Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-09-15 / 38. szám
LÁNYOK,ASSZONYOK СОВЕТСКОЙ женщина NŐK LAPJA DOIX.O/O----•w »— X<> жената днес $ FÜR DIC11 slovenka KOBIETA i ZYCIF wDa©tt® MINT CSEPPEKBŐL szocialista országok asszonyain — a világ asszonyainak szeme. Életünk, tevékenységünk, magatartásunk forrás, amelyből merítenek. Ami lelkesíti, bátorítja őket, hogy még állhatatosabban, megalkuvás nélkül harcoljanak jogaikért, hazájuk, népük szabadságáért. Mindazért, ami az ember boldogságát, boldogulását biztosítja. Még erőteljesebb legyen tiltakozásuk az erőszak, a világ békéjét fenyegető törekvések ellen. Szívesen számolunk be nekik mi is szocialista hazánk fejlődéséről azzal a kívánsággal, hogy mindaz, ami nekünk megbecsülést, nyugodt, tartalmas életet biztosít — jelentsen elérhető valóságot a világ minden asszonya számára. A nölapok legfrissebb számait forgatom. A Femeia élmunkásportréja a Flacána készruhagyár kiváló dolgozójáról, a kommunista Dán Floricáról, a Nők Lapja „munkanapfogyatkozásról", társadalmuk legújabb vívmányáról, az ötnapos munkahétről szóló írása, a Für Dich képviselőnők munkáját elemző riportja, mind egyenjogúságunk gyakorlati megvalósítását példázza, akárcsak a világ első szocialista országának tizenkét nyelven megjelenő nőlapjában, a Szovjetszkaja zsenscsinában lévő beszélgetés egy főorvosnővel. Galina Ljapigyevszkaja egy moszkvai járvány-egészségügyi állomás főorvosa, kerületi tanácstag, két gyermek édesanyja. Élete a család-munkahely-társadalmi feladatok körében teljesedik ki. Ez a hármas elfoglaltság tölti ki minden idejét. Boldog és elégedett ember. Mint mondja, a szovjet asszonyok jelentős része a boldogságról, a sikeres életről való elképzeléseit összefüggésbe hozza az alkotó munkával. Számukra a család és a hivatás a legfőbb erkölcsi érték. Fia kettős műszakról beszélhetünk, kettős örömet is jelent: az anyaság örök boldogságát, és azt a biztonságot, amelyet számukra a megelégedést nyújtó munka ad. — Családunk öt tagú. Két lányom tanul. Az idősebb főiskolai hallgató. Az édesapja példáját követi, építésznek készül. A fiatalabb ötödik osztályba jár. Nálunk még a nagymama is dolgozik, de nem a pénzért. Otthon maradhatna, jó nyugdíja lenne. Nemrég az SZKP Központi Bizottsága és a Mi-V árjuk, érdeklődéssel forgatjuk testvérlapjainkat, a szocialista országok nőlapjait. Mint sajátunknak, úgy örülünk minden újabb lépésnek, melyet szocialista hazájuk építésében elérnek. Lapjaink egyidőben születtek, egyidőben lettek szóvivői az egyenjogúság útjára lépett nőnek. Igaz, más-más feltételek között. Egyikünk hazájában az ipar, másikunkéban a mezőgazdaság volt a számottevőbb, de a nők helyzete valamennyi országban egyformán nehéz volt. Az alapoknál kellett kezdeni, majdhogynem a betűvetésnél, míg eljutottunk a máig. Jó tudni, hol mennyit léptek előre. Mit tettek, mit terveznek a nők, a családok érdekében. Odafigyelünk egymás munkájára, tapasztalataira, eredményeire. Évek távlata sem tudja halványítani személyes találkozásaink emlékét, amikor éjszakába nyúló beszélgetéseink áttüzesedett levegőjében közös dolgainkra kerestük a választ. Szerkesztőségünkbe vezető utaink otthont idéző légkörét. Bár különböző nyelven beszélünk, szót értünk egymással. Célunk, küldetésünk a szocializmus országaiban azonos: olyan ismereteket nyújtani a nőknek, melyek által bátran, határozottabban keresik önmegvalósításuk módját, a családi élet harmóniáját. Tanulunk egymástól: korszerű egészségügyi gondoskodást, környezetvédelmet, racionális táplálkozást. Tanulunk okosan, gazdaságosan bánni a szabad időnkkel, de-mindenekelött növekvő felelősségtudatot társadalmi feladataink, békés életünk biztosítása, megőrzése érdekében. A női sajtó nagyhatalom a szocializmus országaiban. A milliós példányban megjelenő szovjet Ftabótnyicát, Kresztyankát, a tizenkét nyelven megjelenő Szovjetszkaja A TENGER zsenscsinát, a román Femeiat, a lengyel Pizcyjaciólkát, Kobieta i zycie-t, a Nők Lapját, a német Für Dich-et, s a több százezres példányú Vlastát, Slovenkát, a bolgár Zsenata dnyesz-t, a romániai Dolgozó Nö-t, a kubai Mucherez-t százhúsz millió asszony, leány, édesanya olvassa. Ennyi ember tudatának formálásáért, jellemének alakításáért felelősek a szocialista nőlapok. Szép és nemes küldetés a miénk. A női sajtó forradalmi hagyományait követve felmutatni eredményeinket, segíteni önmegvalósításunk feltételeinek megteremtésében, fellépni minden visszahúzó erő ellen, a példamutatók érdekében szót emelni. És ablakot nyitni a világra, hogy lássuk és láttassuk, milyen a Föld többi országában a nők helyzete. Ez évben, s különösen ezekben a napokban még inkább, mint eddig, rajtunk — a nisztertanács határozatot fogadott el a gyermekes családok állami támogatásának fokozásáról. Nem térek ki mindarra a pozitívumra, amit ez nekünk, anyáknak nyújt, csupán egyetlen dolgot említenék: Lányaim összesen nyolc évet töltöttek bölcsődében és óvodában. Ez idő alatt az állam négyezer rubellel járult hozzá neveltetésükhöz.1 Mi, szülők, ennek az összegnek csupán egyötödét fizettük. A nőknek, anyáknak nyújtott segítség a Szovjetunióban, a szocialista és kommunista építöraunka minden újabb -szakaszában, minden új ötéves tervidőszakban növekszik. Az SZKP XXVI. kongresszusának határozata alapján a dolgozó vagy tanulmányaikat folytató nők — vidékenként szakaszosan bekap csolódva, gyermekgondozási segélyben részesülnek a gyermek egyéves koráig. A segély összege a Távol-Keleten és Szibériában
