Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-01-06 / 1. szám
Cicvarek oktatja a fiát: — A házasság olyan esemény, amely után a férfi abbahagyja a virágvásárlást és zöldséget kezd vásárolni. Vicces... — Igazad volt, apu: a nitroglicerin valóban robbanékony ... — Kettőnk közül egyiknek rá kell szánnia magát, hogy ellapátolja a havat... Miért nincs, ha van? Nehéz feladatra vállalkoztam. Hétröl-hétre „piackutatóit" tartani, bemutatni milyen új áruk érkeztek az üzletekbe, mit lehet és mit nem lehet kapni, mire lenne szükségünk, s mi az, ami fölöslegesen foglalja a helyet a polcokon. Hogy ez nem is lesz olyan könnyű, azt az utóbbi napokban tapasztaltam, amikor ajándékvásárlás ürügyén a szokottnál gyakrabban jártam az üzleteket. Az első pillanatra nálunk bőven van minden. A kirakatok, a pultok tele vannak áruval. Vagyis: mig messzebbről szemlélődünk, minden rendben van. Csak akkor lepődünk meg, amikor feltesszük a kérdést; kapható-e, amit éppen venni akarunk? A sok áru közül pontosan az hiányzik, ami nekünk kell. S ha ezt egymás után három üzletben és háromféle áruval tapasztaljuk, csodálkozhat-e bárki is, ha mérgünkben kifakadunk: nálunk semmi sem kapható!... Én nem csodálkoztam, amikor az egyik fővárosi áruházban egy falusi asszony az elárusítókat, a gyártókat szidta, hogy miután az egész járás területén nem tudott férjének 5ó-os meleg alsóinget vásárolni, ide is fölöslegesen utazott... Hiába kinálták neki a negyvenheteiét, ez rajta nem segített. Ha fiam lenne, elvinném - mondta dühösen de lányaimnak mégsem vehetek férfi alsóneműt!... A férjem pedig nem lesz hajlandó húsz kilót lefogyni azért, hogy beleférjen. Én sem értem, ugyanabból az anyagból tudunk kisebb számú ingeket varrni, nagyobbakat miért nem?!... S így van ez még sok mindennel. Piacszemlénk során lesz tehát miről beszámolni, főleg ha számbavesszük a pult alatti árukat is. Persze előfordulhat, hogy nem értenek majd egyet velünk olvasóink, mert megtörténik, hogy ami hiánycikk a fővárosban, Kelet-Szlovákiában bőven van ... Esetleg fordítva. Mert az áruelosztás sem kis gond. De ez majd elválik piackutatásunk során... ex o Z •ö ő A szilveszteri hangulat csúcsosodik - a munkahelyeken. Sajnoi, Írhatnám, de tudom, minek. Hoszszú évek beidegződését egyik napról a másikra (most tán stílusosabb lenne: egyik évről a másikra) nem lehet megváltoztatni. És - mit tagadjam - mi is pezsgőt bontottunk az első munkanapon, elcseverésztünk Szilveszter napjáról, éjszakájáról. Szidtuk a tévéműsort, a rádió szilveszteri adását (mert ez így szokás: évről évre unalmasabb, rosszabb), a bált, ahol éppen voltunk (mert azt is szokás: micsoda zenekar, reggelre már a szomszédom hangját sem hallottam, egyébként meg nem tudtam, hogy annak az unalmas X-nek ilyen mulya lérje-telesége van, elrontották a hangulatot), szóba hoztuk az időjárást (az sose maradhat ki). Egyetlen szilveszteri téma ment feledésbe: mit fogadtunk meg az új év első perceiben. Mennyi fogadkozást hallottam most is. A dohányzásról, az italozásról - kimaradozásról lemondókat már nem is vettem komolyon. Az „újrakezdemazéletem", a „majd-Fogadkozások meglátodmindenmásképplesz“. a „csakacsoládomnakélekezután" semmitmondásaiból is csak a megható ölelések maradtak meg bennem. Miért nem mindennapiak, és akkor nem kellene ilyenkor logadkozni, hogy az egész társaság megtudja, hogy eddig bizony nem volt minden rendben. Voltak elszántabb kijelentések, munkára, feladatokra esküdök. Csak mindig becsúszott a jövő idő, a „holnaptól" meghatározás, ló-já, tudom. Szilveszter éjszakáján vagy az új esztendő első napján nem dolgozhatja halálra magát az ember fia. De talán több cigarettát nem kellett volna elszívni, többször poharat üríteni. Üj évet köszöntve a barát-családlátogatásból italoson hazajönni, mosolyogva turkálgatni a harmadszor kihűlt vacsorában. Lehet, ez is túlzás, könnyen kivédhető vádaskodás. De van ebben az egész szilveszteri fogadkozás-mániában valami patápálos. Az új esztendőben mindenkinek azt kívánom, ne legyen igazam! Neszméri Sándor UTUNK, UTAINK
