Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-09-15 / 38. szám

LÁNYOK,ASSZONYOK СОВЕТСКОЙ женщина NŐK LAPJA DOIX.O/O----­­•w »— X<> жената днес $ FÜR DIC11 slovenka KOBIETA i ZYCIF wDa©tt® MINT CSEPPEKBŐL szocialista országok asszonyain — a világ asszonyainak szeme. Életünk, tevékenysé­günk, magatartásunk forrás, amelyből merí­tenek. Ami lelkesíti, bátorítja őket, hogy még állhatatosabban, megalkuvás nélkül harcol­janak jogaikért, hazájuk, népük szabadságá­ért. Mindazért, ami az ember boldogságát, boldogulását biztosítja. Még erőteljesebb le­gyen tiltakozásuk az erőszak, a világ békéjét fenyegető törekvések ellen. Szívesen számolunk be nekik mi is szoci­alista hazánk fejlődéséről azzal a kívánság­gal, hogy mindaz, ami nekünk megbecsülést, nyugodt, tartalmas életet biztosít — jelent­sen elérhető valóságot a világ minden asszo­nya számára. A nölapok legfrissebb számait forgatom. A Femeia élmunkásportréja a Flacána készru­­hagyár kiváló dolgozójáról, a kommunista Dán Floricáról, a Nők Lapja „munkanapfo­­gyatkozásról", társadalmuk legújabb vívmá­nyáról, az ötnapos munkahétről szóló írása, a Für Dich képviselőnők munkáját elemző ri­portja, mind egyenjogúságunk gyakorlati megvalósítását példázza, akárcsak a világ el­ső szocialista országának tizenkét nyelven megjelenő nőlapjában, a Szovjetszkaja zsenscsinában lévő beszélgetés egy főorvos­­nővel. Galina Ljapigyevszkaja egy moszkvai jár­vány-egészségügyi állomás főorvosa, kerületi tanácstag, két gyermek édesanyja. Élete a család-munkahely-társadalmi felada­tok körében teljesedik ki. Ez a hármas elfog­laltság tölti ki minden idejét. Boldog és elégedett ember. Mint mondja, a szovjet asszonyok jelentős része a boldogságról, a sikeres életről való elképzeléseit összefüg­gésbe hozza az alkotó munkával. Számukra a család és a hivatás a legfőbb erkölcsi érték. Fia kettős műszakról beszélhetünk, kettős örömet is jelent: az anyaság örök boldogságát, és azt a biztonságot, amelyet számukra a megelégedést nyújtó munka ad. — Családunk öt tagú. Két lányom tanul. Az idősebb főiskolai hallgató. Az édesapja példáját követi, építésznek készül. A fiata­labb ötödik osztályba jár. Nálunk még a nagymama is dolgozik, de nem a pénzért. Otthon maradhatna, jó nyugdíja lenne. Nem­rég az SZKP Központi Bizottsága és a Mi-V árjuk, érdeklődéssel forgatjuk testvér­lapjainkat, a szocialista országok nő­lapjait. Mint sajátunknak, úgy örülünk min­den újabb lépésnek, melyet szocialista hazá­juk építésében elérnek. Lapjaink egyidőben születtek, egyidőben lettek szóvivői az egyenjogúság útjára lépett nőnek. Igaz, más-más feltételek között. Egyikünk hazájá­ban az ipar, másikunkéban a mezőgazdaság volt a számottevőbb, de a nők helyzete valamennyi országban egyformán nehéz volt. Az alapoknál kellett kezdeni, majdhogynem a betűvetésnél, míg eljutottunk a máig. Jó tudni, hol mennyit léptek előre. Mit tettek, mit terveznek a nők, a családok érdekében. Odafigyelünk egymás munkájára, tapasztalataira, eredményeire. Évek távlata sem tudja halványítani sze­mélyes találkozásaink emlékét, amikor éjsza­kába nyúló beszélgetéseink áttüzesedett le­vegőjében közös dolgainkra kerestük a vá­laszt. Szerkesztőségünkbe vezető utaink ott­hont idéző légkörét. Bár különböző nyelven beszélünk, szót értünk egymással. Célunk, küldetésünk a szocializmus országaiban azonos: olyan is­mereteket nyújtani a nőknek, melyek által bátran, határozottabban keresik önmegvaló­sításuk módját, a családi élet harmóniáját. Tanulunk egymástól: korszerű egészségügyi gondoskodást, környezetvédelmet, racioná­lis táplálkozást. Tanulunk okosan, gazdasá­gosan bánni a szabad időnkkel, de-mindenek­­elött növekvő felelősségtudatot társadalmi feladataink, békés életünk biztosítása, meg­őrzése érdekében. A női sajtó nagyhatalom a szocializmus országaiban. A milliós példányban megjele­nő szovjet Ftabótnyicát, Kresztyankát, a ti­zenkét nyelven megjelenő Szovjetszkaja A TENGER zsenscsinát, a román Femeiat, a lengyel Pizcyjaciólkát, Kobieta i zycie-t, a Nők Lap­ját, a német Für Dich-et, s a több százezres példányú Vlastát, Slovenkát, a bolgár Zsena­­ta dnyesz-t, a romániai Dolgozó Nö-t, a kubai Mucherez-t százhúsz millió asszony, leány, édesanya olvassa. Ennyi ember tuda­tának formálásáért, jellemének alakításáért felelősek a szocialista nőlapok. Szép és nemes küldetés a miénk. A női sajtó forradalmi hagyományait követve fel­mutatni eredményeinket, segíteni önmegva­lósításunk feltételeinek megteremtésében, fellépni minden visszahúzó erő ellen, a pél­damutatók érdekében szót emelni. És abla­kot nyitni a világra, hogy lássuk és láttassuk, milyen a Föld többi országában a nők hely­zete. Ez évben, s különösen ezekben a napok­ban még inkább, mint eddig, rajtunk — a nisztertanács határozatot fogadott el a gyer­mekes családok állami támogatásának foko­zásáról. Nem térek ki mindarra a pozitívum­ra, amit ez nekünk, anyáknak nyújt, csupán egyetlen dolgot említenék: Lányaim össze­sen nyolc évet töltöttek bölcsődében és óvodában. Ez idő alatt az állam négyezer rubellel járult hozzá neveltetésükhöz.1 Mi, szülők, ennek az összegnek csupán egyötö­dét fizettük. A nőknek, anyáknak nyújtott segítség a Szovjetunióban, a szocialista és kommunista építöraunka minden újabb -szakaszában, minden új ötéves tervidőszakban növekszik. Az SZKP XXVI. kongresszusának határozata alapján a dolgozó vagy tanulmányaikat foly­tató nők — vidékenként szakaszosan bekap csolódva, gyermekgondozási segélyben ré­szesülnek a gyermek egyéves koráig. A se­gély összege a Távol-Keleten és Szibériában

Next

/
Oldalképek
Tartalom