Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-25 / 35. szám
ltd diplomával: CSlUAfiÄSZ Nyári esteken népes a Dunapart. A Kultúra és Pihenés Parkja előtt a sétálók gyakran csomóba verődve türelmesen várják, amíg rájuk kerül a sor, bekukkanthatnak a nagy távcsőbe. Vannak, akik csak merő kíváncsiságból, mások szakértelemmel, a megismerés várakozásával. Néhány lépéssel távolabb — úgy, hogy ne „zavarjon”, de ha kell, „kéznél legyen” — fiatal nő kíséri figyelemmel az érdeklődőket. Katarina Mastcnová, a természettudományok doktora, a Bratislavai Kultúra és Pihenés Parkja csillagdájának dolgozója. Munkafeladatai közé tartozik ez az esténkénti felügyelet. Ha leszáll a nap. s feljönnek a csillagok, összeszereli a távcsövet, és várja a látogatókat. Az. év minden szakában — jó időben — itt van, hogy feleljen az érdeklődök kérdéseire, tájékoztasson, tanítson. A kíváncsiskodók köre sokrétű. Vannak „csillagot választani akaró" szerelmesek, esti sétán lévő családok, mindent tudni akaró nyugdíjasok. A feleletnek tehát „testre szabottnak” kell lenni; olyannak, hogy azt a laikus is megértse, de a szakismerettel rendelkező is meríthessen belőle. Katarina érti a módját. Ért a gyerekek nyelvén, de komolyságával, alaposságával tekintélye van az idősebbek között is. Persze Katarina Maütenová doktor munkakörének csak egy töredéke ez az esti „csillagvizsgálás”. Délelőtt az alap-, a középes főiskolásokkal foglalkozik, csillagászati szakköröket vezet, nyilvános előadásokat tart. — Iskolaévben gy akori az olyan nap, hogy 7—8 csoportnak tartok előadást. Az alapiskola 4. osztályában már tanítják az asztronómiát, a tanítók kötelességüknek tartják elhozni hozzánk a gyerekeket — sajnos, mi csak kelten vagyunk erre a munkára, s nem győzünk a főváros összes iskolája kívánságának eleget tenni. Vidékről is gyakran kapunk levelet; kérnek, tegyük számukra lehetővé a tanulmányutat. Sokan nem is tudják, hogy Bratislavában nincs csillagvizsgáló, mi is Brnóba, Hlohovecbe. Ógyallára (Hurbanovo) jánink e célból. Nincs tehát könnyű dolgunk, de annál nagyobb a cselekvési kedvünk — neveti cl magát, nehogy véletlenül panaszként fogjam fel szavait. — Hogyan lett Önből csillagász? — kérdeni, mert számomra .földöntúlinak” tűnik ez a foglalkozás. mi. — Csodálkozni fog, de pontosan meg tudom mondani, mikor döntöttem cl. hogy csillagász leszek. Harmadik osztályba jártam, amikor Gagarin kirepült a világűrbe. Ez rám olyan hatással volt, hogy ezután egészen „komolyan” kezdtek érdekelni a csillagok. Elmentem a városi könyvtárba, ahol ugyancsak értetlenül néztek rám, hogy csillagászati könyvet kérek. Gyerekeknek való nemigen akadt, csupán Alexander Volko Föld és ég című könyvét tudták adni. A könyv annyira fölkeltette a figyelmemet, hogy megvettem magamnak, s a mai napig is a könyvtáramban őrzöm. Előveszi, féltő kincsként mutatja csillagászati pályafutása első lépésének emlékét. Azóta szekrények teltek meg, többnyire orosz és angol nyelvű szakirodalommal. — A csillagok szeretetét, lehet, a nagyapámtól örököltem. Egyszerű, de széles érdeklődési körű ember volt. Én már nem ismertem, de könyvtárában nagyon sok csillagászati könyvei találtam. Persze ezek még kezdetleges tanulmányokat tartalmaznak, mert a csillagászat igazában csak az utóbbi évtizedekben kezdett mérföldes léptekkel fejlődni. Aztán szüleiről, testvéreiről, magáról