Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-25 / 35. szám
KÜLÖN GOND, KÜLÖN FELADAT Feladataink között, melyekkel az SZNSZ Lévai (Levice) Járási Bizottsága család- és nevelésügyi bizottságában foglalkozunk, ott szerepel a cigány származású nők nevelése és művelése is, különösen kulturális-társadalmi szemléletük szélesítése, a háztartás-vezetés, a gyermeknevelés és a családtervezés kérdése. Mivel ezeket a kitűzött feladatainkat sikerült viszonylag jól teljesítenünk, szívesen beszámolok munkánk módozatairól és eredményeiről. A gyermek- és nevelésügyi szakbizottság együttműködik a járás városi és falusi nőszervezetével, tagjai személyesen részt vesznek minden rendezvényben, s tanácsaikkal, javaslataikkal, szervezőkészségükkel hozzájárulnak tevékenységükhöz. Járásunkban vannak cigány származású családok, melyek már kulturált életet élnek. Munkánkban azonban nem támaszkodhatunk a segítségükre, mivel húzódoznak a fajtájukbéliektől. A család- és nevelésügyi bizottság valamint a nőszervezet tagjai családlátogatásokat szerveznek, alkalmas, nem erőszakolt formában igyekeznek meggyőzni a cigányasszonyokat a személyes tisztaság és a lakáshigiénia fontosságáról, felvilágosítják őket a család- és gyermekgondozásról. Főző- és egyéb tanfolyamokat indítanak, ahol a helyes étrend, sütés, hidegkonyha, varrás, családgondozás a téma. Az utóbbi öt évben 271 cigányasszony és -leány vett részt ezeken a tanfolyamokon. Nem hagyhatjuk említés nélkül az eredményes együttműködést, a szakember-előadókkal. Az előadások különbözőek: egészségügyiek, alkoholellenes és nevelő célúak. Jó tapasztalataink vannak a „Kérdések és válaszok" rendezvénysorozattal. Az asszonyok kérdéseire orvosok, jogászok, pedagógusok és a szociális biztosítás szakemberei válaszolnak. Nagy erőpróbánk volt a cigánygyerekek óvodához szoktatása. Mivel hazánkban az iskola előtti óvodai felkészítés nem kötelező, csak a meggyőzésre támaszkodhattunk és arra, hogy bebizonyítsuk a cigánygyermekekről ugyanúgy gondoskodnak az óvodában, mint a többiről, és nem tesznek közöttük különbséget 1981. ápr. 1-ig a lévai járásban 362 cigánygyereket írattak be óvodába, ami 74 százaléka az összes óvodáskorú cigánygyermeknek. A beíratottak száma ugyan nagy, de a rendszeres óvodába járás még mindig gondot jelent. Az iskolalátogatási ügyekben segítünk a helyi nemzeti bizottságoknak, részt veszünk a gyerekek iskolán kívüli nevelésében a napközi otthonokban. Az iskolákban ügyelünk a cigánygyerekek esztétikus öltözködésére, a személyi tisztaságra és sajnos, sok esetben szükséges a megtetvesedett tanulók fertőtlenítése. Még röviden megemlítem közös munkánkat az ipolybéli (Bielovce) gyermekotthonnal, ahol harminchat 3—6 éves cigánygyermek van. Ezek a gyerekek hálásak mindenkinek, aki törődik velük. Járási bizottságunk öttagú szervet alakított a gyermekotthon patronálására. Ennek tagjai: egy orvosnő, egy jogásznő, egy tanítónő, a JNB cigánykomissziójának dolgozója és a Nemzeti Front egy dolgozója. Ők látogatják az otthon lakóit és segítik az otthon igazgatónőjét Ebben az erkölcsi nevelőmunkában részt vesz néhány alapszervezet is, akik különböző események alkalmával látogatják az otthon kis lakóit. Viera Lehotayová, a bizottság elnöke slovenka ELSZÁNT ASSZONYOK (A Felső-Garam menti asszonyok antifasiszta tüntetésének 40. évfordulóján) „Asszonyok! Szlovákia Kommunista Pártja tüntetésre hív benneteket Podbrezovába. 1941. augusztus 27-ére, reggel kilenc órára a katonai hatóság épülete elé. Követeljétek, hogy újítsák meg a bánya- és fémmunkások Önsegélyző pénztárát, hogy a feleségek férjük után ismét megkapják a nekik járó pénzösszeget. (. . .) Fel a harcra! (. ..) Egységben jogaitokén, céljaitok eléréséért!" (Részlet a demonstrációra való felhívásból) Az illegalitásban dolgozó CSKP rögtön a Csehszlovákia feldarabolása utáni első napokban határozottan kijelentette: országunk sosem lesz Hitler megbízható hátországa, s ennek szellemében folytatta tevékenységét. A klérofasiszta szlovák állam a náci Németországot szolgálta vazallusként, politikáját, gazdaságát, kultúráját és tudományát egyaránt a hitleri igényeknek vetve alá. Elsősorban a munkásosztályt fosztotta meg alapvető politikai és szociális jogaitól, a kommunista párt szervezeteit és a forradalmi szakszervezetet tiltotta be, az ellenállási megakadályozandó. A kommunista párt vezette munkásosztály azonban elkezdte nemzeti felszabadító harcát, fasiszta ellenes megmozdulásokat szervezett. A gazdasági harcokban a munkások nyomorúságos helyzetén akartak javítani, a klérofasiszta államvezetéssel vívott harcban nyilvánvalóvá váltak a különböző érdekek, s evidenssé a hatalom igazi arca. 1941-ben a bérkövetelések mellett alap-Zeny • ■ ... -Z, borrMnNockéu>bfnCl.jnófíO of. 1 V' v'L" ’4 Cia ?