Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-06-30 / 27. szám
békés egymás mellett élésére, anélkül, hogy a két nép kultúrájának egybe kellett volna olvadnia, sőt rendkívül sokat tanulhattak volna egymástól, anélkül, hogy akár az egyik, akár a másik identificitása csorbát szenvedett volna. A csirokík kifejlesztették a nyelvüket rögzítő csomóírást, s a XIX. század elején ezt az írást le tudták fordítani, s már-már odáig fejlődtek, hogy újságot adjanak ki. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert rákényszerítették őket a halálos vándorlásra, a „könnyek ösvényére", amely a gyűlölt rezervátumokba vezetett... A regény Creek Mary unokájának élettörténetével érvéget, aki már a „vad" prériindiánok, a csejenek törzséhez tartozik. Az ö élete akkor fejeződik be, amikor az utolsó indiánt is, mint az űzött vadat, behajtották a kék zubbonyos katonák a rezervátumba .. . Az indián rezervátumok lakóit hivatalos helyeken ma őseik földjén másod- sőt harmadrangú embereknek tartják. Hosszú évtizedek óta élnek a három rezervátumban — Dél-Dakotában, Észak-Dakotában és Wyomingban — amely az Egyesült Államok területének mindössze két százaléka, s ráadásul a legsivárabb, legterméketlenebb földje. Az indiánoknak mint nemzetiségnek, sem a Kongresszusban sem a Képviselöházban nincs képviseletük. S míg a múlt században a fehér ember tűzzel-vassal igyekezett az indiánokat „civilizálni", úgy ehhez ma is megtalálta a megfelelő, éppoly veszélyes fegyvert: az indián anyáktól egyszerűen elveszik gyermekeiket, és rezervátumbeli otthonuktól sok száz kilométerre elhelyezik őket külön erre a célra létesített bennlakásos iskolákban. Az idekerülő gyermekek jóformán egymás szavát sem értik, hiszen sok indián dialektus fennmaradt és ma is élő nyelv, írásbeliség nélkül. Ezeknek az iskoláknak „civilizációs" tantervében semmiféle anyanyelvi oktatás nem szerepel, sőt nagy gondot fordítanak rá, hogy a gyerekek elfelejtsék őseik nyelvét, kultúráját és történelmi múltját, hogy elfelejtsék, honnan jöttek és kicsodák... Robert Kennedy, a meggyilkolt szenátor egyszer egy bizottság tagjaként látogatást tett a rezervátumban. A döbbenetes benyomásairól írt cikkét hagyatékában találták meg. „Tragédia játszódik le a szemünk előtt — írja ebben a cikkben a demokrata szenátor — és sokan meg sem látják. Én magam is csak akkor vettem észre, amikor a dél-dakotai rezervátumban jártam. Ennek a tragédiának a mélységét teljes mértékben tudatosítottam, amikor az elsatnyult, nyomorban tengődő és kétségbeesett indiánokkal találkoztam, akik már minden reményüket elvesztették. „A reménytelenséget az élet könyörtelen tényei támasztják alá: az indián családok felének az évi jövedelme még a 200 dollárt sem üti meg, emellett náluk tízszer nagyobb a munkanélküliség mint másutt. Szégyenteljes, de elkerülhetetlenül szükséges kereseti forrás az is, ha a rezervátumok egyes romantikus területein épült elegáns kis szállók, motelek előtt az ősi díszekben, turistaforgalmi látványosságként, néhány centért pózolhatnak a fényképezőgépek előtt. Amayi késői unokái — az indián nők nemrég, csak egy évvel ezelőtt alakították meg szövetségüket. A neve: Women of all Red Nations (WARN) — Minden Rézbőrű Nemzet Asszonyai. Még a múlt év végén kimerítő jelentést dolgoztak ki a rezervátumokban élő indiánok katasztrofális egészségi állapotáról. Megállapították, hogy a mesterségesen létrehozott és tudatosan fenntartott életkörülmények a kényszertelepüléseken kimerítik az 1948-ban keltezett, a 260. ENSZ-határozat „népirtás" fogalmát. Az új indián nőszervezet e jelentése csak alátámasztja a Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség és a hozzá tartozó amerikai nőszervezetek küldöttségének tavaly júniusban kelt jelentését. Mindkét jelentés adatai megdöbbentőek. 