Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-01-06 / 1. szám
LŐRINCZ GYULA 1910-1980 Rajzok a Dózsa katonái és a Kosúti sortűz című ciklusokból. t f d*] Nemrég virágcsokorral a kezünkben vártunk rá, hogy 70. születésnapja alkalmából mi is köszöntsük. Rövid ideig tartott a látogatás, Lörincz Gyula nemzeti művészt, sok párt és állami kitüntetés tulajdonosát rengeteg feladatainak egyike szólította. Diószegen (Slódkovicovo) született. Egészen fiatalon Budapesten - ahol tanulmányait végezte 1929 és 1934 között - kapcsolódott be a haladó ifjúsági mozgalomba, majd Prágában, Bratislavában és Párizsban fejtett ki képzőművészeti tevékenységet, hogy hazatérve 1936-ban a Csehszlovák Kommunista Párt tagja legyen. A Sarló megalapítói közé tartozva harcolt nemzetiségünk jobb sorsáért, a munkásosztály politikai jogaiért, szociális szabadságáért, gazdasági felemelkedéséért - egy új társadalomért. 1939-től politikai emigrációban élt és harcolt a fasizmus ellen. A hóború befejezése után a Kommunisták Magyarország Pártja Központi Bizottságában dolgozott, 1946-ban tért vissza Csehszlovákiába. 1949-től az Új Szó főszerkesztőjeként vitte tovább a két háború közti nemzetiségi kommunista sajtónk gazdag hagyományait, 1949-től a CSEMADOK KB elnöke és nemzetiségi életünk egyik meghatározó egyénisége. Az ő munkásságának is köszönhetjük, hogy nemzetiségi létünk szintje a mainál tart. Politikai munkájában és közéleti tisztségeinek ellátásában következetesen érvényesítette Csehszlovákia Kommunista Pártja elvi irányvonalát, az igazi hazafi kiváló példája volt. Képzőművészeti munkásságával ösztönzően hatott a politikai plakótművészet, a rajzművészet és a szabad stílusú festészet fejlődésére. Szocialista társadalmunk Lörincz Gyula sokéves érdemdús és áldozatkész politikai és képzőművészeti munkásságát több magas állami kitüntetés és érdemrend, 70. születésnapja alkalmából pedig a nemzeti művész cím odaítélésével méltányolta. Ebből az alkalomból tüntették ki a Magyar Népköztársaság Nemzetek Barátságának Érdemrendjével. Lörincz Gyula figyelő segitőszándékkal kötődött lapunkhoz is. A Dolgozó Nő első számóba, mely harminc évvel ezelőtt jelent meg, ő irta a küldetésmeghatározó vezércikket, részt vett valamennyi nagyobb rendezvényünkön, észrevételeivel egyre jobb munka kifejtésére ösztönzött, új utak keresésére serkentett. 1980. december 14-én rövid és súlyos betegség után hunyt el. Emlékét megőrizzük!
