Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-05-26 / 22. szám
LUKACS TIBOR, AZ SZSZK OKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUMA KÖZPONTI TANFELÜGYELŐJE CSALÁD ÉS ISKOLA „Az élet mind nagyobb követelményeket támaszt a fiatal nemzedékkel, ennek hivatásbeli felkészültségével, eszmei fejlettségével, erkölcsi szilárdságával s azzal a képességével szemben, hogy hogyan tud megbirkózni az új feladatokkal... Tudjuk, hogy csak utasításokkal nem teremthető meg a kötelességek iránti öntudatos viszony. De nem alakul ez ki ösztönösen, gépiesen sem, csak türelmes és rendszeres nevelömunkával érhető el, amelyben nemcsak annak van fontos szerepe, amit a fiataloknak mondunk, hanem elsősorban annak, hogy mi magunk hogyan cselekszünk és viselkedünk a családban, az iskolában, a munkahelyen és a mindennapi életben" — olvashatjuk Csehszlovákia Kommunista Pártja XVI. kongresszusának beszámolójában. írásom mottójául nemcsak időszerűségéért választottam ezt az idézetet, hanem azért is, mert úgy érzem, hogy benne tömören és igen világosan fogalmazódott meg a nevelés iránya és módja: az életre és az új feladatokra rendszeres nevelömunkával és jó példaadással kell felkészíteni az ifjú nemzedéket az iskolában és a családban is. A jövő nemzedéknek nevelése mindannyiunk feladata. Az eredményesebb nevelés érdekében még egységesebbé kell tennünk az iskola, a család és a társadalom munkáját. Az iskolák szülői munkaközösségei és az iskolabarátok szövetségei eddig is hasznosan segítették a pedagógusokat abban, hogy kellő kapcsolatot tudjanak kialakítani az iskola és a család között, továbbá hogy a szülőkkel egyetértésben tudatosan szerettessék meg a tanulókkal azt a pályát (választott iskolát vagy szakmát), amely a társadalom szükségleteivel összhangban legjobban megfelel egyéniségüknek és képességeiknek. A család és az iskola, a szülők és a pedagógusok együttműködésének szervezője és irányítója mindenekelőtt a SZIBSZ. Természetesen nem lehet közömbös számunkra, hogy milyen e kapcsolat tartalma és színvonala. Vannak még olyan iskolák is, ahol ez az együttműködés formális. Funkciók betöltése, ünnepségek, szülői mulatságok rendezése jellemzi. Az iskolák többségében a szövetség munkája tartalmas. Az utóbbiakban a szülök nagy része szívesen vállalja azokat a feladatokat és kötelességeket, amelyek a szocialista iskola egységes nevelési rendszeréből következnek. Sőt vannak olyan szülői közösségek is, amelyekben maguk a szülők kezdeményezik a még hatékonyabb együttműködést. Ezekben á közösségekben fokozottan érdeklődnek a tanulók osztályzása, túlterheltsége, felkészítése, a tanítási-tanulási folyamat és értékelése iránt, de kisebb az érdeklődés a tanulóknak az életre (továbbtanulásra vagy szakmára) való felkészítését illetően, eltekintve a végzős osztályoktól. Ott, ahol a kölcsönös bizalmon alapuló jó kapcsolat alakult ki, a szülők segítik az iskola törekvéseit, a tanulók nevelését és pályaválasztását illetően is. Gondolom. így természetes ez, mert nekünk, pedagógusoknak és oktatásügyi dolgozóknak tudomásul kell vennünk, és élnünk is kell a szülök és a társadalom szélesebb rétegeinek támogatásával, segítségével, hiszen ezen jelzéseket értékelve és felülvizsgálva kaphatunk csak megnyugtató választ oktató-nevelő munkánk hatékonyságáról. A gyorsuló idő, korunk egyre nagyobb ütemű műszaki fejlődése megköveteli az iskolától, hogy az oktatás tartalmát és módszereit hozzáigazítsa a világban és egy társadalmon belül végbemenő változásokhoz. Az iskola küldetésének módosulása nem jelenti szerepének csökkenését, sőt az anyák túlnyomó többségének foglalkoztatottsága arra ösztönzi az iskolát, hogy hatókörét terjessze ki az iskolai órákon túl a tanulók szabad idejének a megszervezésére is. Ez azért is fontos, mert az ismeretek nagyarányú növekedése módosítja az iskola szerepét és funkcióját. Ma szinte minden ország oktatásügyére az jellemző, hogy keresi az újat, azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével sikerül kiszűrnie egy-egy iskolatípusban és egy-egy tantárgyon belül azokat az objektívan szükséges ismereteket, amelyek még elengedhetetlenül szükségesek az egyre bonyolultabb ismeretekben való eligazodáshoz. A társadalmi igénynek akkor teszünk eleget, ha közoktatásunkban a korszerűsítést az elért eredmények bázisán, a pozitív irányzatok erősítésével és a lényegi változások alapos előkészítésével végezzük. Az iskolákban nyugodt légkörre van szükség, hogy a szülők is értsék a változások lényegét és ennek ismeretében