1979-ben csupán egy hónap leforgása alatt a Pine Ridge-i (az oglala-sziúk szálláshelye Dél-Dakotában) klinikán szülő indián nők 37 százaléka torzszülött vagy halva született gyermeket hozott a világra. Ez az arány hat és félszerese az országos (USA) átlagnak. A Pine Ridge-i rezervátumban az újszülöttek 60—70 százaléka koraszülött, vagy mivel tüdejük nem tudott teljesen kifejlődni, súlyos légzési zavarokkal születtek. Az átlagos életkor a rezervátumokban 47 év. Tudományos bizonyítékok tanúsítják, hogy a Pine Ridge-i rezervátumban minden víz — tehát az ivóvíz is — erősen mérgezett az erős és tervszerütlenül használt rovarirtószerektől, s a prérin keresztül vezető csatornák úgyszintén használhatatlanok, mert ezek viszont ipari szennyeződést hordoznak. Az ivóvíz ihatatlanságát bizonyító adatok és tények már évek óta ismertek, az „illetékesek" asztalán fekszenek, de semmi sem történt, még annyi sem, hogy az élő sziúkat egyáltalán tájékoztassák az életveszélyről. Az indián nőszövetség jelenleg azt tartja elsőrendű feladatának, hogy a közvéleményt rendszeresen, lehetőleg tudományosan és megalapozottan tájékoztassa a rezervátumok helyzetéről, az indián törzsek végveszélyéről. Mi tagadás, ehhez valóban az ősanyák bátorsága kell, különösen most, amikor az amerikai kormány a fegyverkezés révén amúgy is csökkenti a szociális kiadásokat, s ilyenformán az indiánok helyzete még kilátástalanabbá válik, mint eddig volt. LÁNG ÉVA HEINRICH Höl I кммипь BLUM aviöZTGT TISZTÉSS€Gi «Ир Nyugodtan foltehetjük. hogy ha Beizmenne ezt kérdezte, akkor ettől a pillanattól kezdve közte és Katharina közt semmiféle bizalom nem jöhetett létre. Azt a tényt viszont, hogy kettőjük viszonya valóban nem vált bizalmassá — holott Beizmenne, aki „nem is olyan ronda”, bizonyíthatóan megpróbálta a viszonyt bizalmassá tenni —, nem volna helyes végérvényes bizonyítéknak tekinteni arra. hogy valóban föltette az ominózus kérdést. Hachot mindenesetre, aki a házkutatásnál jelen volt. ismerősei meg a barátai afféle „szexnyomoroncnak” tartják, s nagyon is lehetséges, hogy éppen neki támadt ilyen durva gondolata a roppant mutatós és olyan nyugalommal a konyhapultnak támaszkodó fiatalasszony láttán, s hogy neki lett volna kedve,ezt a kérdést föltennie, vagy ö gyakorolta volna vele örömmel az ilyen durván meghatározott tevékenységet. A lakást a továbbiakban gondosan átkutatták, néhány tárgyat lefoglaltak, főleg írásokat. Katharina Blumnak megengedték, hogy a fürdőszobában, Pletzer rendőrnő jelenlétében felöltözzön. De a fürdőszoba ajtaját nem volt szabad becsuknia, s két fegyveres rendőr biztosította a legszigorúbb őrizetet. Katharina magához vehette táskáját, és mert nem volt lehetetlen, hogy letartóztatják, hálóruhát, egy zacskó tisztálkodószert, olvasnivalót is vihetett magával. Könyvtára négy szerelmes regényből meg három krimiből állt. továbbá egy Napóleon-életrajzból és Krisztina svéd királynő életrajzából. Összes könyvét egy könyvklubtól vette. Mivel Katharina egyre azt kérdezte, hogy „de hát miért, miért is, de hát mit követtem én el?”, végül Pletzer rendőrnő udvarias formában közölte vele. hogy Ludwig Götten hosszú