Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-06-30 / 27. szám

KarikaTúra 1940-ben születtem, és ma már tagja vagyok a Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetségének, a Magyar Képző- és Ipar­művészek Szövetségének, a Művészeti Alapnak és a Ludas Matyi rajzológárdájának. Hét könyvem jelent meg. Természetesen Ádám és Évánál kezdtem („Éva und Adam", Corvina-Eulenspiegel Kiadó, 1977), s hetedik­ként egy „S.0.S."-re (Corvina Kiadó) tellett. Ebből rajzfilm is készül. Hat önálló kiállításom volt, nemzetközi karikatú­ra-kiállításon elért dijaim száma 20. Bízom benne, hogy folyt. köv. Dallos Jenő KÉT GOND KÖZÖTT KULTURÁLIS HÍR Vállalatunk kiemelkedő jelentőségű kulturális esemé­nye, hogy D., vállalatunk legtehetségesebb és legaktí­vabb névtelen levélírója az igazgatóságtól féléves alkotói szabadságot kért. BAGÓS LOGIKA — Ez az egész dohányzás ellenes propaganda kész sületlenség — berzenkedett a minap egyik ismerősöm. — Olyasmit állítanak, hogy füst formájában a levegőbe fújom a pénzem, hogy nyoma sem marad. Szamárság! A tüdőmben lerakodó nikotin, az nekik suviksz ? BÜSZKESÉG — Bár írni-o/vasni nem tudok, ettől azonban én még lángész lehetek! — jelentette ki büszkén az analfabéta. DEMOKRÁCIA Doktor Sznobné őnagysága szerint a demokrácia olyan társadalmi állapot, amelyben a közvélemény védelme alatt a szamárságokat is tízparancsolatba lehet foglalni. MAGÁNY — Kibírhatatlan ez a szörnyű magány — lázadt fel J., s felöltőjét magára kapva, négy gyermekét, feleségét és anyósát otthon hagyva, törzskocsmájába sietett. TISZTELETLENSÉG — A mai emberekből fokról fokra kivész a felebarát iránti tiszteletnek még a csírája is — kesereg egyik ismerősöm. — Lám, én háromszintes, szökőkutas csalá­di villát építettem, hétvégi házam van a nemzeti park kellős közepén, a negyedik nyugati márkájú kocsit koptatom, minden évben a tengernél nyaralok... És mégsem tisztelnek eléggé az emberek! ELIDEGENEDÉS — Látod, a múltkor nem akartad elhinni, hogy ná­lunk valósággal rombolják, pusztítják az emberek közöt­ti kapcsolatot — panaszkodik L, az új presszó asztalá­nál ülve. — Mert amíg a régi kocsma állt ezen a helyen, mindenki haver volt. Most, hogy ez a flancos izé felépült, hetek óta te vagy itt az egyetlen ismerős. Miért nincs, ha van? Itt a nyár, a nagy hőség és az üdítőital-hiány ideje. Mindkettő törvényszerűen, rendszeresen és pontosan jelentkezik. Mert sajnos, a növekvő fo­gyasztásnak nem az a velejárója, hogy többet gyár­tunk, hanem az, hogy nincs üdítő. Különösen kevés az aránylag olcsó, de nagyon praktikus zacskós üdítőitalpor, mely kirándulásra, nyaralásra a legjobb: kis helyet foglal, könnyű, gyorsan elkészíthető — elég hozzá egy pohár ivóvíz. Külföldön régóta, nagy választékban készítik. Nálunk évekig csak egyetlen fajtáját ismertük, a pezsgőport. Az utóbbi időben azonban egészen sok változata kapható. Csak nem olyan mennyiségben, amilyenre szükség lenne ... Pedig az üdílőitalpor nemcsak a fogyasztónak gazdaságos, hanem a nemzetgazdaságnak is. Első­sorban szállítása miatt. Mert ivóvíz mindenütt van. nem kell tehergépkocsikkal fuvarozni száz kilométe­reken keresztül. Aztán az üvegek tisztításán, töltésén is meg lehet takarítani néhány koronát. A fogyasztó is nyerne rajta, mert a felsorolt költségek nem növelnék a por árát. A porított üdítők tartóssága ráadásul jóval túlszárnyalja az üdítőitalokét. És a választék is bővebb lehetne: ízt kínál az erdei, a kerti és a déligyümölcsök egész skálája. Hogy miért nincs? A termelés, az elosztás, a fogyasztás olyan egyenletlen. olyannyira nem az igényekhez mért. hogy csak a véletlenen múlik, mikor, melyik üzletben lehet „elkapni”. A főváros­ban például már hetek óta nincs, egy-egy falu boltjában — ahol a lakosok még idegenkednek a ..poroktól” és biztosabbnak tartják az üveges italo­kat — viszont dobozszámra áll a polcokon. A kínálatnak és a keresletnek, a megrendelésnek és a termelésnek kellene rugalmasabbnak lenni, hogy legalább most, nyáron elegendő legyen. vf’. ''iztvrC/ei Plusz egy lóerő AGÓCS VILMOS Fotó: Agócs Vilmos Ша

Next

/
Oldalképek
Tartalom