Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-07-21 / 30. szám
és messzire hallatszik énekünk ..A Sarló 1931-es országos kongresszusa már a leninizmus összefüggésrendszerébe illeszti és így magyarázza meg. így értelmezi a valóságból vett tapasztalatokat, elmélet és gyakorlat egységében keresvén modellt a csehszlovákiai magyarság haladása és megmaradása számára, s a helyi társadalmi ellentmondásokat és nemzeti feszültségeket egyetemesebb közép-európai távlatok közt akarja megoldani. Ennek a harmadik mozgalmi szakasznak a beteljesüléseként kapcsolódnak be a kommunista pártéletbe azok a sarlósok, akik személy szerint a végső következtetésig jutottak cl. s feladatuknak vállalták a proletár oszlályharc tbrradalmi népmozgalommá szélesedésének előmozdítását a kisebbségi magyar közéletben.” A Sarló 50. évfordulóján. 1978-ban írta ezeket Balogh Edgár. Immár az ötvenharmadik évfordulón mehettünk hát hagyományt kcg'esni-kutatni a Völgybe. Gombaszögre. Keresni az eszmék folytonosságát, időtálló létét, maiságát. Meg azokét. amelyek egykor a Sarló megalakulásához vezettek, áttételeiben kell hogy jelen legyenek. Balogh Edgár ezt így fogalmazta meg: A regősjárástól a munkásmozgalomig című írásában: „Már az a tény. hogy nemzetiségi jövőképet sem az elszakadás. sem a beolvadás végletei szerint alakította ki. egyaránt szembefordulva a'Horthy-rendszer restaurációs politikájával s a kisantant-imperializmusok osztálynemzeti kizárólagosságával, s hogy a Duna-völgyi konföderációs tervek hagyományát a szocialista együttélés és szövetkezés történelmi (ehetőségeire értékelte át. ma, a szocialista integráció mindennapos feladatai közt. ugyancsak szívesen felidézhető." Nem először, nem is egyedül szándékoztam felfedezni ezt Gombaszögön az országos kulturális ünnepélyen. És nem először, nem is egyedül jöttem el vegyes érzésekkel tulajdonképpeni egyetlen fesztiválunkról, illusztris seregszemlénkről. mely hivatott tükrözni leghaladóbb hagyományaink jelenlétét mai társadalmi életünkben. Az idei műsor szerényebb volt az eddigieknél, de nem szegényebb. Hiányzott néhány élegyüttesünk (főleg a prózai műfajra gondolok) s fellépéseik a rozsnyói (Roznava) járás falvaiban, nem voltak író-olvasó találkozók, még az írók is elmaradtak, kivételt csak a hivatalból jelenlévők alkottak. Gombaszög közönsége nem látta a Kodály-napok győztesét, a Csermelyt, az csak a koszorúzás résztvevőit kápráztatta el. És senki sem látta a Dunamenti Tavasz szintén élményt nyújtó győztes csoportjait. Pedig ez már nem a műsorból hiányzott. Ami viszont hiányozhatott volna, a magyarnóta-blokk és a gyöngécske Korál-fellépés. De az volt méregdrága a szervezőknek, értéktelen a nézőknek — még ha erről nem is tudnak! Szerényebb volt az idei műsor a szokásosnál, mégis gazdagabb, leszámítva a külsőségeket, amelyek évek óta változatlanok. Felnőtt és gyermek népdal- és tánccsoportjaink a Tavaszi szél ... és a zselízi fesztivál után újra bizonyították, hogy jó úton járnak, művészetük magas színvonalú, tiszta forrásból táplálkozó, igaz élvezeteket nyújtó. A magyarországi vendégegyüttes, a Bihari teljesítményéhez természetesen még nem lehet hasonlítani egyetlen csoportunkat sem — de a Vízöntő együtteshez a Hajós zenekarát már igen —, viszont vétek lett volna szerényebb képességű csoportot meghívni. Néptáncosainknak alig van külföldi szereplési lehetőségük, összehasonlítási alapjuk ezáltal. Az előrehaladást egyenes úton kell elérni, ehhez jó. követendő példa kell. A Bihari a legjobb példa volt! A