mesél. — Apám jogász volt, anyám statisztikával foglalkozik. Az urbanizációt tervezi 2050-ig. Mondom is neki, hogy ő előttem jár az időben, én a csillagaimmal, azoknak hozzánk jutó fényével, ki tudja hány száz vagy ezer fényévvel korábbi helyzeteket rögzítek .. . Négy en vagy unk testvérek, egy teljesen közös tulajdonsággal: kicsi korunk óta érdekel bennünket a matematika. Kilencedik osztályos koromtól a szünidőt rendszeresen a Tátrában, a Skalnaté Pleso-i csillagvizsgálóban töltöttem. Érettségi után a Komensky Egyetem fizikai tanszékére jelentkeztem. A harmadik évfolyamban, csillagászati szakra 16-an kértük felvételünket: hárman jutottunk be. két fiú és én. 1976-ban kaptam a diplomámat, két éve a munkám mellett dolgozom a kandidátusi értekezésen. Amikor elfoglalta a Kultúra és Pihenés Parkja csillagászati részlegének vezetését, első dolga volt, hogy az iskolásoknak szakköröket szervezzen. — Egyetemista koromban a Meopta nemzeti vállalatban már vezettem egy csillagászati kört, de saját gyermekkori tapasztalatomból kiindulva, szükségét éreztem szélesebb körben is foglalkozni az ilyen érdeklődésű diákokkal. Ezt sikerült megvalósítanom, s ma már a felnőttek részére is van szakkörünk. Próbálom a szabad idejére terelni a szót, de ő fél mondat után már újból a munkáról beszél. Mintha minden percét a „csillagok” töltenék ki. — Csaknem így van ez — ismeri be aztán. — Még szerencse, hogy nem vagyok férjnél, mert nem tudom, hogy bírnám. Azért nem élek „család nélkül”, anyámmal lakom a Kolibán, ahol a nagymamát látogató unokáktól folyton hangos a ház. A gyerekekkel voltam nyáron a Balatonnál, megtanítottam őket úszni, s közben magam is élveztem az úszást, amihez évközben időhiány miatt ritkán jutok. Itthon a „kötelező” sportot a kutyánk biztosítja, naponta kétszer járom vele az erdőt. A televízióban csak az előre megválasztott műsort nézem — nagyritkán. Moziba alig járok, de havonta kétszer színházba vagy koncertre megyek. — A csillagász, méghozzá ha nö, menny ire jár a „csillagok között — Egy kollégám a diploma átadásakor a következő szöveggel gratulált; „Szerencsés ember az, aki olyan álmokról álmodozik, amelyek meg is valósulnak”. Én próbálom ehhez tartani magam. Idealista vagyok, de igyekszem reálisan gondolkozni, s olyan célokat tűzni magam elé. amelyeket el is lehet érni. Tudom, hogy minden ember pótolható, s hogy én sem váltom meg a világot, de ha egy kicsit is hozzájárulok a világűr megismeréséhez, már nem éltem hiába. Ma még az emberek nem nagyon tudják, mi minden játszódik le körülöttünk a világűrben. Alig ismerik a természetet; munka után bezárkóznak a négy fal közé. s fogalmuk sincs, mennyi szépséget, érdekességet rejt magában például az esti égbolt. Jó lenne őket erre megtanítani, felhívni a figyelmet, érdeklődést kelteni iránta, legalább egy kicsit megismertetni, megszerettetni az emberekkel a természetet. Ezt a magam feladatának is érzem. A nyár, a pihenés ideje már mögötte van. Az egy hetes balatoni nyaralás és a 10 napos tanfolyam után. melyen Szlovákia csillagászati körei vezetőinek adott elő, újból a komoly munkára összpontosít. Maradék szabadságát tanulmányi útjára tartogatja, hogy a prágai csillagvizsgálóban szakmunkájához gyűjtsön adatokat, s megtegye az életcéljához közelebb vivő következő lépéseket H. ZSEBIK SAROLTA Marián Kasan/cky felvétele
