Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-03-03 / 10. szám
Családi kör Köszönöm, doktor úr! orvos hosszan, tüzetesen tanulmányozza a röntgenfelvételt. A filmen sötétebb és világosabb foltok rajzolódnak ki. A röntgensugarak áthatolnak azokon a szerveken is, amelyek az emberi szem előtt rejtve maradnának. A szervezetbe juttatott festékanyag élesebben jelzi a petefészek, a petevezeték átjárható részeit. A természet és a női szervezet menetrendje szerint minden hónapban innen indul a petevezetéken, a hullámos lefutású, ceruzavastagságnyi szűk csatornán át a petesejt a méh felé. Ezen a rövid centiméternyi útján termékenyedhet meg a férfi ivarsejtjével való egyesülés után. S a méhbe jutó megtermékenyített petesejtben folytatódik aztán a természet nagy műve: a parányi sejt szaporodni kezd, s lassan kialakul a magzat feje, törzse, keze. szeme. Így van ez általában. Ám o milliók között akadnak rendhagyó esetek. Az orvos előtt fekvő röntgenfelvétel a szomorú kivételek egyikének sorsát rejti. Mert a gyermeket óhajtó asszony, a szerető házastársak számára szomorú sors a gyermektelenség. A film a szakavatott szemnek lassan felfedi a terméketlenség titkát. A festékanyag élesen kirajzolja a méh üregét. Itt nincs szűkület. A méhbe torkolló jobb oldali petevezeték rajza is jól kivehető. De a petevezeték előtt hirtelen elmosódik a kép. A petefészek rajza is elmosódó. Nincs összeköttetés az amúgy is hiányos működésre való petefészek és a petevezeték között! Teljes „üzemzavar". Ezért a jobb oldali petefészekből életképes petesejt aligha érkezhet az eldugult csatornán át. A bal petevezeték csatornája, bár nem éles rajzó - ami ugyancsak hiányos működésre vall —, de folyamatos. Tehát fennáll a részleges kommunikáció a méh és a petefészek között! így hát az átjárhatóság lehetősége nem kizárt. De vajon feljogosit-e ez némi reményre? Meg kell tudni, mi okozza a jobb oldali „dugulást"? S a homályosan rajzolódó bal oldali petefészek termel-e életképes petesejtet? S ha igen, a petevezeték hiányos átjárhatósága elegendő-e ahhoz, hogy a pete rajta át utat törjön a méh felé? Egyelőre túl sok a kérdés. Annak ellenére is, hogy a röntgenfelvételt számos más vizsgálat előzte meg. Először is ki kellett zárni a gyulladás lehetőségét, ami a petevezetékzáródás gyakori oka. Ezt követte a méh és a petefészek kuldoszkópiai vizsgálata. Természetesen tisztázni kellett, hogy a férjnél nincs-e hormonális zovar. Mert ki tudja, miért, a gyermektelenséget hajlamosak vagyunk egyoldalúan az asszony rovására Írni, holott erre a tapasztalat jócskán rácáfol: az esetek negyven százalékában a férfi ivarszervek működésében kimutatható rendellenességek okozzák a terméketlenséget. Vajon mi okozhatta itt a női szerv működési zavarát? Belelapoz az asszony korábbi betegségeiről szóló feljegyzésekbe. Nyolcéves korában vakbélgyulladáson esett át. A gyulladás kiterjedhetett a vakbél környékére, és ott hagyta pusztító nyomát az akkor még alig fejlett jobb oldali petevezetéken. A gyulladás roncsolta szövetek megbénították a működését. A másik petevezeték marad az egyetlen remény. Annál is inkább, mert az asszony házassága harmadik évében teherbe esett, csak nem hordta ki magzatát. De miért? Miért lehetett egyszer, és miért nem lehet azóta? Az orvost elragadja a szakmai láz. Talán a dac is a meghibásodott emberi szerv makacsságával szemben. Önmagának tesz fel kérdéseket, s nyomban keresi is rájuk a választ. Ismét a fény felé fordítja a röntgenfelvételt. Az orvos összegez: Ez az eset nem reménytelen. E felismerésre felugrik őrömében. Maga előtt látja az esdeklő tekintetű asszonyt. Hat évi házasság után már-már reményét vesztette. Miért pont őt sújtja a sors. hogy nem lehet gyermeke? A férje is boldogtalan. Előbb még csak türelmetlenkedett, da lassan eltompul. ami rossz előjel a házastársak kapcsolatában. Viszonyuk is mintha elhidegülne. Az orvos hatványozott felelősséget érez. A szakmai vonatkozásokon túl a sikeres kezelés két ember boldogságát menthetné meg. Segíteni kell! Pontos tervet készít. Minden számba vehető eshetőséget, minden alkalmazható ayógymódot felsorakoztat. Fontosnak véli az első lépést. Először fel kell mérnie a szervezet reagálását. Mert mi történik, ha az első beavatkozás sikertelen marod? Tudnia kell a következő és számos ezt követő „léoést". Ám számolnia kell a csaknem reményét vesztett asszonyi lélek rezdüléseivel is. Vajon lesz-e ereje ennyi évi vágyódás és a várható kezdeti eredménytelenség után méa tovább várni és bízni? Nem veszti-e el bizalmát, ha o siker hosszabb időn át sem következik be? Kitárcsózza az asszony telefonszámát. — Asszonyom, szerdán nyolcra várom. A huzal másik véaén pillanatnyi csend. - Doktor úr... Tud mondani valami biztatót? - szakad ki a kétségek súlyától terhes kérdés. — Megpróbáljuk . . . Az asszony mélyet sóhajt. — Lehetséges, hogy hosszabb út kezdetén állunk. Orvosi szempontból nem vállalkozunk lehetetlenre. Az emberi szervezet azonban bonyolult... De bíznunk kell! Ekkor még aliqha tudhatta, hányszor kell majd erőt, kitartást önteni Dáciensébe az elkövetkező hónapok folyamán. A telefon berregése az álmából verte fel. Az órára pillantott: fél hat. — Jó reqqelt! A feleségemet a mentő már beszállította a szülészetre ... - hadarta egy izgatott hang. Az orvos elmosolyodik. Megérti a féri averekes zaklatottságát. Hisz nyolc évi házasság után már lemondtak arról, hogy gyermekük legyen.