зС" :*CSO» . . \ .'T*. fe - /■ -l , ' . ■ , ТО i‘X‘т... . ' * " к - I * I, „ ‘ ____ vicf'bi Böngésző kérdéssé vált a munkások gazdasági és szociális harcában a közellátás javítása, politikai színezetet kapott az élelmiszer-ellátásért folytatott harc is. Szlovákia sok területén nem volt hivatalos áruelosztás, sőt voltak időszakok, amikor a közellátás szünetelt. A lakosság életszínvonala a minimálisra csökkent. A nagykereskedelmi árak súlyos meghamisítása ellenére is 1941-ben negyven százalékkal emelkedtek az árak a harminckilenceshez viszonyítva, a fekete piac burjánzóit: egy kiló zsírért 150—200. egy kiló vajért 250—300 koronát is elkértek. Ám a nyomorgó munkáscsaládok nem tudták ezt megfizetni. A Szovjetunió megtámadása utáni napokban a helyzetei még súlyosbította, hogy katonai terheket róttak a szlovákiai népre, alapélelmiszerek, ruha, cipő híján tengették életüket, s a nehezen megkeresett pénzen alig tudtak venni valamit... A hegyvidéki üdülőközpontokban ugyanekkor németországi gyerekek töltötték napjaikat, egészségesen és bőségesen étkeztek, a fürdőkben és egyéb nyaralóhelyeken pedig német tisztek tartózkodtak. A szlovák állam politikája elleni megmozdulások 1941 június-augusztusában tetőztek. A harcokban jelentős szerepet kaptak a munkás asszonyok, akik a rossz közellátás és az általános árdrágítás ellen szálltak síkra. Az addig ..békés” természetűnek tartott asszonyok az elnyomás, valamint a férfiak — fiaik és férjük — frontra vitele után aktivizálódtak, mert a könyörtelen politika létük alapjait veszélyeztette. A rossz ellátás és az önkényes áruelosztás elleni demonstrációik megmutatták igazi, harcos énjüket Bralislavában. Hnúsíában. Solivárban, Handlovában, Martinban. A Felső-Garam mentén ekkor lezajlott események kevésbé ismertek, pedig abban az időben az ott élők éheztek. A breznói járásparancsnok így ír erről: „szomorú jelenetek tanúja voltam, amikor a járási hivatal előtt összegyűlt asszonyok tízei összetett kézzel, könnyes szemmel könyörögtek, hogy legalább egy kis lisztet adjak éhező gyermekeiknek.” 1938-ig a podbrezovái vasgyár az állam tulajdonában volt, a szlovák állam azonban 1939. március 23-án olyan egyezséget kötött Hitlerékkel. mely jelentős német tőke szlovákiai telepítését engedélyezte. Egy későbbi egyezmény pedig a katonai és védelmi jellegű üzemeket német kézre adta, köztük a podbrezovái gyárat a hozzátartozó fióküzemekkel a Hermann Göring Werké-nek. A munkások szociális biztosítása terén kedvezőtlen változás következett be 1939-ben a Bratislavai Központi Szociális Biztosító létrehozásakor: 1940-ben Tiso elrendelte a munkásbiztosítás további centralizálását és egységesítéséi, megszüntetve általa a korábbi, üzemi, gyári önsegélyző pénztárakat, melyekbe a munkások bérük egy részét befizették, hogy családjuk pénzhez juthasson betegségük vagy haláluk esetén is. A podbrezovái bányászok és vasmunkások önsegélyző pénztárának megszüntetése így érzékenyen érintett sok családot, elsősorban azokat az asszonyokat, akiknek férje a fronton harcolt. Az illegális kommunista párt azt a közhangulatot és felháborodást használta ki ellenállás szítására, melyet az intézkedés kiváltott. Illegalitásból nyílt támadásba, fasiszta ellenes harcba ment át. A podbrezovái és a Felső-Garam menti gyárakba mintegy hatvan községből jártak dolgozni emberek, tehát a vasgyár jelentős szerepet játszott a proletárok öntudatának formálásában. A hroneci fémmunkások több sztrájkot szerveztek, mellyel legalább részlegesen javítani tudták az élelmiszer-ellátást. 1941. 7. 16-án az öntőmunkások jutottak így drágasági pótlékhoz, tíz nappal később pedig megkülönböztetett kenyér- és lisztfejadaghoz, valamint nyugdíjazási kedvezményhez. A hatalom hiába nyomozott a megmozdulások szervezői után. Az illegális pártvezetöség, hogy a férfiakat — akik családfenntartók voltak — megvédjék a letartóztatástól, a proletár asszonyokra irányította a figyelmet, őket vonták be a tüntetésekbe, a tiltakozó akciókba. S ez sem volt túl nehéz, hiszen az általános biztosítási rendszer bevezetésével még az államvasút alkalmazottainak feleségei is elvesztették jogukat az özvegyi járadékra, a Felső-Garam menti gyárak munkásainak asszonyaival együtt. Az addig ..békés” feleségek-anyák megértve a családjukat és őket sújtó fasiszta háború lényegét, egy emberként álltak csatasorba jogaikért. 1941. augusztus 27-én a Podbrezová környékiek. Dr. Terézia Kováéiková. a tudományok kandidátusa CÉH
