Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-06-16 / 25. szám
SARKADI IMRE KORRUPCIÓ A szövetkezetnek nagy víztárolója van, lehet húsz hold is. Tekintve, hogy a rizstelep vezetője vízi ember, a Köröspartról került ide, már tavaly betelepítette hallal, s az idén megint. Persze ebből ja haltenyészetböl nem sok a haszon, anynyi, hogy a szövetkezét, ha valami ünnepséget csinál, hát saját halukból lehet halászlét adni az embereknek, s lehalászáskor egy-két kiló hal jut az igénylőknek, öt forintjával szokták adni kilóját, függetlenül attól, hogy milyen hal. Szóval nem nagy üzlet a víztárolóban halat tartani, de azért tartanak, mert ez is több, mint a semmi - s mivel tartanak, persze hogy akadnak olyanok is, akik szenvedélyesen horgászszák. Az elnökség hozott már döntést arra nézve, hogy a víztárolóból horgászni nem szabad. A víz a szövetkezeté, mesterséges viz, tehát nem esik az általános horgászati szabályok alá. Ha az igazgatóság azt mondaná, hogy szabad horgászni, akkor tilalmi időben is megtehetnék, hiszen olyan, mintha magántulajdon lenne — s ha szabad lenne horgászni, akkor is csak az a néhány ember horgászna, aki Így is horgászik, amikor tilos. Persze az egész víz nem olyan nagy, hogy észre ne lehetne venni, ha valaki a portján ül és pecázik, de a partjáról nem is igen pecázik senki, mert úgy tele van már nőve sással, gyékénnyel, mindenfajta vízinövénnyel, hogy akár el lehetne bújni benne. S el is bújnak. Őrt nem lehet állítani mellé, hiszen az egész nem nagy ügy, az agronómus szerint nem kellene törődni vele. hogy horgásznak-e benne vagy nem, mert az egész nem ér meg öt perc időt, mint amennyit a határozat hozatalára fordítottak. Az elnök viszont úgy véli, hogy ez is egy darabkája az általános fegyelemnek: ha határozatot hoztok, hát a határozatot meg is kell tartani mindenkinek. A rizstelep vezetője pedig gutaütésig méregbe gurul, ha azt gyanítja, hogy valahol megint halat sütöttek, ő ezt a másfél-két mázsa halat éppen úgy köztulajdonnak tartja, mint a teheneket, lovakat, csirkéket, tojásokat. De a víztároló emellett tele van még vizimadórral is. S a vízimadarakkal megintcsak bonyolult a helyzet. Törvény szerint, a törvény betűje szerint ugyanis a halastavaknál minden madár dúvadnak számít, pusztítható. Az agronómus vadász, ő van ezen a véleményen. Elég furcsa, hogy éppen ő, aki halastónak tekinti a víztárolót, mihelyt arról van szó, hogy a madarakat lőni lehet belőle - nem tekinti halastónak, ha arról van szó, hogy az orvhorgászok ellen el kell járni, ilyenkor az agronómus szerint a víztároló nem egyéb egy nagy pocsolyánál, s ki törődik avval, hogy a pocsolyából ki szedi ki a cigányhalat. Az elnök nem vadász, nem is természetbarát, a madarakkal nem törődik. A rizstelep vezetője viszont - természetbarát, a halakat is azért hozta a víztárolóba, hogy legyen mivel babrálni, s nem is igazi víz az, ahol halak nincsenek, s ha már káka van, költsön a tövén a ruca, fészkeljen a gém, a bölömbika, sőt oz lenne még az igazi, ha egy Nagy Zoltán illusztrációja kócsagpár is megtelepedne valami módon — s esküdt ellensége az agronómus vadász-szenvedélyének. Lőjön az agronómus nyulat, vagy ha madarat is akar lőni, lőjön vadlibát, amikor húzás van, de semmi szín alatt ne lője az itt fészkelő madarakat. Különben is, eljárt mát a járási tanácsnál, kérte, hogy nyilvánítsák a víztároló környékét védett területnek. Ezzel ő is nagy gondban van. Mert ha a természetvédelmi törvényt alkalmazzuk, akkor a madarakat nem szabad lőni, vadászni tehát tilos a víztároló területén. Ez esetben viszont horgászni szabad rajta, tekintve, hogy akkor nem tekintendő a víztároló halastónak. Ha viszont о horgászat tilos rajta, mert halastónak tekintendő, akkor nemcsak hogy megengedett dolog, de egyenesen kötelességszerű a halpusztító madarakat lőni, irtani, s nem képez itt kivételt semmi. Az elnökség ez ügyben is hozott egy döntést, hogy tudniillik vadászni sem szabad a víztárolóban. Ilyen módon aztán az agronómus is abbahagyta a vadászatot. A békesség kedvéért inkább közelébe se ment a víztárolónak, ha puska volt nála. A víztároló újdonsága lett az, hogy Szilágyi Pali a télen csinált egy csöppnyi ladikot. Egyszemélyes volt, alig nagyobb egy teknőnél. Otthoni hulladékdeszkából csinálta, de meglepő szakértelemmel, mert amikor tavasszal vízre tette, hát néhány napi dagasztás után a ladik használhatónak bizonyult. Pali értett valamit a famunkóhoz, mert amúgy is kerékgyártó műhelybe járt be kisegítő embernek, ha éppen szükség volt rá. emellett iskolás korában modellezett is, fúró-faragó fiú volt, a ladik jól sikerült. Természetesen, mikor vízre került, új jogi helyzet állt elő, s megint csak az elnökségnek kellett volna esetleg döntően közbelépni, hogy vajon szabad-e