Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-02-24 / 9. szám
a NŐ szakácskönyvébe SZERETI A KÖLTÉSZETET? AKKOR FŐZZÖN MIRO VOJTEKKAL! HETI ÉTRENDAJÁNLATUNK HÉTFŐ — ebéd: Fokhagymás leves, burgonyás kocka, uborka vacsora: Roston sült máj, kenyér, tea. alma KEDD — ebéd: Paradicsomos káposzta, főtt kolbász, narancskrém vacsora: Rizsfelfújt, madártej >/,ERDA — ebéd: Villámleves, lencsefőzelék tükörtojással vacsora: Burgonyával sült debreceni, cékla i SÜTÖRTÖK — ebéd: Zellerleves, marhagulyás, gyümölcsturmix vacsora: Sajtos makaróni, kefir PÉNTEK — ebéd: Káposztaleves kolbásszal, sztrapacska vacsora: Sonkán sült tojás, túrókrém SZOMBAT — ebéd: Húsleves, kelfőzelék főtt hússal, bundás alma vacsora: Szilvás gombóc mákkal, borsodó VASÁRNAP — ebéd: Zöldségleves, alufóliás hús rizzsel, kompót, krémes vacsora: Sült virsli ostyepkával, gyümölcs Kezdhetnem mindjort a receptekkel, t e akkor esetleg megtörténhetne, hogy néhányon csalódnának az ételben, amit a leírás után főztek. Ezért hadd mondjam el bevezetőül, amit fontosnak tartok. Fotoriporter vagyok, vagyis olyasvalaki, aki a „fekete ládikából” fényképeket varázsol elő. Ebbéli igyekezetem csúcspontján eljutok odáig, amit már művészetnek neveznek. A művészethez vezet azonban egy másik út is: a költészet szeretete (szavalni is szeretek). Nos, az olvasót méltán érdekli, mindez hogyan függ össze a főzéssel, a főzőcskével? Higgyék el, nagyon szorosan: minden iparkodás végcélja a mestermű — és ettől már csak egy lépés, amit közönségesen művészetnek nevezünk. Ez pedig egyformán érvényes a fényképészetre, a költészetre és a főzésre . . . Sok éves tapasztalataim alapján elárulhatom, hogy tanulással mindhárom ágazatban messzire lehet jutni. De csak akkor, ha: 1. van tehetsége és kellő fantáziája, 2. határtalan az ügyszeretete. Ezek utón álljunk a tűzhely mellé, és vegyük rendre a tudnivalókat. Aki fényképez, annak a munkáját (legalábbis a technikai részét) könnyítik az „automatikák". Az ember beállítja a fénymérőt, ezt meg azt, és a többi megy magától. Bezzeg a főzésnél ... Az ember vesz egy szép darab húst - és most mihez kezdjen vele? Itt helyénvalónak tartom megjegyezni, hogy még a tehetséges embernek is kell alapismeretekkel rendelkeznie a szakmájában, s ezt az olvasó megtalálja bármely jó szakácskönyv bevezetőjében. Én inkább óbból indulok ki, hogy ugyancsak nehéz előre eldönteni, mit fogok főzni, mert nem mindig kapom meg azt, omit akarok . . . Ilyen nehéz helyzetben azonban segítségünkre siet az ügyszeretet és a fantázia, itt az alkalom, hogy éljünk velük. Ilyen véletlenek által tökéletesedünk, mert próbálkozunk, kísérletezünk. Igaz, néha tévedünk is. s akkor kétszeresen is érvényes az elv: amit főztél, azt edd is meg! És így gyakrabban kell építeni saját tapasztalatainkra, kóstolgatásainkra. íme egy példa: a sonka tojással. Ha az ember az Írott szóhoz tartja magát, amikor elkészült, tüstént megsózza. Illetve elsózza, ami az első falatnál kiderül. És miért? Mert a sonka, amiről azt hittük, hogy diétás, tehát sótalan, mégis túl sós volt... Ebből az a tanulság, hogy a felhasználandó nyersanyagokat mindig meg kell kóstolni. Én például olyan tojást is találtam, ami egy kicsit sósabb volt a szokásosnál ... Visszatérve a sonkához: ha túl sós, egy kis olajon