Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-03-03 / 10. szám

Segítjük egymást Böngésző NÖSZÖVETSÉGÜNK JÁRÁSI BIZOTTSÁGAI KÜLDIK JÓKÍVÁNSÁ­GAIKAT JUBILEUMUNKRA. A LEVELEK RÁMUTATNAK KÖZÖS ERŐFESZÍTÉSEINK EREDMÉNYEIRE, LAPUNK SZEREPÉRE NÉHÁNY ÁLTALÁNOS ÉS HELYI PROBLÉMA-MEGOLDÁSÁBAN. Helena Boksayová, a nagykürtösi (VeTky Krtis) járási bizottság titkára kiemeli, hogy lapunk betekintést nyújt olvasóinak a többi, hasonló jellegű járás életébe, egyúttal tájékoztat a nő­mozgalom kérdéseiről. „Sokat jelent, hogy írásaikban bemutatják o szocia­lista munkaverseny és a brigádmozga­lom néhány bevált formáját, a mező­­gazdaságban bevezetett követendő in­tézkedéseket, rámutatnak az óvoda­építés több lehetséges módjára, a nap­közik létesítésének szükségességére. Nemcsak az olvasóknak, hanem járási szervünknek is sokat segítettek oz üze­mi óvodák és bölcsődék létesítésében, konkrétan a Teslában és az óvári (Olováry) szövetkezetben. Az ezt követő Ki veszi át a stafétát? című írás és a személyes közbenjárás hatására 5 üzemi óvoda létesült, megindult az a folyamat, mely átlendített bennünket is a hullámvölgyön. Ami pedig a „Z“ akciós építkezéseket illeti, határozot­tan az a véleményünk, hogy a Nő szervezetünk magyar nemzetiségű asz­­szonyai körében valóban a legjobb mozgató erő. Elmondható hát, hogy segítjük egymást, s ha azt ígérem, hogy fokozott figyelemmel fogjuk terjeszteni lapunkat, a Nő-t, akkor egy kicsit önző is vagyok, mert saját szervezési mun­kámon könnyítek ezzel. Külön említe­ném még a „Miért nincs, ha von" ro­vatukat, amely mór most a legfigyel­­tebb, legolvasottabb rovat, hiszen va­lamennyiünket érintő-bosszantó gon­dokra műtőt rá ” Edita Rusinkovicova, a Nöszövetség Rozsnyói (Roznava) Járási Bizottságá­nak titkára a más járások nőszerve­zeteiről szóló írásokat ítéli hasznosnak, hiszen a járás déli részén az alap­szervezeteknek elsősorban a mi lapunk ad módszertani tanácsokat más szer­vezetek munkáját tárgyalva. A leglé­nyegesebbnek mégis azt tartja, hogy „családpolitikai lappá vált a Nő, nem­csak az asszonyokhoz szól, hanem hasznos tanácsokkal látja el a férfia­kat is, főleg gyermeknevelési kérdé­sekben. Fontosnak és hasznosnak tar­tom a jogi tanácsadást és az egészség­­ügyi felvilágosítást, amely szintén he­lyet kap a lapban, hiszen családjaink jogi tudata nem éri el a kellő szintet, orvosi tanácsaikat, pedig szinte hetente lopják be a családokba, helyettesítve sok-sok előadást. S ezek az anyagok - a nevelésiekkel együtt - hathatósan segítik az új, szocialista családmodell kialakulását, megszilárdulását, örülünk azoknak a riportoknak is, amelyek más országrészek gazdasági és szociális helyzetéről szólnak, az elért eredmé­nyeket, a hozzájuk vezető utat taglal­ják, mert igaz, hogy a jó példa raga­dós. s így valóban növelik lakosságunk munkaaktivitását." Mária Backova, a nyitrai (Nitra) já­rási bizottság titkára örömmel nyug­tázta, hogy lopunk nyolc oldallal bő­vült, s így magyorázza örömét: „Eddig is hasznos tanácsokat adott a lap a szabad idő kihasználására, bemutatta és propagálta a társadalmi és kultu­rális munka lehetőségeit, formáit és fontosságát. Bízom óbban, hogy a bő­vített lap hasábjain erre még több lehetőség nyílik. Azért is fontosnak tar­tom ezt, mert járásunkban a népi ha­gyományok még élnek, őrzőik táborát tiszta forrósból lehet bővíteni. Kiemel­ném még a „Mindent az emberért" akció propagálását, amelyet — vélemé­nyem szerint - mértékkel, de nagyon jól végez a Nő. Járásunkban határo­zottan segítettek ezek az írások aktivi­zálni az embereket a gyermekintézmé­nyek létesítésében, újabban 'pedig a parlagon heverő területek kihasználá­sában, amelyhez külön járási felhívá­sunk is van „Járásom a virágok és a rózsák járása" jelszóval. C0BETCKC1A Hf EHU1H Hü A sok nyelven megjelenő reprezen­tatív nőlapból válogattuk a következő érdekességeket. A Népi mesterségek sorozatban az ősi csontfaragás réne­­szánszáról ír I. Scsedrovszkaja. A csontfaragás Oroszországban időt­len idők óta él. A rozmár- és mommut­­agyar, a nagy testű állatok szarva és csontja hozzáférhető, tartós, szép és ugyanakkor könnyen megmunkálható anyag, ezért régtől fogva vonzotta az ötletes mestereket. Fésűt, gombot, koc­kát, ládikót, késnyelet készítettek be­lőle. Gazdag csontfaragással díszítették a régi harcosok fegyverét és lószerszá­mát. A bizánci írók „orosz művészet­nek” nevezték a csontfaragást. Ez a mesterség az Arhangelszk köze­lében fekvő Holmogori faluban terjedt el leginkább. Itt