Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-03-31 / 14. szám

Divat

RÓMEÓ - CIVILBEN

A férfiok valahogy mostohagyerekei lettek „divatanyánknak'', pedig öltözködésük az' évszázadok folyamán lényegében ugyanúgy változott, mint a nőké. Sőt! Ha jól utána nézünk, időszámításunk előtt a Nílus partján még ágyékkötő kendőt viseltek, s bizony nagyon kacskaringós az út, amelyen a mai nadrágig eljutottak. De minden hiába. Eme változásoknak nem szentelt soha senki annyi figyelmet, mint a női divat akár opró-cseprő változásainak. Pedig lényegében minden jól öltözött nőhöz egy jól öltözött férfi dukál!

Ezért, no meg néhány olvasónk kérésére fordultunk divatrovatunkban hosszú idő után ismét férfihoz, hogy ruhatárát bemutatva esetleg ötleteket adjunk nőolvasóinknak, hogyan ruházhatják fel férfi (élet)-társaikat.

Pelsőczy László a budapesti Népszínház művésze, sikeres Rómeója (A Júliát alakító Papadimitriu Athinát egy másik számunkban mutatjuk be), s a Magyar Televízió „Fotózz velünk!" című sorozatának műsorvezetője. Fellépett már hazai közönségünk előtt is. Tavaly a fővárosban, a József Attila esten saját gitárkíséretében előadott megzenésített versekkel elnyerte tetszésünket.

Megjelenésével, látszólag a legfiatalabb korosztályt képviseli. Kissé borzas fej, kopott nadrág, bőrdzseki, és némi hanyagság a testtartásában. Pedig Pelsőczy László nagyon precíz ember.

— Mit akar kifejezni öltözékével, külsejével? Nem téveszti meg a külső szemlélőt?

— Aki csak a ruha szerint ítél meg valakit, az eleve rosszul ítél, így hát nem érdekel a véleménye.

— öltözködésével különbözni vagy hasonlítani akar?

— Flaszterkoptató tizenéves koromban nemcsak az öltözködésemmel, a viselkedésemmel is mindenáron a feltűnést kerestem, mint annyi fiatal. Ez egy idő utón elmúlt. Az ember akaratlanul is „megkomolyodik". Az öltözködésben ma már a kényelem és a célszerűség a fontos. És persze a minőség. Mert

ha egy ruha jó minőségű, akkor nem baj, ha divatos is! Ruhatáramban csak olyan ruha van, melyet valamilyen oknál fogva szeretek.

Szeretem: a bőrdzsekit (1. kép), a bordó plüss-pulimat (2. kép), a fehér ing-nadrág együttest (3. kép), az autót is meg a bőrcsiíffiát (4. kép) és a drapp gyapjúgarbót (5. kép).

S hadd tegyem hozzá még, mert tudom, hogy szereti (és félti): a gitárját, a fényképezőgépét, s ősz óta Delnőt, a lovát.

Kép és szöveg: Zalka Katalin

■■