Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-07-14 / 29. szám
29. számunk riportja KENDI MÁRIA Az Újsoron laknak a fiatalok — Perbenyik (Pribeník) mezőgazdasági jellegű kisközség, de a lakosság kilenctizedé az iparban dolgozik — villantja fel a látszólagos (?) ellentmondást Sápos Menyhért, a helyi nemzeti bizottság elnöke. („Ipar” — a bodrogközi észjárást ez amúgy is megzavarja. Legjobban éppen manapság, a telepítés korában.) — A felszabadulás után a semmiből induló Csernő (Cierna nad Tisou). a fontossá vált szárazföldi kikötő, vasúti csomópont elszippantotta a munkaerőt, elragadta a férfikezeket. Falunkban 1952-ben alakult meg a földművesszövetkezet. összevonásról, központosításról akkoriban még szó sem volt. ám a munkaerőhiány kényszeréből a szövetkezet 1961 - ben egyesült a kisgéresivel (Maly Hores). két éve meg az országos folyamatban egy malomban őrölnek Szentessel (Plesany) és Őrössel (Strázne). Az apáinknak annak idején jól ment a szövetkezet, de a fiataloknak már nem kenyerük ez a munka. Inkább mennek vasúti sínt kalapálni. 1170 lakosunk él 362 házban. 54-en vége'ztek főiskolát, sokan közülük elvetődtek más vidékre, városokba. Az életszínvonal itt jó járási átlag. Köztudott, hogy a járási szint meg alacsonyabb az országosnál. Nem csak azért, mert mifelénk a legkisebb a tengerszint feletti magasság. Ejtsünk egy kis meseszót, ami nem is mese. Majláth József gróf perbenyiki birtokára engedte a vasutat. Bár úgy jobban jött volna ki, a helmed szőlősgazdák nem eresztették a vasutat a hegy tövébe: még megfertőzi a szőlőt. Ez a magva a mi jól összetapicskolt ügyünknek. A bort a helmeciek itták, a mag meg nálunk kicsírázott. Királyhelmec (Kral. Chlmec) volt a járási székhely, tekintélyét emelte volna egy vasútállomás. Leakasztották a szögről. A helmeciek meg azóta is húznak minket, hogy eladtuk az állomásunkat egy liter pálinkáért. Megfelelünk nekik: li meg eladtátok a járási székhely-séget (I960 óta ugyanis Terebes (Trcbisov) az), és egy féldecit sem ittatok rá: vigaszul hagytuk meg nektek az állomást. Terebesen megkeresztelnek minket az ilyen beszédért, de mi már csak ilyen ízesen. A vasútállomás, a szénraktár, a zöldségfelvásárló azóta is a városhoz tartozik, habár a mi területünkön fekszik. Az állomásra 1956-ban bevezették a vizet, mi meg csak az idén eshettünk neki a faluban, akkor is csak az ásásnak. Fáj a népnek, mert röhejnek tesszük ki magunkat. Kiszállunk a vonatból, mi itthon vagyunk. A bútorgyár építésébe is bele kellett egyeznünk. mert az is a mi portánkon van. A közlekedési minisztérium szerint az állomás annak a helységnek a nevét viselje, amelynek a területén fekszik. A járási szerveknek viszont joguk volt áthúzni. Nincs is értelme ennek a huzavonának. Sokáig a lokálpatriotizmus vádjával öltek minket. Ha tovább piszkálnánk a dolgot, meggyorsítanánk a „véget": összevonásunkat Helmeccel. Ilyen kacskaringós a mi mesénk. De a mesében mindig győzedelmeskedik az igazság. Lássuk csak! 1 924 000 korona állami költségvetésből, több mint 600 000 korona értékű 45 000 óra társadalmi munkával csúcsidő, mégpedig 18 hónap alatt felépítettük a művelődési házunkat. Akkor azt mondtuk: most már adjatok vizet! „Lassan” már kapunk. Változtak a járási vezetők is, most már megadnak minden támogatást. Egyes falvak irigyelnek is minket, de miért? Ha valamelyik falu harmincezret kap járdaépítésre, s befagy, de ők még mindig nem merítették ki a költségvetést: E0Ü minek adjanak nekik a következő évben kétmilliót. Nálunk a pénz a helyére került, megmutatkozott a helyi pártvezetés és a nemzeti bizottság példaadása, a társadalmi összefogás. Mi vállaltuk a munkát, a több munkát, a járási vezetők is belátták, hogy nemcsak kérni, követelőzni tudunk. Nekünk is hozzá kell járulnunk, hogy az igény, a terv valósággá, létesítménnyé váljék. Az állam, ha kap, csak akkor adhat megint, mert az állam mi vagyunk. 1. Sápos Menyhért ezúttal körúton 2. Hnb, kultúrház. könyvtár 3. Az „Ócska-falu" utcáján 4. Ebéd előtti pillanat: egy kosztos még hiányzik Könözsi István felvételei