alakult ki évszázadok alatt az egyedülálló észak-oroszországi faragóiskola. A bonyolult levél-, virág- és mohaminták, a könnyed, szinte le­begő plasztikus madár- és szarvas­ábrázolások, élethű, miniatűr ember­alakok, a meséből és a valóságból vett elemek párosítása, a dekorativitás, a finom faragás mellett a hatásosan alkalmazott vésés adta meg a darabok egyedik jellegét. A 17—19. században Holmogoriban készült ritkaságokat szovjet és külföldi múzeumokban őrzik. Az októberi forradalom után ismét virágzásnak indult a holmogori mester­ség. A szomszédos Lomonoszovóban, a művészi faragásokat készítő gyárban öreg csontfaragók és szakiskolát vég­zett fiatal mesterek dolgoznak együtt, közöttük a legismertebb Anfisza Gur­­jeva mesternő. Virtuóz szerszámkezelés, fejlett ízlés, a természet iránti kifino­mult érzék teszi a kezük alól kikerülő, mindennapinak látszó tárgyakat is a díszmüipar remekeivé. * * * Galina Proszkurjakovának hívják azt a szverdlovszki műszerést, aki az Urál természeti kincseiből párját ritkító kol­lekciót gyűjtött. Sok-sok kilométernyi utat járt be, hogy szép ásványokat, különös alakú kövületeket, kristályokat, érdekes rovarokat és növényeket kutas­son fel. Szenvedélyét a gyermekei is átvették: a család most minden vasár­nap „expedícióra" indul a hegyekbe, erdőkbe. Galina Proszkurjakova gyak­ran bemutatja gyűjtemértyét a Termé­szetvédelmi Társaság kiállításain. Ta­nárok, úttörőházak munkatársai, hely­­ismereti kutatók is sokszor fordulnak hozzá tanácsért. ♦ FÜR DICH 1974 óta a berlini Charité kórház és a moszkvai Petrovszkij Intézet munka­társai közösen dolgoznak a szívinfark­tus leküzdésén. Az NDK-ban mór tíz „bypass“ műtétet végeztek német orvo­sok Knyazev szovjet érsebész vezetésé­vel. Ezt a műtétet akkor végzik el, ami­kor a szívkoszorúerek veszélyes össze­szűkülése vagy elzáródása miatt a szív nem kap elegendő vért, s a gyógy­szerek már nem hatnak. A műtét során a beteg lábából kivesznek egy vénát, s ezzel létesítenek hidat a test fő verő­ere és a szívkoszorúér között. így a szív ismét elegendő vérhez jut. A tudósok a Berlinben megtartott XI. sebészkongresszuson számoltak be közös munkájukról. Egy ilyen átfogó kutatási program munkamegosztást igényel. A szovjet tudósok elsősorban a szívinfarktus műtéti kezelésével fog­lalkoznak. A Petrovszkij Intézetben és a berlini Charjtéban például az elmúlt években több' mint 200 sikeres műtétet végeztek el régebbi keletű, krónikus szívinfarktusos betegen. Az akut szív­­infarktus esetében is használható mód­szernek bizonyult. Húsz moszkvai be­tegnél sikerült ebben a stádiumban helyreállítani a szív vérellátását. Ezek a tapasztalatok az NDK gyakorlatában is felhasználhatók. A Charité tudósai elsősorban a kísér­leti alapkutatással foglalkoznak. A szív­koszorúér elszorításával mesterséges szívinfarktust idéznek elő a kutyáknál, megállapítják, hogy gyógyszerek segít­ségével hogyan lehet meghosszabbítani az oxigénhiány és a műtét közötti időt, s hogy milyen szövetelváltozások lép­nek föl a szív vérellátásának helyre­­állítása után. NŐK LAPJA A házasságok, a családi élet fel­bomlása korunk egyik nagy társadalmi problémája, s visszatérő témája a nő­lapoknak. A Nők Lapja egy rendkívül érdekes felmérésről ad számot Török Katalin cikkében. A válási statisztikában Magyorország világviszonylatban is igen előkelő he­lyen áll, a harmadik helyért „vetélke­dik“ az NDK-val. Annak ellenére, hogy mintegy ezer válással kevesebb volt, mint az 1979-es évben. A felmérésbe ezer személyt, vagyis ötszáz volt házas­párt vontak be, akiknek több mint nyolcvan kérdésre kellett válaszolniuk. A kérdésekkel elsősorban a válások okait, illetve az elvált nők, férfiak és gyermekeik helyzetét kutatták. Ebben a próbafelmérésben (négy év múlva visszatérnek ezekhez az emberekhez) először kérdeztek meg férfiakat is. A kérdőívek feldolgozása még folya­matban van, de az előzetes eredmé­nyekből kiderül, hogy a leggyakoribb válóok az alkohol és a hűtlenség. Érdekes - olvashatjuk a cikkben —, hogy szép számmal találtunk olyan el­váltakat, akik a válás óta élettársi kapcsolatban élnek egymással. Ezek­nek az eseteknek a jelentős része nem a szerelem megszűnte miatt vált el, ha­nem — falból. Mint élettársaknak, lehet két lakásuk, vagy két nyaralójuk, mint házastársaknak — nem. Mindenesetre különös: napjainkban ritkák oz érdek­­házasságok. de úgy látszik, megkezdő­dött oz érdekválások kora — jegyzi meg o szerző.-gé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom