Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-07-28 / 31. szám
Levelezőink írják DALLAL, TÁNCCAL, ZENESZÓVAL A festői szépségű Ipolyvölgyben immár tizenhatodszor daloltak, zenéltek, ropták a táncot. Kiapadhatatlan, gazdag hagyományokból merítettek a mai előadók, bizonyítva, hogy a hagyomány örökéletű, és a mai fiatalok éppúgy elsajátítják, alkotó módon tovább viszik, mint elődeik. A lévai (Levice) járás legjobb népművészeti együtteseinek és szólistáinak seregszemléjét az idén is Ipolyszakállason (Ipelsky Sokolec) rendezték meg. Összesen 15 énekkar, férfikórus, tánc- és folklórcsoport lépett fel. A deméndi (Demandice) alapiskola gyermek folklórcsoportja, a kétyi (Kvetná) gyermek tánccsoport, az egegi (Hokovce) férfikórus és a zselízi (Zelie zovce) alapiskola gyermek tánccsoportja szerepelt a legjobban. A csoportvezetők: МШММИШ1 Gyürky Béla, Bohák Valéria, Kiss Ferenc és Drenka Gáborné is megérdemlik az elismerést az élményt adó műsorért. A.seregszemlén csupán egy felnöttcsoport szerepelt, mégpedig a Búra István vezette zselízi CSEMADOK-csoport, amely kéthónapi próba után nagy sikerrel lépett fel. A szlovák folklórt a Nová Dedina-i csoport képviselte Leányavatás című népszokás-bemutatójával. Sok tapsot kapott a magyarországi, Érsekvadkertröl érkezett vendég csoport is. A seregszemle teljesítette küldetését, a jövőben azonban az egyes csoportoknak alaposabban, igényesebben kell felkészülniük. Nem egy összeállítás túl monoton volt, lehangolta a közönséget. A legelszomorítóbb az volt, hogy csak egy felnőttcsoport lépett színpadra. ití] l $ *. ж. x • У Л л A málasi menyecskekórus М1ШМЯ Ábel Gábor FŐZŐCSKE KÖZÖSEN Az alsólánci (Nizny Lanec) nőszervezet legutolsó nagy sikerű rendezvénye a főzőtanfolyam volt. A napokban megtartott „mintafőzőcske" és a tanfolyamzáró egy értékes kezdeményezés méltó befejezése volt. Huszonkilencen, azaz a nőszervezet tagságának háromnegyede vett részt a 400 lakosú falucskában rendezett tanfolyamon. Hetente egyszer találkoztak, összesen 100 tanórát töltöttek együtt. A gyakorlati órákat a községi művelődési ház konyhájában tartották, ahol Péli Sándor szakács, a Jednota szepsi (Moldava nad Bodvou) részlegének dolgozója egész sor elméleti és gyakorlati dologgal ismertette meg a lányokat, asszonyokat. A tanrendben szerepelt a különböző húsok előkészítési és elkészítési módja — meleg ételiek marha- és sertéshúsból, egybesültek, szárnyasokból készült étkek, hidegtálak, körítések — és természetesen a tálalás, a díszítés számtalan apró fogása, ami kívánatossá teszi a legegyszerűbb ételt is. A tésztafélék, almafelfújt aratta a legnagyobb sikert. Átvették a poharak abc-jét, foglalkoztak azzal is, hogy mit miben a legjobb tálalni. A tanfolyamzárón, ahol hozzátartozóikkal jelenhettek meg a gazdasszonyok, ételkiállítás volt. A „szakdolgozatként" készített hidegtálak nemcsak szépek, mutatósak, hanem igen ízletesek is voltak. A Kassa-vidéki (Kosice-vidiek) Járási Nemzeti Bizottság és a Járási Népművelési Központ képviselői, Jana Mészárosová és Terka Karnisová oklevelet adtak át a résztvevőknek. Elismerően szóltak minden kezdeményezésről a szabad idő észszerűbb kihasználásáért. A falu lányai, asszonyai is elégedettek voltak. Gazsi Istvánná azt mondta: „Nem bántam meg, hogy jártam a tanfolyamra. Bár nem azért megy az ember ilyenre, mert nem tud főzni, de szakképzett embertől ellesni a fortélyokat, minden háztartásban hasznosítható. Egy-egy új receptet bátrabban próbálunk majd ki." Gazdag Mária FŐZNEK, VARRNAK A köbölkúti (Gbelce) nőszervezet minden esztendőben főző- és varrótanfolyamot rendez