. szám
Kuckó Csikófi éneke Legszebb regék ura, Rege, rege, rejtem! Legszebb dalok atyja. Rege, rege, rejtem. Arany Atyám, legszebb öreg. Regém regél rólad, Legfelsőbb világban lakó. Néked mondom szómat. Regölj, regölj, énekelj! Énekelvén énekedben, Teljes lelked énekeljen. Szívtelenül nem dalolhatsz. Esztelenül nem regölhetsz. Miről regöljek hát nektek? Ugyan miről énekeljek? Énekelek én a múltról. Regölök a régiekről. Énekszómat, regeszómat. Kiskoromban öregek fújták, Regölték, tarisznyába rejtették. Tarisznyát meg bekötötték. Beletették tamburába, Tamburát, 'odvas nyárfába, A nyárfa pedig elveszett az erdőn. Keresned kell: utat kell találnod. Ha lovon nyargalsz, megtalálod. Ha táltoson repülsz, megleled. Ha dobon révülsz, felismered. Könnyebbül lelked, oldódik nyelved, Járj mindig szavaink mentén, Kalamona éneke A te regéd, hamis rege, Rege róka rejtem. Rút szavakon szóló zene, Rege, rege, rejtem. Róka-lelked rútan dalol. Regéd útját rejtem. Ravasz eszed regölése. Rege, rege, rejtem. A Nagy Öregnek társa vagyok, Minden idők óta. Arany Atya párja vagyok Árnyékok tudója. Hol a dal, mely engem dicsér? Regéd árnyék rejtse! Kalamona birodalma. Árnyak sötét verme. Hej, rege, rejtem, Ravasz szavad rejtem! Kerek erdőd körbejártam, Tamburád nem leltem. Végtelen nagy fára másztam, Szavadat nem leltem. Hej, rege, rejtem. Rege, rege, rejtem! Utaidat végigjártam, Rege, rege, rejtem. Lovaidon lovagoltam, Rege, rege, rejtem. Dobom vertem, mindhiába, Rege, rege, rejtem! m»i i61 «2 OJD fcS > я e j= S 'O Z KOVÁCS MAGDA A valóság varázslata Egyszer csak felbukkantam egy sárgán kígyózó földúton. Hogy addig hol voltam, nem tudom. Ettől a pillanattól emlékszem magamra és a világra. Sárga földút vezetett a világba. Dombra föl, dombnak le. Mezítláb trappoltam. bokám magasságában fényszinű, perzselő por kavargott. Domb hátán domb. És a dombok fejebúbján sűrűn nőtt fehérvirágú vadszilvabokor. Küklópszi homlokukon csillogó szemforrás. Ezzel nézegettek magukba, befelé. Mindenféle kincsekre, csodákra. Oldalukon vadkörtefák és vadalmafák lengedeztek kéz gyanánt. Fura ember-dombok. Néha útra keltek és körbe jártak az ég alatt. Bús nótákat daloltak, érett gyümölcsök illatával fojtogatták a világot. Majd hirtelen elaludtak, ott ahol épp voltak szétszóródva, térdre rogyva, télen, ha fáztak. bekéredzkedtek a házakba, és úgy éltek, mintha egészen emberek lettek volna. Nálunk is lakott egy, én az ölébe ültem, és nagyapának szólítottam. Ezen mindenki nevetett, maga a domb is. Halkan döcögött. Tavasszal visszaosontak a helyükre, és kigyújtották körbe a fényeket, hogy csupa káprázat lett a világ. Mindez mese. Mindez valóság. A valóság varázslata. Mert ki tudja, hol ér véget az egyik és hol kezdődik a másik. Én nem. A kettő egymás folytatása lett bennem, eszmélésem pillanatában. S azóta a szelíd hullámzású gömöri táj, gyerekkorom tündérkertté magasztosult faluhatára és az emberarcú dombok, ha felbukkannak emlékezetemben, meséket szülnek. Valóság magvú káprázatokat. SOMOS PÉTER Mese a megyéről megye a meséről Meseország mesenépe meseszépen meseél meselyemben mesepolgár mesemmisemtöl se fél. Meseftelöknél megyeplő mesetesuta megyalog megyeháza mesepandúr megyetörvény mesejog. Megyepali mesexpír megyemúltja mesegéd mesehanda megyebanda mesekéj (sic!) mesetél. Megyékényen megyenge meselmék meseimák meseszárnyon mesereg meselejt megyebált. KEDVES GYEREKEK! — Kérlek, mesélj! — hányszor szóltok így édesanyálokhoz. édesapátokhoz téli délután, este, amikor a tévémese után ágyba parancsolnak. S ebben az egy kérlelő mondatban benne van minden rejtett gondolatotok: mesélj, hogy ne maradjak olyan hirtelen egyedül a sötét szobában, hogy segíts a csodák beteljesületlen vágyainak birodalmába, hogy megnyugodjon zaklatott lelkünk, mert napközben annyi baj ér bennünket, mert annyi hibát vétünk, s a mesével elviseljük saját hibánkat, mások hibáit. Legősibb kincsünk a népmese. Ma már ugyan — sajnos, többnyire könyvből mesélnek, diafílmet vetítenek a szülők, nem tanulják meg fejből a csodás történeteket, hogy saját képzeletükkel kiegészíthessék, lehetőséget adjanak nektek is arra, hogy másfelé kalandozzatok, letérjetek a feldolgozó megszabta útról. Saját népünk, nemzetünk életét, történetét a népmesékből, mondákból, eposzokból ismerjük meg. innen szerezzük első ismereteinket más népek életéről is ezekből a forrásokból. Sokan még felnőtt korukban is ragaszkodnak a meséhez, nemcsak gyermekeiknek olvasnak szívesen, hanem pihentetőül maguk is kezükbe fognak egy-egv mesekönyvet, saját gyönyörűségükre. A Szélkötő Kalamonát szintén népmese nyomán írta meg Gágyor Péter, a MATESZ Thália Színpada adja elő, már a bemutatóra készülnek. Kérjétek meg szüléiteket, vigyenek el benneteket is egy előadásra! Színházi meseélményeteket pedig írjátok meg, kapjanak kedvet a többiek is, akik a Kuckó állandó olvasói. Címünk: a Nő szerkesztősége. 897 36 Bratislava. Martanoviöova 20. & ‘Se ífi ja ja a 2 t— I í/t и i a *
