Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-04-21 / 17. szám

ÜTŐN, ÖTFÉLÉN EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN JOGI TANÁCSADÓ NÉGYSZEMKÖZT Séta a városban Húszéves vagyok, főiskolai hallgató. Egy­re több az ember körülöttem, de egyre inkább úgy érzem, hogy — egyedül va­gyok. Egy nagyvárosba kerültem. Egy nagyvárosban élek. Figyelem az emberek arcát. Minden emberarcról le lehet olvasni valamit. Minden arcon egy valamit mondó kifejezés ül. És én olvasok. Gondot, szo­morúságot, lehangoltságot, gondtalansá­got, örömöt, vidámságot, elégedettséget, életkedvet, és mind e mögött embereket, életeket. Elgondolkodom. Mennyivel tö­kéletesebb az ember, mint a gép, és mégis hányszor gép módjára cselekszik. Megyek az utcán. Elmerülök gondola­taimban. Megáll egy villamos. A tömeg kiszáll. Rohan felém, mintha el akarna söpörni. Egy rohanó lánynak sikerül is. Én illedelmesen bocsánatot kérek tőle. De ő sértődötten rámnéz és rohan to­vább. Utánanézek, és gondolatban meg­köszönöm neki a morcos pillantást. A gépet az ember alkotta, gondosko­dik róla, törődik vele, velük tölti napjá­nak nagyobb részét, velük él, velük gon­dolkodik. A gépek százada. A gépek kora. S mintha már meg sem kérdenénk: mi a gép ember nélkül? Pedig nagy szükségünk van egymásra. Biztató szóra. Tiszta tekintetre. Kedves mosolyra. Erőt adó kézfogásra. Törődésre — egymással. Ajpek Gabriella KICSIK ÉS NAGYOK — Kérlek szépen, én utálom, ha bele­szólnak a gyermeknevelésbe. Nem azért mondom, de az én gyerekemet mindig mindenki megpróbálja kioktatni, közben érzem, hogy a fenyítő, kioktató, figyel­meztető szavak nekem szólnak. Én se szólok bele mások nevelési módszereibe, felfogásába. Milyen drága a te gyereked is. Látod, éppen téged dicsérlek, ara­nyom, te meg nem hogysz beszélgetni. Ha a felnőttek beszélgetnek a gyerekek menjenek szépen külön játszani. Kép­zeld, o múltkor is látogatóban voltunk, a gyerekemnek az a szokása, hogy min­den papucsot felpróbál. Hát a házi­asszony, mint egy sárkány taszította félre a gyereket, mondván, hogy az nem egészséges, persze nem erről volt szó. Aranyos vagy kislány, de nem tudnál másutt versikéket mondani, neked min­dig a ügyelem középpontjában kell len­ned? Na, hagyj szépen beszélni! A fér­jem egyik barátjánál még a kezére is vertek, mert szétdobálta az ágyneműt. Mintha attól oz tönkremenne. Gyerme­kem, az anyukáddal beszélek, muszáj neked itt szürcsölni, ráadásul az én mál­námat?! Meg ilyen nagy lány már iga­zán tudhatna illedelmesen inni is. Szóval abszolúte nem tudnak megértők lenni, akiknek nincs gyerekük, vagy már na­gyobbacska. Múltkor egy öregasszony vert a kezére, mert letépte a parkban a virágokat, s hozzá tette: ha a szüleid nem tudnak parancsolni, majd én rendre tanítalak. Persze, nem tudta, hogy hal­lom, mert a barátnőmmel messzebb ül­tünk, de az én fülem jó. Szólj már rá. könyörgöm, a gyerekedre, hogy ne cso­magolja ki az autót, mert nem neki vet­tem. Az igazat megvallva, rövidebbre is foghatnátok ezt a gyereket.