átsütöm, kis vizet vagy fehér bort öntve alája; ezt a lét leöntöm és a tálalásnál külön kínálom. Amennyiben a nyájas olvasó elfogadta ezeket az alapigazságokat és próbára akarja tenni a saját képzeletét, kezdhetjük. Megjegyzés: mindent, amit a következőkben tanácsolok, ki kell próbálni, és saját „újítással" tökéletesíteni. A kedvenc reggeli: (mielőtt elfelejteném: a felszerelés nélkülözhetetlen darabja a teflon serpenyő, a jénai üveg és az ismét divatos vasedény, inkább a zománc nélküli, melyet Magyarországról importálunk). Valamilyen hentesárut - lehet karikákra vágott virsli, parízer, sonka, debreceni, sonkás vagy bármilyen más szalámi — egy kis forró olajon mindkét oldalán megpirítunk, kis vizet öntünk alá, s amikor a víz elpárolgott ráöntöm a felvert tojásokat. Tojás helyett kitűnő a reszelt sajt, a legjobb az „ostyepko". Miután megszórtam vele a serpenyőben lévőket, néhány pillanatra még betakarom és csak azután tálalom, természetesen forrón. Elkészítés közben nem sózom meg, tehát sóval, törött borssal, csípős paprikával, esetleg kecsuppal kínálom. Legjobb hozzá a barna rozskenyér, és savanyúságnak az egyszerű savanyú káposzta. A savanyú káposztából egyébként sokszor készítek salátát, finomra vágott hagymával, törött borssal, köménymaggal, esetleg egy kis frissen reszelt tormával. Az „aláöntésekre" is van néhány saját különlegességem. Például: mustárral kevert fehér bor vagy kecsuppal elegyített vörös bor, csípőspaprika-püré is van kéznél. A „kedvenc reggeli" alkalmas vacsorának is, de akkor jó egy kis -marodékkal - tésztaféle, krumpli — dúsítani, hogy több legyen. A tésztát vagy krumplit együtt pirítjuk a hentesáruval. „Villám”-leves. Azaz villámgyorsan elkészített leves, mert nálunk gyakran van így: egyszerre érkezünk haza a feleségemmel, és a gyerekek éhesek. A lányomat megkérem, hogy tisztítson meg jó sok leveszöldséget, én közben felteszem a vizet, amibe egy kis szárított gombát is belemorzsoltam, beletettem egy kis fokhagymát, hagymát és szárított zellerzöldjét (nyáron szárítom abból, ami az erkélyen megterem), végül hozzáadom a durvára reszelt zöldséget, megízesítem egy húsleves kockával vagy vegetával, ízlés szerint borssal, paprikával. Ho kiadósabbnak akarjuk a levest, egy kanálnyi kacsa- vagy libazsírt adunk hozzá, vagy virslit, kabanoszt, kolbászt karikázunk bele. „Költői” ebéd vagy vacsora (lehet így is úgy is értelmezni): Ezt alaposan elő kell készíteni: ha vacsorára készül, akkor már kora délután vagy reggel hozzá kell fogni; ha ebédnek, akkor előző este. Egy tálat kibélelek dupla alufóliával, erre rakom majd a hússzeleteket. Lehet marhaszeletek{>ől vagy sertéshúsból, de a legjobb kombinálni, esetleg még csirkeporciókkal is. A hússzeleteket - mielőtt leraknám - megfűszerezem, egyiket őrölt köménymaggal, a másikat törött borssal, a harmadikat paprikával, a negyediket mindkét oldalán megkenem mustárral. Közé hagymakarikákat (nem árt egy kis fokhagyma sem), petrezselyem zöldjét és zellerleveleket, nyáron vékony szeletekre vágott zöldséget rakok, a rétegeket egy egészen kicsit megsózom. Végül az egészet becsomagolom alufóliába és néhány órára beteszem a hűtőbe, de nem a fagyasztóba! Az elkészítés előtt a hússzeleteket egy tál fölött leöblítem egy kis borral kevert vízzel (ezzel fogom később