víztárolón ladikázni — de Pali ügyesebb volt, nem engedte a kérdést fel se vetni, egyenesen ahhoz fordult, aki a kérdést esetleg felvetette volna, a rizstelep vezetőjéhez: — Béni bátyám, itt ez a ladik ... Én úgy gondolom, az lesz a leghelyesebb, ha a maga gondjaira bízom. Lakatot teszünk rá, kettőnknek lesz hozzá kulcsunk. Magának szüksége lehet rá, mit tudom én, nem értek a vizekhez, de mégis jó, ha át tudja tekinteni a vizet középről is, nemcsak a széléről — én meg a sport kedvéért csináltam, szeretek evezni. Evvel aztán meg is vette a szívét teljesen. Ott lötyögött a ladik naphosszat, lelakatolva egy cölöpkorikához. Béni bácsi néha, ha ráért, beevezett a víztároló közepére s tekintélyesen körülnézett, szemrevette a víz magasságát, de főként megnézte a halai ívóhelyét, a madarai fészkelőhelyét is messziről s nagyon meg volt elégedve a világ folyásával — Pali pedig időnként evezett: sportból. Míg aztán egyszer megdöbbentő látványban nem lett része Béni bácsinak. Felfedezett a víztároló egyik gyékényszigete mellett egy varsát. Először nem akort hinni a szemének. Megdörzsölte kétszer is a szemét, mig odaevezett: két bot egymással szemben, nagyon ismerős valami, s lám, ahogy lenyúl a vízbe, kezébe akad a zsineg is, felhúzza, ott a varsa. Rendes, szabályos varsa, ha egy kicsit ügyetlenebből csinált is, mintha komoly halászember csinálta volna, de mégis oz. s hal is van benne, öt-hat. Jó háromnegyed kiló így szemre. A halakat persze visszaszórta a vízbe, a varsát pedig vitte ki bűnjelként. De ki tehette? Valaki éjszakánként ellopja о ladikot? Avval megy ki a vízre, lerakni a varsát? Vagy hogy? Vitte az elnökhöz a varsát egyenesen, szigorú vizsgálatot követelt. Mert az orvhorgászatnak a büntetése, az csak kihágás, az orvhorgászt azt megbírságolják, fizessen - de az orvhalászat az már egészen más, annak börtön a büntetése — magyarázta az elnöknek. Az elnök már éppen nagyon nyugodt volt, hogy ilyen szépen elsimult ez a halász-vadász ügy, s egyszerre itt van megint a közepében. Nem is tudott mit mondani. Hiszen börtönbe mégse csukathat valakit. Sehogy se tudott különbséget tenni a bűncselekmény nagyságában aszerint, hogy valaki horoggal, vagy pedig varsával fogja a halat. De ha van ilyen különbség, s a törvény ezt erőteljesebben sújtja, hát akkor inkább vonjuk visszo a tiltó rendelkezést — a szövetkezetnek joga van hozzá, hiszen az övé a viz —, nehogy még valakinek baja legyen belőle. Így nem jutva egyelőre semmire az elnökkel, Béni bácsi elment Szilágyi Palihoz, elpanaszolni, hogyan járt. Valaki ellopja, használja az'ö ladikjukat. Palit nem találta otthon, csak az anyjával beszélgetett. Az csak csóválta a fejét: ej, ej... S ahogy Így beszélgetnek az udvaron, hát egyszer csak észrevesz Béni bácsi egy-egy fészekalja kiskacsát, dróttal elkerítve az udvaron, a számukra vagdalta éppen a salátalevelet Szilágyiné. Lehetett vagy harminc kiskacsa, oz egyik csapat, látszik, legfeljebb egyhetes még, a másik csapat meg vagy két-három héttel idősebb lehet, azoknak már a szárnytolla búvik. De nem mind sárga óm, hanem van köztük nyolc is, amelyik — semmi kétség — vodkacsa. Márpedig a vodkacsatojás sehonnan nem kerülhetett ide, mint a viztárolóból. Pali tehát a lodikázóst arra használja fel, hogy felkeresse a fészkeket, s kiszedegesse belőlük a tojásokat. Eddig jutott gondolatban Béni bácsi, s akkor már másik gyanú is belefészkelt a fejébe. A tornác végén észrevett ugyanis egy csomó fűzfa-vesszőt, szép rendbe válogatva, vizes homokon tartva. Harminc-negyven szál mindössze, arra kevés, hogy kosarat fonjanak belőle, de arra, hogy varsát, arra éppen elég. Világos, hogy Pali tette le a varsát, senki más. Most mi csináljon? Ha itt most botrányt csap, Pali fegyelmit kap, megbüntetik, hát mi lesz a ladikkal? Mert hiszen oz a sajátja, a Palié, két keze munkája, ha neki nem engedik majd meg, hogy használja, akkor... akkor ezentúl elmaradnak a pihentető vízi utók, amikor a nád közt ringatózva vissza tudja magát képzelni a Körösök vidékére, a holtágak fészkelőhelyeire, szóvol ... ez a csöppnyi víztároló a vizet jelenti neki. s milyen jó, hogy ladik is van hozzá .. . Ennyit gondolt végig Béni bácsi, s korrumpálódott. Nem lehet. Vesszen az igazság, de maradjon a ladik. Csak csinálja a varsát Pali. ezentúl gondja lesz ró, hogy mindegyiket kiürítse, halat ugyan nem fog. A költés ideje pedig már elmúlt, az idén már madártojást se szerez többet. Nem szólt egy szót se senkinek. Az elnök örült, hogy abbamaradt a dolog, a többiek meg csak nevettek rajta, amikor látták, hogy milyen szorgalmasan járnak azok ketten a vizeken. Mindenki tudta, hogy az egyik lopva halászni akar, a másik pedig titkon visszalopja tőle a zsákmányt. Hadd csinálják a bolondok, hiszen így kerek a világ. ШЕ
