Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-06-30 / 27. szám
érdeklődés intenzitásának a hiánya? Vannak emberek, akik már megették kenyerük javát, mikor valami hirtelen felkelti érdeklődésüket egy idegen nyelv iránt. Kitűnő eredményeket képesek elérni. Ezzel kénytelen vagyok egyetérteni. — Számomra gyermekkorom óta izgató rejtélyt jelentettek a különféle nyelvek, és megfejtésre ingereltek. A cél több oldalról is megközelíthető. Első hallásra talán különösnek találod, de én, szeretett tárgyam, a szerves kémiában fellelhető rendszer és a nyelvtani ismeretek rendszerezhetösége között megtalált párhuzamon át jutottam el a nyelvek elsajátításának legkönnyebben járható útjához. Ez pedig a logikus következtetés útja. A kémiában az alapvegyületekből indulunk ki, a nyelvtanban pedig a tőmondatból. A kémiai képletek levezetéséhez hasonlóan, a tőmondatból levezethető az egész főnév és igeragozás. A rejtély fokról fokra megoldódik, a nyelv titkai feltárulnak az ember előtt, s nem titkok többé. Ez minden nyelvre egyformán vonatkozik. — Tudom, hogy ugyancsak kapós tolmács vagy. Ez pedig nemcsak szellemi, erős fizikai igénybevételt is jelent. Az BXHIIAL Ш nSELVEH A N0 BEMUTATJUK DR. LOMB KATÓT <o Г i- n- rjf o-1 5 A A telefon kicseng, ő maga, a tizenhat nyelvet tudó neves tolmács veszi fel a kagylót. Megállapodunk a találka idejében, helyében, csak azt nem tudjuk hirtelen, miről ismerjük fel egymást. Az unokák nincsenek kéznél, hogy ismertetöjelként magunkkal hozzunk őket, így hát a Magyar Nemzettel a kezemben várom majd a szálloda halijában. Néhány szót ejt külsejéről is, hogy könnyebben felismerjem, mégis a kezemben tartott újság volt segítségünkre, mert abban a fiatalos mozgású, derűt sugárzó nőben, aki megjelent, szerény személyleírása alapján aligha ismertem volna fel. Sok interjút adott már, és egyik könyvében megjegyezte, hogy van három kérdés, amelyet minden esetben feltesznek neki. Az első kettőt tehát elkerülöm, de a harmadikkal vitába szállók. Ez így hangzik: Kell-e nyelvtehetség ahhoz, hogy az ember ennyi nyelvet meg tudjon tanulni? Lomb Kató válasza: Nem, nem kell. A művészeteket kivéve minden emberi tevékenység eredménye az érdeklődés inten zitásától és a befektetett energia mennyiségétől függ. Ezt saját tapasztalatából szűrte le. Nekem is vannak azonban tapasztalataim, és nem egy esetet ismerek, amikor valaki évtizedek alatt sem tudta elsajátítani tűrhető szinten azt az idegen nyelvet, melynek a közegében élt. — Igen — mondja —, erről lehet vitatkozni, de kérdés, ilyen esetben nem játszott-e szerepet a „botfül" mellett az állandó készenlétet, a sok utazást nem találod néha fárasztónak? Soha. Ezt nem munkám hátrányának, hanem előnyének tekintem. Feltárul előttem a világ, nyelvismereteim birtokában még sokszínűbben és őszintébben. Az idegen földek, népek megismerését pedig az élet legnagyszerűbb ajándékának tartom. A kevés pihenést engedő munkám és a vele járó élmények tartanak frissen, őrzik fizikai, szellemi rugalmasságomat, adják erőmet, hogy a szálló évek minél kevesebb nyomot hagyjanak rajtam és bennem. Ezért nem szeretem az olyan közmondásokat sem, mint hogy hamarjában kiragadjak egyet: Ne nyújtózz tovább, mint ameddig a takaród ér. Csak nyújtózz bátran! Legfeljebb a lábad feje egy kicsit fázni fog, de az alapos, jóleső nyújtózás megér ennyit. Nem szeretek semmit, ami szárnyát szegi a kísérletező kedvnek, bizonyos kockázatnak, amely nélkül a haladás, ugye, elképzelhetetlen ... Különben pedig örülök a véletlennek, hogy éppen alkalmas időpontban hívtál, hiszen holnap megint az országhatáron túl leszek. — Mi az, amit ettől eltekintve legszebbnek találsz a munkádban? — Az örök kíváncsi ember jólértesültsége. Ahhoz az emberfajtához tartozom, akit minden érdekel. Ennek kielégítésére általában remek alkalom nyílik a különböző tudományos Щ 4 Ы On kik konferenciákon. Olyan kísérletekről értesülök, olyan eredmé nyékről szerzek tudomást, amelyeket az egyetemeken, a főiskolákon majd csak évek múlva fognak tanítani. Felemelő érzés, hogy tanúja