- is -Álmatlanság ellen Rettenetesen fáradtnak érzem magam — írja olvasónk —, mégsem jön álom a szememre. Házi patikámban semmi­lyen altatószert nem tartok, de már gondoltam rá, jó lenne időnként egyet bevenni, hogy kipihenjem magam. Tudom, hogy altatószert recept nélkül is vehetek, csak azt nem tudom, me­lyiknek milyen a tulajdonsága. A különböző altatószerek kémiailag különböznek egymástól, bár vala­mennyinek közös tulajdonsága, hogy a természetes alváshoz hasonló, de azzal nem teljesen azonos állapotot hoz létre. Az altatók hatásmódja és hatástartama nagy mértékben külön­bözik egymástól. Vannak altatók, amelyek gyorsan szívódnak fel, hamar hatnak, de 1—2 óra alatt hatásukat vesztik. Vannak viszont olyanok, ame­lyek kombinálva tartalmazzák a gyor­san elaltató és az 5—6 óra hosszan tartó altató hatású anyagokat, ezeket kétfázisos altatóknak is nevezik. Elő­nyük, hogy reggel kábultság nélkül ébred az ember. A harmadik csopor­tot a hosszú alvást biztosító altató­szerek képezik. Ezek segítségével vé­­gigalusszuk az éjszakát, ám reggel kissé fáradtan és kábultan ébredünk. A házi patikában altatóra nincs szük­ség. Ha valaki gyakran és tartósan szenved álmatlanságban, ne a patiká­ba menjen, hanem orvoshoz, aki a megfelelő tablettát írja elő. Nem sza­bad elfelejteni, hogy az altató tartós szedése — esetleg hetek vagy hónapok múlva — idült mérgezést okozhat, különösen akkor, ha az előírt adagnál többet szedünk a hatás kedvéért. Valószínűleg többször elkerülhető lenne az altatószedés — lehet, hogy az ön esetében is —, ha lefekvéskor vagy felinduláskor egy-egy nyugtató tablet­tát venne be. SZERETNÉK RÁTALÁLNI Huszonnégy éves, 163 cm magas, sző­késbarna hajú géplakatos, társaság hiányában ezúton szeretne megismer­kedni csendes, becsületes, házias lány­nyal huszonkét éves korig. Jelige: „Fehér akác“ Huszonkét éves, 160 cm magas, érett­ségizett, barna lány, ezúton szeretne megismerkedni korban hozzáillő be­csületes, intelligens férfival. Fényké­pes levelet kér. Jelige: „Remény“ ötvenhat éves, nyugdíjas szövetkezeti dolgozó nő, szeretne megismerkedni korban hozzáillő becsületes, józan, egyedülálló férfival, aki szereti az otthont és megbecsülné őt. Fényképes levelet vár. Jelige: „Margaréta“ A szülők és a gyermekek viszonya A család fogalmából, a szülők és gyermekek közti szoros viszonyból természetszerűleg következik, hogy nemcsak a szülők kötelesek gyerme­keik eltartásáról gondoskodni, hanem szükség esetén a gyermekeknek is ha­sonló kötelezettségük van szüleikkel szemben. Ha a szülők erre rászorulnak, azok a gyermekeik, akik már saját eltartá­sukról önállóan képesek gondoskodni, kötelesek szüleiknek tisztességes eltar­tást biztosítani. Ezt az eltartást a gyermekek — ha többen vannak — olyan mértékben kötelesek nyújtani, ami megfelel sa­ját képességeiknek és lehetőségeiknek a többiekével való összehasonlításban. A tisztességes eltartás mértéke a szülők általános helyzete és viszonya szerint változik, függhet a szülők ko­rától, egészségi állapotától stb. A gyermekek eltartási kötelezettsé­ge — a házastársak között fennálló kölcsönös eltartási kötelezettséggel szemben — másodlagos. Ez az jelenti, hogy a rászoruló szülő elsősorban sa­ját házastársától követelheti az eltar­tást; s csak ha tőle nem kaphat, kér­heti a tisztességes eltartást a gyerme­keitől. Ameddig a gyermekek a szülőkkel közös háztartásban élnek, az eltartási kötelezettségüket legtöbbször termé­szetben teljesítik. Csak ha ezt nem teszik, vagy ha ezt nem lehetséges, akkor kötelesek pénzbeli hozzájárulást nyújtani. Nincs kizárva, azonban az sem, hogy valamelyik gyermek e kö­telezettségét úgy teljesíti, hogy a rá­szoruló szülőjéről és ennek háztartá­sáról személyesen gondoskodik. Ilyen esetben csak a többi gyermek köteles pénzbeli hozzájárulást adni A házastársak kölcsönös eltartási kötelezettsége A házasfelek egyenjogúságának élvé­ből adódik — a családjogi törvény több rendelkezésében következetesen meg is valósít —, hogy a házasfelek kötelesek egymást segíteni és egymás ellátásáról gondoskodni. Ezt a gondos­kodást, ezt