- Nyugodjék meg. Minden rendben lesz. Indulok a szülészetre. Hevenyében felöltözik és gépkocsijába ül. Tudja, a szülészeten az ő jelenléte nem szükséges. a szülést nélküle is levezetik. De páciense leírhatatlanul boldog pillanatának az orvos is szemtanúja akar lenni. Hogy is ne akarna? Hisz a közelgő esemény az orvostudomány és az orvos egyéni diadala is. Útközben emlékezetében vissza-visszaperegnek az események. Az első találkozás. A hat évi gyermektelen házasság után valósággal letargiába esett asszony esdeklő tekintete. Segítséget kért, de talán maga sem remélt már. S az első reményszikra, amikor óvatosan közölte vele, hogy a terhesség esetleges lehetősége orvosi szempontból nem tűnik kizártnak. Majd a pácienstől végtelen türelmet, fegyelmet, sok-sok önmegtartóztatást, kínosan rendszeres életmódot igénylő hosszú hónapok. Kezelés, gyógyszerek, fürdői kezelés, injekciók. A házasélet, a nemi kapcsolat, a szabad idő és a házastársak egész lényének alárendelése a célnak. És mindezt összhangba hozni a hétköznapi teendőkkel, az otthoni gondokkal, a munkahellyel. Az asszonynak egész idegrendszerét, minden napját és munkáját élete e nagy céljához kellett igazítania. S törvényszerűen jöttek a válságok, miután a hónapokon át tartó sok-sok igyekezet sem hozott eredményt. Ilyenkor a fáradó asszonyt újra buzdítania kellett. Újra és újra elmagyarázta, hogy a deformált női szerv helyrehozása nem pillanat műve. A siker hiánya még nem jelent eredménytelenséget. Az apró, folyamatos javulás ilyen belső szerv esetében nem észlelhető azonnal. De heteken, hónapokon belül megmutatkozhat. Hátha már csak egy lépés a célig ... Sokat magyarázott, érvelt. Így tartotta bennük a reményt. Közben néha valóban lobbant egy-egy szikrácska, remény, ha a havi ciklus eltolódott, mely hasonló rendellenesség esetén gyakori. Majd újabb csalódás, ha késve mégis megérkezett. S a csalódások egyre nagyobb súllyal nehezedtek a megviselt idegrendszerre. Ilyenkor újabb és újabb biztatás. De mindig csak annyi, hogy az asszonyban illúziókat ne ébresszen, ha mégse. Majd kilenc hónappal ezelőtt. . . Az öröm pillanatnyi kábulatát akkor törvényszerűen követte a feleszmélés, a tudatba lassan belopakodó kétség. Egyszer mór volt teherben... Hátha most sem tudja kihordani?! Az orvosnak gyógyítania kellett. Nemcsak az asszonyi testet, hanem a leendő anya kétségektől elbizonytalonodott lelkét is. A szülészeten a megszokott ütemben folyik a munka. Az asszonyt a szülésre készülő többi várandós között a jajgotóban találta. Furcsa elnevezés ez a jajgató. Nevét átmeneti lakóitól kaphatta, akik ajkára gyakran csikarnak „jajt" a szülési fájdalmak. De mennyi várakozás, boldogság csendül az itt felszakadó jajszavakból! Az asszony megnyugvó mosollyal fogadja a biztató szavakat. Bízik orvosában, az orvosokban. Egész terhessége alatt a rendkívüli esetek osztályán tartották nyilván, ahol fokozottabb a terhes asszonyokról való gondoskodás. Most már a többiekkel együtt várhat. A fájdalom hullámaival mérhető percek ólomlassúsággal telnek. Egészen délig semmi rendkívüli nem történik. Tizenkettő után néhány perccel azután megjelenik egy fejecske . . . A gyermek lassan kiszabadul az anyai méh szorító öleléséből. Az összezsugorított mellkas egyszerre hirtelen kitágul, a világra érkező lélegzetet vesz. S ezzel az első lélegzetével máris beleilleszkedett az anyai testen kívüli világba ... Az orvos tenyerébe veszi a tehetetlen apróságot, kitörli száját, és figyeli az élet első jeleit. Még néhány másodperc, és felsír a gyermek. — Kislány — hangzik a megállapítás, az első tájékoztatás az anya számára is. — Három kiló tíz... ötvenegy centi... A kimerült, verejtékező anya hangja alig hallatszik:- Doktor úr, minden rendben? Egészséges? — Minden a legnagyobb rendben! — Mindene . . . megvan? . . . Az orvos felnevet. — Amire csak életerős csecsemőnek és egy kislánynak szüksége lehet, mindene! Közben a nővér a csecsemőt fürdeti, keni, törülgeti. Hajacskáját puha kefével formálja „kakastaréjba". így mutatja be az anyának. Az anya a fáradtságtól kimerültén, de már megnyugodva, mozdulatlanul fekszik. Szemhéja le-lecsukódik, már-már álomba zuhanna, de még suttogva mondja: - Köszönöm, doktor úr.., NÁDASDI ÉVA Fotó: HUSZAR TIBOR