a kezdő háziasszonyoknak. A tanfolyam ingyenes, nagy az érdeklődés iránta. A hasznosságán túl a faluban nagyszerű alkalmat nyújt a nőknek — és a férfiaknak is, ha odabátorkodnának — az összejövetelre, a közvetlen beszélgetésekre. Vas Tibor AZ ÜGYES KEZEK ÉRDEME Az érsekújvári (Nővé Zámky) CSEMADOK- szervezet kézimunkaköre kiállítást rendezett. A 36 tagú szakkör vezetője Bencze Istvánná. Több mint hat éve, kéthetente rendszeresen összejönnek, idősebbek és egészen fiatalok egyaránt. Egymástól lesik el a különféle kézimunkákat, mindannyian olvassák a folyóiratokat, a szakkör vezetője felhívja figyelmüket a szakkönyvekre, az érdekes cikkekre. Az idei kiállításukon magyar, szlovák és román népi hímzéseket, úrihímzést, makramét, kötéseket és horgolásokat láthattunk. A látogatóknak nagyon tetszettek a népi motívumokkal festett edények is. A tíz napig tartó kiállítást 2500-an tekintették meg. Dr. Hofer Lajos A személyes példa ereje Riportútjaim során sok üzemben jártam már. Erre a kettőre azonban gyakran gondolok vissza. Nem hasonlítottak egymásra sem. nagyon eltértek a többitől is. Egyik a pozitív, másik a negatív példa jelképe. Azóta, ha belépek egy üzem lépcsőházába. már önkéntelenül is hasonlítok: Ezt a „pozitív csoporthoz” sorolom, azt a „negatívhoz”. Esetleg a kettő közé. a semlegeshez. Amikor a pozitív példának tekintett üzem lépcsőházába beléptem, különös érzés töltött el. Hirtelen nem is tudtam meghatározni, mi itt a feltűnő, a szokatlan. Csak valahogy „más” volt minden, mint amihez addig hozzászoktam. Mire a második emeletre értem, már rájöttem: a tisztaság a feltűnő. Itt nem hiába fizetik a takarítónőket, állapítottam meg magamban, de mert a tisztaság mércéjének a mellékhelyiség állapotát tartom, hogy ne vonjak le elhamarkodott következtetést, benyitottam az elsőbe. Nem tévedtem. Itt is ragyogott minden, sőt a toalettpapír, a papírtörülköző, a szappan, a tükör, a szemétkosár mind tisztán és a helyén volt. Ugyanilyen rend fogadott az üzem csarnokaiban is. Az üresen álló gépek letakarva, a megmunkálásra előkészíteti anyag sorba rakva — szemétnek, rendetlenségnek nyoma sincs. Az igazgató „akkurátus” természet, az első percben felismertem. A könyvek, iratok, ceruzák milliméteres pontossággal elhelyezve, a titkárnő határozottsága, szűkszavúsága is arra vallolt. itt pontatlanságnak, mellébeszélésnek, rendetlenségnek nincs helye. S amikor a tizenhárom takarítónő „főnökének” megjegyzését is meghallgattam — „a múltkor az igazgató elvtárs megkérdezte, mivel tisztítjuk a WC- ket. fnert szeretné ajánlani kollégájának is. akinek üzemébe nemrég ellátogatott” —. már tudtam, „honnan fúj a szél”. Az igazgató bizonyára abban a testvérüzemben járt, ahol néhány héttel előbb én is voltam. Ahol a piszkos lépcsőház. az üzem rendetlensége éppen úgy meglepett, mint itt ennek az ellenkezője. S a rendhez. tisztasághoz szokott igazgató nem állta meg. hogy ne figyelmeztesse kollégáját. Ezt persze csak feltételezem. Elgondolkoztató, hogy mindezt az idegennek kell észrevennie. szóvá tennie. Akik naponta felmennek a lépcsőn, keresztülvágnak az udvaron, nyolc prát töltenek a csarnokokban — azoknak nyilván már mindez megszokott. Beletörődtek, hogy így van. mert nincs, aki megkövetelje tőlük az ellenkezőjét. Nincs aki személyes példájával, magaviseletével ösztönözné a többieket; aki elvárná és ellenőrizné..mit hogyan végeznek el. A lépcsőházaknál mértem le a vezetőket. Lehet, megítélésem elfogult, sajátos. De a közmondás szerint: „Fejétől bűzlik a hal”. Szerintem a lépcsőház és az egész üzem is. H. ZSEBIK SAROLTA (Л О •о О) b о u.