az ellátást rendszerint mindegyik házasfél természetben tel­jesíti, azzal, hogy együtt élnek, közö­sen gazdálkodnak, jövedelmüket, be­vételeiket közösen kezelik és használ­ják fel, a család, a háztartás fenn­tartásával járó költségeket, kiadásokat közösen fedezik. Ha valamelyikük törvényes kötele­zettségét önként nem teljesíti, akkor a jogosult fél a bírósághoz fordulhat és kérheti, hogy állapítsa meg a kö­telezett fél eltartási kötelezettségének mérékét, és határozza meg azt az ösz­­szeget — a tartásdíjat —, amellyel a jogosult házatárs ellátásához hozzá kell járulnia. A tartásdíj megállapításánál a bíró­ság abból az elvből indul ki, hogy mindkét házasfél anyagi és kulturális életszínvonala elvileg egyenlő legyen. Dr. B. G. Kedves N. I. „Középkorú asszony vagyok, négy év­vel ezelőtt váltam el, azóta férjezett lányoméknál lakom. A vöm katona, s bár magam is dolgozom, mégis so­kat segíthetek a lányomnak. A vöm azonban nemsokára leszerel, s én úgy gondolom, akkor jobb lesz, ha elköl­tözöm. Van hova mennem, mert be­fizettem szövetkezeti lakásra, ami már nemsokára beköltözhető lesz. Szeretek egyedül lenni, sohasem unatkozom, sokat kézimunkázom, olvasok, de néha félelemmel gondolok arra a nagy magányosságra, mely az új lakásban várna rám. Tudom, hogy a lányomék is marasztalni fognak, de tudom azt is, hogy a fiataloknak akárhogy van is, de jobb egyedül. Most bizonytalanság van bennem, hogy rendezzem el az életemet...” Kedves olvasónk, minden válaszút nehéz, ön véglegesen lezárta a múlt­ját, lezárta házasságának tartozik­­követel mérlegét, a gyermekéért is mindent megtett, mellette állt, amikor férje katonaidejét töltötte. Most már valóban a saját életét élheti, saját el­képzelései szerint. A maga korabeli asszony általában nehezen tud kezde­ni valamit a nagy szabadsággal, teljes mértékű „önrendelkezéssel”, ezért el­bizonytalanodik, szorongás fogja el, hogyan lesz tovább ilyen magányo­san ... Dolgossága, munkája az új la­kásban átsegíti majd a kezdet nehéz­ségein. hiszen be kell rendezkednie, el kell terveznie, mi hova kerül, mit kell esetleg vennie, hogy széppé és célszerűvé tegye otthonát. Persze, ez csak egy rövid időre köti le s tölti ki magányosságát. Ám közben már a jö­vőre is gondolnia kell, tervezgetnie. A több szabad idő nem biztos, hogy több gondot jelent, vagy nagyobb űrt az életében. Fel lehet újítani a kap­csolatot régi jó ismerősökkel, akik — miután felettük is eljárt az idő — hasonló cipőben járnak, mint ön. De ki lehet építeni új kapcsolatokat is munkahelyen, munkahelyen kívül. Be­kapcsolódhat a kulturális szervezet, a nőszervezet, a Vöröskereszt tevé­kenységébe, velük — vagy ismerősei­vel — moziba vagy színielőadásra utazhat, kirándulni mehet. Esetleg induljon el egy társasutazással orszá­got látni, egy önálló kereső nő szá­mára a külföldi társasutazás sem el­érhetetlen ___ Levelében arról is említést tesz, hogy mi lenne, ha hirdetés útján ke­resne társat? Próbálja meg. Az apró­­hirdetés is éppen olyan lehetősége az ismerkedésnek, mint bármilyen más ismerkedési forma. Lehet, hogy kudarccal, lehet, hogy sikerrel jár, mindenesetre a társkeresés egyik lehe­tősége. Józan, okos levele alapján én nem féltem önt az „újrakezdéstől”. Az öbetett kézzel tétlenkedő, önsajná­latba merülőkkel szemben óriási elő­nye van: ön sohasem unatkozik. Bíz­zon magában, hogy „önállósulása” után is lesz, talál elegendő tennivalót ahhoz, hogy élete ne szürküljön el. s magányossága ne váljon elszigetel séggé. Szeretettel üdvözli

Next

/
Oldalképek
Tartalom