idő óta kereseti bandita, úgyszólván leleplezett bankrabló, és gyilkosság meg más büntettek gyanúja terheli’ Amikor Katharina Blumot végre 10 óra 15 perc tájban a lakásából kihallgatásra elővezették, attól, hogy megbilincseljék, végül mégis eltekintettek. Beizmenne latolgatta ugyan, hogy ne ragaszkodjék-e a bilincshez, de miután Pletzer rendőrnővel és Moedinggel, a helyettesével röviden megbeszélte a dolgot, engedett, s lemondott erről. Minthogy a ház számos lakója az aznap kezdődött asszonybőjt estéje miatt nem ment munkába. viszont útnak sem eredt a minden esztendőben esedékes szatumáliaszerű fölvonulásokra, mulatságokba stb.. a tízemeletes öröklakásház vagy három tucat lakója állongott kabátban, pongyolában meg fürdőkabátban az előtérben, Schönner sajtófoPRAHA 8 tós pedig néhány lépésre állt a lifttől, amikor Katharina Blum Beizmenne és Moeding között, fegyveres rendőrök kíséretében, kilépett a fülkéből. Több felvétel készült róla, szemből, hátulról, oldalról: az utolsón, mivel szégyenében és zavarában többször megpróbálta eltakarni az arcát — és eközben táskája, a toalettszeres szütyője meg egy műanyag zacskó, amelyben két könyv meg írószer volt, összegabalyodott a karján —, borzas a haja, és igencsak barátságtalan arcot vág. Félórával később, miután figyelmeztették a jogaira, és lehetővé tették, hogy ismét rendbe hozza magát valamelyest. Beizmenne, Moeding, Pletzer rendőrnő, valamint dr. Korten és Hach államügyészek jelenlétében megkezdődött a kihallgatás, amelyről jegyzőkönyv készült: „A nevem Katharina Brettloh, leánynevem Blum. 1947. március 2-án születtem Gemmelsbroichban. Kuir körzetben. Apám Peter Blum bányász. Apám hatéves koromban meghalt, harminchét éves korában, háborús tüdősérülés miatt. Apám a háború után ismét egy palafejtőben dolgozott. és szilikózisgyanús volt. Apám halála után anyám nehezen kapta meg a nyugdíjat, mert a nyugdíjintézet meg a bányászegylet nem bírt megegyezni. Nekem már igen korán dolgoznom kelleti odahaza, mert apám nagyon sokszor volt beteg, és emiatt csökkent a keresete, anyám meg különböző helyeken takarítást vállalt. Az iskolával semmi nehézségem nem volt, pedig iskolás koromban is sok házi munkát kellett végeznerfl. nemcsak otthon, hanem szomszédoknál meg másoknál is a faluban, akikhez kisegíteni jártam, ha sütöttek-főztek. befőztek, disznót öltek. Házi munkál is sokat végeztem, meg aratáskor is besegítettem. Else Wollersheim keresztanyám, kuiri lakos jóvoltából 1961-ben, mikor elvégeztem az iskolát. Gerbers kuiri hentes fölfogadott mindenesnek, de alkalmilag az üzletben is kellett dolgoznom kisegítőként. 1962-től 1965-ig Else Woltersheim keresztanyám segítségével meg anyagi támogatásával Kuirban kijártam egy háztartási iskolát, ahol ő mint oktató tevékenykedett; azt igen jó osztályzattal elvégeztem. 1966-tól 1967-ig a szomszédos Oftersbroichban voltam gazdasszony, a Koschler cég napköziotthonos óvodájában, aztán dr. Kluther orvosnál lettem mindenes, szintén Oftersbroichban. ahol csak egy évig maradtam, mert a doktor úr egyre sűrűbben kerülgetett. a doktomé meg nem állhatta ezt. Én sem állhattam azokat a tolakodásokat. Utáltam. 1968-ban. amikor néhány hétig nem volt állásom, én anyámnak segítettem a háztartásban, meg alkalmilag a gemelsbroichi Dodosegylet összejöveteleire meg esti kuglizásaira jártam kisegíteni, bátyám. Kurt Blum révén megismerkedtem Wilhelm Brettloh textilmunkással, akihez néhány hónap múlva feleségül mentem. (folytatjuk) CE