a pecsenyét öntözni). Ezután forró olajban mindkét oldalukon hirtelen megsütöm (először a köménymagosat, utoljára a paprikásat, mert ez egy-kettőre odoég). A hirtelensült szeleteket tűzálló tálba vagy a vasedénybe rakom, melyet előzőleg szintén kibéleltem alufóliával. Alját szalonnaszeletekkel bélelem, erre kerülnek rétegekben a vegyes hússzeletek. Felülre vajdarabkákat teszek, aláöntöm az „öblítő" lével (esetleg az olajjal is, ha nincs megégve). A főzőlapon hagyom felforrni, csak ezután teszem be a sütőbe. Tíz percig erős lángon sütöm, aztán megnézem, megöntözöm, majd kisebb lángon sütöm tovább. A következő ellenőrzés negyed óra múlva esedékes. A helyzettől függően hozzáadok vagy elveszek egy kis levet, esetleg átrakom a hússzeleteket, hogy a felsők kerüljenek alulra. Ekkor szemrevételezem azt is, milyen „kozmetikázásra" szorul a mű külalakja: szép színt ad a vajjal kikevert pirospaprika vagy a kecsuppal, worcesterrel vegyített vörös bor. Most lehet még dúsítani az izeket is: fehér borral kevert mustárral, mogyoró vagy füstöltkolbász-dorabok hozzáadásával, még egy kis fokhagymával. Körítésnek egyformán jó hozzá a rizs, a burgonya, de jó gombócszeletekkel is, melyeket tálalás előtt — egy kis vajon — mindkét oldalán aranybarnóra pirítok. A krumplival kapcsolatban még csak annyit: ne öntsük ki a vizet, amiben főtt! Ebből készíthetjük a rég elfelejtett fokhagymás levest: a tányérban egy kis darabka zsírt összekeverünk fokhagymával, kis pirospaprikával. hozzáadunk egy szelet pirított kenyeret (több napos kenyér felhasználósa) és ráöntjük a forró krumplivizet, kis sóval esetleg vegetával Ízesítjük. Ezután - már csak jó étvágyat kívánhatok minden kedves olvasónknak! MIRO VOJTEK Korszerű háztartás Miért nincs, ha van? A prágai Mechanika cég újítása az NDK-bóI importált jénai üvegtálat fedővé alakítani. Hőszigetelő, műanyag fogóval látják el, és mindenféle edényre használható fedőt készítenek belőle, amit nem kell emelgetni, hogy az edénybe lássunk. Kár, hogy eddig csak Prágában a Mechanika szaküzletében, és csak egy méretben kaptuk. Ára 36,— korona. eh 22 Mosógép. De nem okórmilyen: hagyományos, egyszerű, szokvány-mosógép, csavaróval vág anélkül. Kisüzletben, nagyüzletben, kisvárosban, nagyvárosban, sőt falusi vegyeskereskedésekben, iparcikkboltokban állítom reménykedve a pult előtt. „Van, gyártják, hogyne gyártanák, negyedévenként kapunk is egyet-kettőt." Családi ügy lett a mosógép. Kerestük, keressük kitartóan. Automatát vegyenek — ajánlották eladók, ismerősök, az van. Választék is von. Csakhogy mi „műszoki csodákhoz" nem szokott édesanyánk cseppet sem korszerű háztartását szeretnénk „forradalmasítani" végre egy egyszerű kis géppel. A tizenötödik-huszadik automataajánlat után eltöprengtem: korszerűség ide, korszerűség oda, a színes televízió . is elég régen forgalomba került már, s kicsit mintha több klasszikus készülék lenne üzleteinkben... S még valamit nem értek: az automata mosógépek mellett ott sorakoznak a kisebbnagyobb csavarók (centrifugák), amelyek tudtommal az általunk is keresett mosógéptípusokhoz készülnek. Ezek vajon kinek — és hol — hiányoznak? Mely tájék „maradi" mosógépvósárlói lesikvórják reménykedve, hogy üzleteikbe is érkezzék már, ne csak folyton mosógép legyen a kínálat?! . -//*,/
