Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-04-14 / 16. szám
Vicces SZÖVEG NÉLKÜL JÓINDULAT Egy fiatal tisztiviselő fizetésemelést kér az igazgatójától.- Elhiszem, hogy a jelenlegi fizetésével nem nősülhet meg - mondja a főnök, miután visszautasította a kérelmet. — De ezért egyszer még hálás lesz nekem! — Ma este kések egy kicsit a szerenáddal: kimerült az akkumulátorom, fel kellett tölteni...- Ha szerelmünk így folytatódik, kölcsönt kell felvenned, hogy rúzst vehessek. Miért nincs, ha van? Ahányszor csak szülőfalumba látogatok, azzal fogadnak rokonok, ismerősök: élesztőt hoztál? Hát jó ideje viszek már, 10—20 csomaggal, de bizony soha nem tudok eleget vinni, valaki mindig kimarad az élesztőosztogatásbál. Hazatérve aztán megyek az üzletbe, összecsomagolom az új szállítmányt, és viszem a postára. Néha levélben is kérnek, mert Ipolyvisk (Vyskovce n/l.) messze van Bratislavátől, s nem utazom olyan gyakran. Főképp télen hiánycikk az élesztő szülőfalumban, meg ünnepek — karácsony, húsvét — tóján és a farsangi időszakban, mert ott még minden háznál sütnek fánkot, diós és mákos bejglit, néha tán még kenyeret is. Mindehhez persze élesztő kell. És van is: Bratislavában! Élelmiszerüzleteinkben nagy kartondobozokban áll a csomagolt, szárított élesztő. Bármikor kapható, nem kell készleteket felhalmozni belőle otthon. A falu és a város közti különbség tenné? A zv üzletes nem rendel, vagy a rendelését hagyják figyelmen kívül az elosztók? Gondolkodom, közben csomagolom a „szállítmányt", mert újra húsvét közeleg. Nem vagyok dühös, sem haragos, hiszen a közellátáson javítok ... De mikcr fog az ismeretlen „illetékes" helyettem és a posta helyett dolgozni (ha már a saját munkáját nem végzi el)? Feró Spácil felvétele MAGUNKNAK SZEMETELÜNK... Megszokott látvány: a villamos vagy autóbuszmegállóban a leszálló utasok hanyag mozdulattal eresztik szélnek használt menetjegyüket. Az ott várakozó türelmetlen dohányzó, mielőtt fellépne a buszra, szinte természetes egyszerűséggel dobja földre a félig szívott cigarettáját, az üres cigarettadobozt. Pedig karnyújtásnyira tőle a szemetesláda. Az utcán vásárolt és elfogyasztott főtt kukorica, lángos, rétes, fánk, szendvics és fagylalt kedvelői is minden lelkiismeret-fúr dalás nélkül szabadulnak meg a szeméttől. Fejcsóválva nézzük, bosszankodunk, néha szóvá tesszük; lehurrognak vagy ránkripakodnak, oda se figyelnek, nincs, aki igazat adjon, mellénk álljon és a legközelebbi alkalommal már meggondoljuk, hogy kinyissuk-e a szánkat. Mire hazaérünk vagy ki a ligetbe, el is száll a mérgünk. De a pajkosan játszó tavaszi szél felkapja és az arcunkba csapja a szétdobált cukorkás papirt, a tejeszacskót és' a sok könnyen röppenő kacatot. 1 Kit udja, mit dobáltak el a járókelők, mi hullott ki a ritkán ürített szemétládából, mit hajítottak ki az ablakon___ A lakótelepek környezetvédelme évente kétszer mérhető le, amikor a nemzeti bizottság tavaszi és őszi nagytakarításra mozgósít. Ha már hívnak, elmegyünk, elvégre magunknak takarítunk. De sokkal könnyebb lenne takarítani, ha az is eszünkbe jutna úton-útfélen, hogy előtte sajnos, magunknak szemetelünk. GÁL ETA
