Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-01-06 / 1. szám
A harmincadik év örömmel, új lehetőségekkel köszöntött ránk, lepett meg bennünket. Megkaptuk lapunk terjedelmének nyolc oldalas bővítését, a huszonnégy oldalt. Ügy érezzük, elismerés ez és bizalom. Hogy lapunknak a csehszlovákiai magyar nemzetiségű asszonyok, családok nevelésében betöltött küldetésével elégedett pártunk központi bizottsága, politikai kiadónk, a Szlovákiai Nőszövetség. Szerény, alig kétezer példányú havonta megjelenő lapként indult olvasógyűjtő útjára 1952. január 15-én a Dolgozó Nő. hogy azokat tanítsa a betű értésére, szeretetére, akiknek az első Csehszlovák Köztársaságban csak néhány évig volt lapjuk, a Nőmunkás, mert a fasizólódó polgári társadalom megszüntette az új eszmékért küzdők, az új társadalmat - benne a nők emberibb, egyenjogú életét - várók sajtóját. Nemzedékek nőttek fel közben sajtó, saját újság nélkül. A magyar nemzetiségű munkásasszonyok, falusi nők, akik a tanulás, a tájékozódás, a világlátás lehetőségeivel csak lapunk megjelenésének időszakában kezdtek ismerkedni. A lelkes tenniakarás évei voltak azok, faluszépítés, nyelvtanfolyamok, társadalmi munkák, emlékezetes találkozások nószövetségi dolgozókkal, lapszerkesztővel, ünnepségek és előadások, a lapterjesztők, munkáslevelezők toborozósának évei. A Dolgozó Nő majd a Nő, a Nömunkás hagyományának folytatójaként, egyre nagyobb olvasótáborral, munkatársi közösséggel végezte agitátori, szervezői, tanítói küldetését. A nószövetség tevékenységébe bekapcsolódó magyar nemzetiségű nők áldozatos, lelkiismeretes munkával válaszoltak minden felhívásra, részt vettek minden társadalmi tevékenységben. Helytálltak a mezőgazdasági munkákban, a választási programok teljesítésében, kötelezettségvállalásaik által falvak utcáin virágok nyíltak ki, parkok, ligetek jöttek létre, óvodák, napközi otthonok épültek, szocialista hazafiságuk, internacionalista meggyőződésük, politikai fejlettségük bizonyítéka az az elismerés, amely munkahelyükön, a társadalmi szervezetekben, a nőszövetségben illeti munkájukat. És ide sorolom azt a tényt is, hogy huszonnégy oldal terjedelmű lapot kapnak — hogy eredményeikről megfelelőbb terjedelemben, méltóbb keretben adhassunk hírt, hogy legjobbjaikat bemutathassuk, hadd tanuljanak tőlük, hadd legyünk rójuk büszkék. A magyar nemzetiségű nők, a nőszövetség több mint negyvenegyezer tagja jó munkájának elismerése ez, úgy érzem. És távlatokat nyitó bizalom — amelyre bizalom lehet csak a válasz. Pártunk az idén ünnepli megalakulásának 60. évfordulóját, ezzel egyidőben a tizenhatodik kongresszusra készülünk, majd választásokra kerül sor. Ismét nagy események éve lesz az idei. A CSKP hatvanéves harcaiban, küzdelmeiben, eredményeiben benne van a lenini nemzetiségi politika elve is, ez az elv a jövőre vonatkozóan is érvényes. Hazánk — pártunk - egyaránt számít minden fiára, egyenlő jogokat, lehetőségeket ad mindenkinek nemzeti, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. Egyenlő jogokat, lehetőségeket a munkára, a tisztségviselésre, a tanulásra, a művelődésre. o kulturális életre. Nőszövetségünk azt adta feladatul lapunknak, hogy még nagyobb társadalmi aktivitásra ösztönözzük a magyar nemzetiségű nőket, édesanyákat, családokat, hogy a jövőben még nagyobb igényességgel, fokozottabb figyelemmel törődjünk a szocialista család nevelésével, olvasóink jogi ismertjének elmélyítésével. Határozott és egyértelmű válasz ez azokra a téves, lenini elveinknek, pártunk politikájának idegen suttogásokra, hiedelmekre, amelyek egy időben azzal