lehetek a tudomány, a technika fejlődésének, egy-egy új irányzatot, felfedezést úgyszólván a bölcsöjé töl kezdve kísérhetek figyelemmel. Az ilyesmi nemcsak a szakembereknek élmény, hanem minden laikus, értelmes, gondolkodó embernek. — Sosem jöttél még zavarba munka közben? Hiszen el tudom képzelni, hogy olykor még az egyszerű társalgás fordítása is nem várt feladat elé állíthat. — Szakkonferenciákra sosem megyek felkészületlenül. Foglalkozom a szakszótárak anyagával. Meg aztán ne hidd, hogy a szavak fordításával vesződöm. Ilyesmi még tapasztalatlan tolmáccsal előfordulhat. Én dekódolom a szöveget, azaz arra ügyelek, hogy a mondottak értelmét tolmácsoljam pontosan, hűen. — Most, amikor olyan kis népek, népcsoportok nemzeti öntudatra ébredésének reneszánszát éljük, melyek erősen ápolják nyelvi hagyományaikat, és általánosan, hivatalosan elismert érvényt akarnak szerezni annak, nem lesz-e szükség rá, hogy egy új tolmácsgárda ezekre a nyelvekre szakosítsa magát? — A dolog éppen megfordítva érvényes. Nemzetközi tárgyalásokon a nyelveket tekintve nem a differenciálódás, hanem az integráció figyelhető meg. A tárgyaló felek hovatovább már csak néhány világnyelven értekeznek egymással. Az én tolmácsgenerációm még nem lesz „munkanélküli", de a következő nemzedék tolmácsai tizenhat nyelv ismerete helyett talán beérhetik annak negyedével is. — Miután mind az öt földrészen, több ízben is megfordultál, egyéni turistáskodásnak aligha érzed szükségét. — Utazni, látni sohasem lehet eleget. Néhány éve arra vállalkoztam, hogy egy szál magamban körüljárjam a Földet. Sikerült is megtennem az utat 90 nap alatt. Az ember mindent előre eltervez, de az utazás során elkerülhetetlenek olyan helyzetek — kellemes, kellemetlen egyaránt, —, amilyenekre semmiképpen sem készülhettünk föl előre. De ezek adják meg az egész útnak savát-borsát. — Hogy jöhetett létre ilyen út? Hogy tudtad megszervez ni?- Hatóságaink jóindulata, a könyvkiadó támogatása, külföldön végzett tolmácsmunkák szerény maradéka és — első sorban — az én, szinte már aszkétaságig menő ígénytelensé gém tette lehetővé, hogy 1 5 ország 23 városát felölelő úttá terebélyesedhessen egy szives rokoni meghívás. A nyelvtanulás tulajdonképpen szintén utazás. Mind a két esetben idegen közegbe vetjük be magunkat. Rajtunk múlik: megtanulunk-e otthonosan mozogni bennük. Érdemes lenne tanítani a travelógiát — az utazástudományt —, hiszen korunkban a turizmus szinte népvándorlás korabeli mérete két ölt. De jól utazni, sajnos, nem mindenki tud. — 90 nap alatt a Föld körül. . . Ezért a teljesítményért minden elismerésem a tiéd. Követőid, gondolom, akadnának néhányan, magamat is beleszámítva, de hát a lehetőségek csak keveseknek adatnak meg. Aztán meg a te nyelvismere teid is szükségesek egy ilyen világ körüli úthoz. — A többféle nyelv ismerete nemcsak ilyen utakra csábit, hanem „mellékutakra" is. Ezt hogy értsem? Lehetetlen, hogy az ember ne foglalkozzék olykor fordítással, vagy ne mélyedjen el egy két kérdésben, amelyekhez valamelyik idegen nyelv közvetítésével jutott. Engem például rendkívül megragadott a kreativitás elmélete, behatóbban kezdtem a témával foglalkozni, bújtam a New York-i könyvtárakat, ismerkedtem az anyaggal, az intenzív érdeklődés eredménye egy, a kreativitást tárgyaló, ismertető könyv lett. Máris felkeltetted az érdeklődésemet. — Gondolom, többek számára is érdekes olvasmány lenne, de kiadót kellene találnom hozzá. — Könyveidből és beszélgetésünkből arra következtetek, hogy nincs az a téma — különösen, ha megragadott és annyira lázba hozott, hogy könyv született, belőle —, amiről ne tudnál pompás stílusban, érdekfeszítően, ugyanakkor a tárgyhoz mért objektivitással és tudással írni, amelyet egyéni látásmódoddal gazdagítasz. Mielőbb örömmel találkoznék munkáddal a könyvesboltok kirakataiban. Végül megkérnélek, üdvözöld a mi kedves olvasóinkat valami különleges, egzotikus nyelven. — Szívesen — mondja Lomb Kató, s csak azt sajnálom, hogy kedves, közvetlen mosolyát nem prezentálhatom az aláírás mellé. ORDÓDY KATALIN