külsőségek évek óta változatlanok, hiába tesszük szóvá a zsibvásárhangulatot és keretet. Pedig változtatni kéne már ezen. sürgetnek az idei incidensek is. Volt látnivaló bőven, szerény, de szép népművészeti kiállítást rendezett a komáromi (Kontárno) járás, csoportjainkról már szóltunk. Igaz élményekkel szolgáltak, munkára buzdító erővel hatottak, mindenkire ragadhatott volna valami. A Korál-müsoron tapasztalhattuk, hogy sokukra — éppen az ifjabb nemzedék egy csoportjára — csak sár ragadt a kétnapos fesztivál befejezéseként. Még szerencse, hogy az megszárad és lepörög. De mikor pörög le tudatáról, eszmeiségéről a sár. melyei magával hozott és prezentált a két nap alatt mások — többször szó szerinti — hántására?! Rozsnyó magáénak vallja Gombaszögöt! — mondták, érződött is. Rozsnyó és Gombaszög között a fákon szalagokat lengetett a szél, plakátok hirdették az időpontot, a műsort. Mondhatnék: felület. Igaz. de másutt kifogásolni kellett az ilyen propagációt, itt hát meg kell dicsérni. Még akkor is. ha hallottam a rozsnyói kultúrház dolgozójától, hogy „ez CSEMADOK-akció. nekünk ehhez semmi közünk”. Még akkor is. ha a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Kis Fókusz kisszínpad és a szenei (Senec) Pöttömszínház előadásukat a szóban forgó kultúrházban egymásnak mutatták be. mert nem volt ember (például a magyar tanítási nyelvű iskola pedagógusai), aki közönséget szervezett volna. Pedig a rozsnyói alapiskolának is vannak jó csoportjai, s talán a többi tanulónak sem ártott volna összehasonlítási alapként megnézni a Dunamenti Tavasz győzteseinek műsorát. Vagy éppen ez (a féltékenység) tartotta vissza a szervezőket? Az nem lehet kifogás, hogy a műsor s^tmbaton, iskolai szünnapon volt. Mert azt nem hiszem (őszintén remélem), hogy a Fábry Zoltán alapiskola pedagógusai, tanulói nem vallják magukénak Gombaszögöt, a Sarló-hagyományokat. A versenynélküliség fölszabadultságával lehetnek jelen a csoportok és vezetőik Gombaszögön, tízezernél is több, látványokra éhes közönség vehet részt, akik közül sokan — talán egy egész évre — egyedül ennek a fesztiválnak a színvonala, tartalma alapján állítják fel mércéjüket, erre alapozzák kulturális igényességüket: s talán — ez még nagyobb felelősséget sugall — ez az egyetlen kulturális élményük. Ezért kell tovább tisztítani a műsort, kiaknázni és szaporítani a néprajzi kiállításhoz hasonló ötleteket, több könyvsátrat felállítani, táncházzal próbálkozni, népművészeti tárgyakat árusítani. Hogy az emberekbe tápláljuk, hűen tovább vigyük a sarlós hagyományokat, azt. amit ötven év távlatával így fogalmazott meg Balogh Edgár: „Ez a mozgalom azonban a maga induktív megfigyelő és következtető módszerével, tapasztalati úton, közvetlenül szerzett népi élményeivel, értelmi népszolgálatának lelkes odaadásán át a falubarátságból és népi kultúrából, kisebbségi jogvédelemből és etikai szocializmusból el tudott jutni a nemzetközi osztályforradalom időben és helyben megfelelő szakaszára, magával hozva s kritikailag átértékelve, de egyben megőrizve útjának egész elméleti és gyakorlati poggyászát. S ez a tény már túlhaladt önmagán: tulajdonképpen a kommunista mozgalom történetét gazdagítja mind csehszlovákiai magyar nemzetiségi, mind egyetemes magyar vonatkozásokban.” Mire az írás megjelenik, kerékpártúrára, nyári művelődési táborba készül sok fiatal. Reméljük, sokan lesznek és szellemiségüket elsősorban ez a ludat hatja majd át. s — átértékelve mondandóját a mára — cselekvésre ösztökél. NESZMÉRI SÁNDOR EH 1