akartak nyugtalanságot, bizonytalanságot szítani, hogy a mi lapjainkra csak átmenetileg volt vagy van szükség. A Nő és mellette a Barátnő — nőszövetségünk két magyar nyelvű családpolitikai illetve c'alúdnevelési lapja — évente összesen 2 765 000 példányban jut el az olvasókhoz. Felméréseink szerint ezt legkevesebb hárommal megszorozhatjuk, mert egy-egy lappéldány családon belül is kézről-kézre jár. Ilyen tömegtájékoztatási-nevelési lehetőség, önmagáért beszél. Az említett feladatok még többet mondanak. Országos érdek, társadalmi érdek, hogy a jövő nemzedékeit művelt, politikailag fejlett, határozott emberek neveljék. Hogy az édesanyák tisztában legyenek családi- és egyéb jogaikkal, hogy látókörük széles, személyiségük kiforrott legyen, méltó társadalmunk ember-ideáljához. Helyét, helyzetét, feladatait és lehetőségeit nem ismerő, egyenjogúságát érvényesíteni nem merő-tudó nő erre képtelen. A teljességre törekvés, a képességeit lehetőségei megteremtésével kiteljesítö nő, asszony, édesanya nevelhet csak ilyen embereket - ilyen nemzedékeket. Olyan fiatalokat, akik örömmel vállalják és viszik tovább társadalmi eszményeinket, akik keresik és önmagukban továbbfejlesztik a nemes emberi tulajdonságokat, a nagy tettekre, hősi helytállásra érzett elhivatottságot, az önzetlenséget, az elvtársiasságot, a tiszta érzések bátorságát, a szívós akaratot, az egészséges derűlátást, az eszme táplálta bizalmat és erőt. Akik vállalják és ismerik, továbbviszik értékes hagyományainkat, apák-nagyapák osztályharcának megalkuvást nem ismerő örökségét, akiknek internacionalizmusától elválaszthatatlan az egészséges nemzeti-nemzetiségi érzés és a hazaszeretet. Ha feladataink szemszögéből mérjük fel lapunk, lapjaink lehetőségeit, akkor nemsokára kevesellni fogjuk a huszonnégy oldalt. De - először ezt kell megtöltenünk olyan tartalommal. hogy olvasóink elfogadják, velünk együtt alakítsák, formálják véleményükkel és példájukkal ezt a család-, anya-, ezt az ember eszményt. Hogy a hetedik ötéves tervnek ebben a bonyolult és rendkívül igényes időszakában is megállják a helyüket, s találjunk számukra biztatást, lehetőséget ehhez a helytálláshoz. Hogy közös erővel, hatásos és hatékony eszközökkel irtsuk életünkből, környezetünkből a társadalmunknak idegen jelenségeket, a kispolgári alibizmust és nyerészkedést, a képmutatást, a karrierizmust, a bürokráciát, a mások munkáján élősködést, a kéz-kezet mos módszereket, a feketézést, a borravalózást, a megvesztegetést, az alkoholizmust, a felelőtlenséget és a felelősség alól kibúvást, s mindazt, ami - vagy aki ezekkel visszaélve - károsítja a társadalmi tulajdont, pocsékolja a közös vagyont, árut halmoz, bonyodalmat kavar, idegességet kelt. akadályozza a becsületes, a folyamatos munkát. Tennivalónk tehát van elég. örülünk nekil Kedvvel és lámpalázas kíváncsisággal látunk hozzá; vajon tetszik-e, jól csináljuk-e, vajon - mint eddig tették —, segítenek-e? Most hat- számon keresztül - ha ma már formailag úgy-ahogy láthatja az olvasó, minek milyen helyet szántunk - még alakítjuk, csinosítjuk a lap elrendezését. A hetedik szám lesz a rendhagyó „kívánságszám", az ünnepi. Ugyanis a 30. évforduló ünnepségére februárban kerül sor, ebből az alkalomból készítjük majd el az „évfordulós" számot. De azért - úgy érezzük -, a következő számok is ünnepibbek lesznek, mint az eddigiek. Sietve készülnek ugyan, de ünnepi izgalommal. Szeretettel, bizalommal nyújtjuk át, mint közös törekvésünk eredményét, mint közös szándékaink és munkánk felmutatható bizonyítványát. Fogadják szeretettel! H. MÉSZÁROS ERZSÉBET