segítsék az iskolák zavartalanabb átmenetét az új oktatási rendszerre. Ma a csehszlovák oktatásügyi reform ötödik évében őszintén meg kell mondanunk, hogy eddig még nem sikerült a tanítási-tanulási folyamatban biztosítani a nevelésnek az őt megillető helyet, iskoláinkra még mindig az oktatóközpontúság jellemző. Ezért a jövőben jobban előtérbe kell helyezni a tanulók szocialista nevelését, tehát hatékonyabbá kell tenni az iskola nevelő funkcióját. Ez azonban vajmi kevés eredménnyel járna, ha az iskola igyekezete nem párosulna a szülők megértésével és támogatásával. A kommunista nevelés rendszerében ezért továbbra is fontos szerepkör hárul a szülőkre s ezzel a családi nevelésre is. Egy szocialista államban igen lényeges, hogy a gyermeket, az ifjúságot a családon belül is a társadalom céljaival és feladataival összhangban neveljék. E kulcskérdés megértése és figyelembe vétele teszi lehetővé, hogy az iskolai nevelés összhangban legyen a családi neveléssel. A szülők nagy részének is egyre fokozódik az érdeklődése az iskola és a nevelés iránt, de azért még gyakoriak az olyan nézetek, amelyek a nevelés felelősségét teljes egészében az iskolára hárítják. Az ilyen szülők az alapiskola első osztályában, illetve az alap- vagy középiskola utolsó évfolyamában érdeklődnek csak gyermekük tanulmányi eredménye után. Sajnos, általános az a jelenség, hogy a gyengébb tanulmányi eredményt elérő, rosszabb magaviseletű, sokszor iskolakerülő gyermekek szülei is messze elkerülik az iskolát, pedig éppen ezekben az esetekben volna a legnagyobb szükség az iskola és a család összehangolt nevelő tevékenységére. Ennek oka lehet a szülő alacsony szintű pedagógiai ismerete, felelősségtudatának hiánya, de létrehozhatja ezt a jelenséget a pedagógus, az iskola helytelen, tapintatlan vagy felületes bánásmódja a szülővel. Ebben az esetben igen fontos szerep hárul a szülők és iskolabarátok szövetségére, mert az egyik szülő kellő pedagógiai hatással könnyebben meggyőzheti a másikat arról, hogy az iskola nevelési céljai teljes összhangban vannak a család érdekeivel, és hogy a gyermek neveléséért a társadalom előtt együttesen felelős az iskolával. A szülőknek tartott előadásokat, a plenáris és osztályértekezleteket a család és iskola kölcsönös felelősségének gondolata, a kölcsönös bizalom légköre kell hogy áthassa. Mindez természetes formában járul hozzá, hogy a szülők és a pedagógusok között olyan közvetlen kapcsolat alakuljon ki, amelyre a pozitív példaadás és a kölcsönös tekintélytisztelet jellemző. A nevelés folyamatában igen fontos szerepe van még a szülő és a pedagógus tekintélyének, mégpedig olyan tekintélyének, amelyik nem a fizikai fölényből származik, hanem abból, hogy a gyermek tudatosítja a nevelők (szülők és pedagógusok) szeretetét, és azért becsülik őket, mert magasabb műveltséggel rendelkeznek, mert tapasztaltabbak, egyenesek, becsületesek, olyanok, akiknek cselekedetei összhangban vannak erkölcsi, jellembeli és akarati tulajdonságaikkal. Vagyis olyanok, akik példaképül állnak a gyermekek előtt, olyanok, akik saját maguk is betartják azokat a normákat, amelyeket hirdetnek és a gyermekektől megkövetelnek. Az iskola és a család kapcsolatában vannak olyan általános érvényű elvek, amelyek betartása egyszerűbbé teheti, megkönnyítheti nevelési céljaink elérését. Véleményem szerint azokban a közösségekben, ahol a testületek munkáját tervszerűség és lelkiismeretesség jellemzi, jó a kapcsolat iskolák, és iskolák, valamint üzemek között, s ahol ismerik a népgazdaság, a helyi munkaerő-szükséglet igényeit és lehetőségeit, ahol a szülők és a pedagógusok tisztában vannak a végzős tanulók képességeivel és vágyaival, jó kapcsolat alakul ki a szülők és az iskola között is. Soha nem szabad arról megfeledkezni, hogy a legjobb nevelési eszköz a személyes példamutatás. Bartók nevelési módszere című cikkében írja Székely Júlia a Köznevelésben: „Anélkül, hogy tudta vagy akarta volna, Bartók a leghatásosabb nevelési módszert alkalmazta, s nem csupán tanítványaival, hanem minden emberrel szemben. E módszer a példamutatás volt Ezért ajánlom tisztelettel a szülők és pedagógusok szíves figyelmébe: legyenek példaképei neveltjeiknek, és tudatosítsák, hogy a gyerekek igyekeznek elsajátítani a jó, de a rossz tulajdonságaikat is. Beszéljék meg minél gyakrabban a szülők és pedagógusok a nevelésben szerzett tapasztalataikat és egyetértésben neveljék szocialista társadalmunk hasznára és szeretetére, törvényeink ismeretére és tiszteletére a jövő nemzedékét. Ш 3
