Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-02-24 / 9. szám

Levelezőink írják

a NO fóruma

Egyre több szó esik országszerte falusi nőszervezeteink munkájáról, a nők szerepéről a választási programok teljesítésében. Nem csoda, hiszen értékelünk, új terveket kovácsolunk, kongresszusra, választásokra készülünk, s az elmúlt időszak munkáját, eredményeit tekintve kell kiválasztani a képviselőket, azokat, akik az újabb ötéves időszakban felelősek lesznek: értünk is, miattunk is.

Nagyidán (Velká Ida) e gondolatok jegyében zajlott le a helyi nőszervezet évzárója, mely a kultúrházban került megrendezésre.

BASKÓ JÄNOS írja: „Szervezet »►motorja-«, Zsiga Terézia az elvégzett munkát értékelve kifejtette, hogy a legtöbbet a politikainevelő munkában és a kulturális tevékenységben haladtak előre. Örömmel nyugtázta, hogy a szervezet huszonöt fővel gyarapodott, és a szocialista asszonytípus kialakításában végzett hatékony munka eredményeként már csaknem minden nőszervezeti tag belépett munkahelyén a szocialista brigádba. Így is válaszolva a népgazdaság, az ipari és mezőgazdasági termelés intenzitásának növeléséért elhangzott felhívásokra. Emellett — és családi-háztartási kötelességeik ellátása mellett — a szervezeti életnek is lelkes és kezdeményező részesei. A választási program teljesítéséből is kiveszik részüket, s nagyrészt nekik köszönhető a temető rendbentartása, a parkok és zöldövezetek kialakítása (1200 órát dolgoztak társadalmi munkában).

A szervezet együttműködik a falusi népkönyvtárral, könyvkiállításokat, író-olvasó találkozókat rendeznek.

Az 1973-ban alakult éneklőcsoport névadókon, házasságkötési szertartásokon szerepel; részt vettek a -Dargói Rózsa« népdalversenyen, s nagy sikert értek el.

Munkájuk szerves részét alkotja a cigány asszonyokkal való foglalkozás. Főző-, sütő- és gazdálkodási tanfolyamot rendeznek nekik, figyelemmel kísérik a gyerekek iskolalátogatását. Gondot fordítanak az idős emberek ápolására, a fiatalokat pedig úgy segítik, hogy védnökséget vállaltak az iskola pionírszervezete felett. Jövőben munkájukban fő célkitűzésük, hogy a tavalyinál jobb eredményeket érjenek el minden téren.“

BELÁNYI JÁNOS a nagytúriak munkájáról tudósít: „Nagytúr (Veiké Túrovce) 810 lakost számláló községben 21 képviselője van a helyi nemzeti bizottságnak, köztük hét nő. Mindannyian aktívan részt vettek a választási program teljesítésében. A nők közül ki kell emelni Pavlovics Erzsébetet, Gál Gizellát, Tóth Ilonát, Konczová Annát és Antus Máriát, akik szervezték a társadalmi és a politikai-nevelő munkát. A nagytúri lakosság öt év alatt 52 315 órát dolgozott társadalmi munkában, ezzel 3 573 000' korona értéket hozott létre. Kollár Dusán, a hnb elnöke főleg a nők társadalmi munkában elért eredményeit dicsérte: tavaly a sportszervezet öltözőinek építésében és takarításában, a község parkosításában vettek részt. A sürgős mezőgazdasági munkálatoknál 250 órát dolgoztak.

A nőszervezet együttműködik a Vöröskereszttel, két táncmulatságot rendeztek, együtt látogatták a falu idős polgárait és a betegeket. Mindkét szervezet tagjai közt sok az önkéntes véradó, s mindkét szervezet tagjai részt vesznek a polgári ügyek testületének munkájában. Frajka Ferenc pedagógusnak e téren Antus Mária, Matyó Éva és Varga Márta segít a legtöbbet. Annak ellenére, hogy Nagytúron nincs anyakönyvvezetés, a püt sokrétű tevékenységet fejt ki. Varga Márta népművelő megmutatta az 1976 óta vezetett emlékkönyvet, melybe évente mintegy 20 ünnepélyt jegyeztek be. Névadókat, házasságkötésiköszöntőket. regruta-búcsúztatókat, nyugdíjas-találkozókat és polgári temetéseket. Ezzel — és a közeljövőre tervezett »jubilánsok találkozójával« — szeretnék hangsúlyozni: a hnb képviselőtestülete napi gondjai mellett a lakosság örömét, ünnepeit is közös örömnek, ünnepnek tartja.“ Megtartotta évzáró közgyűlését a Rokkantak Szövetségének diószegi (Sládkovicovo) szervezete, - írja NAGY MIHÁLY tudósítónk. A beszámoló mindenekelőtt értékelte a szervezet színvonalas politikai-nevelő munkáját, és a tagok részvételét az alap- és középfokú politikai tanfolyamokon. Külön hangsúlyozni kell azt az áldozatos munkát, melyet a rokkantak szövetségének tagjai a társadalmi akciókban kifejtettek. A vállalt száz brigádóra helyett háromszáznyolc órát dolgoztak le, önként vállalták a ravatalozó előtti parkosítást és a temető gondozását. Szalay Károly egymaga ötven órát dolgozott le. Bekapcsolódtak a papír, vashulladék és gyógynövények gyűjtésébe is. Elismerés jár érte mindanynyiunknak, de külön dicséretet érdemel Ozsvald Tibor, aki 210 kg színesfém hulladékot gyűjtött.

Mi változott meg?

Ezt a szónoki kérdést a minap Kassán (Kosice) tettem lei magamnak. Ugyanis több mint két éve járok látogatóba az épülő kórház közelében lakó rokonomhoz, s kinézve az ablakon régóta figyelgetem, amint az épitőmunkások szor’ galmason „ingáznak" az építkezés és a bűié között. Tavaszi szélben, nyári hőségben, őszi esőben, téli zimankóban egyenletes ütemű a „korzózás“. Most is. Két-három-négy, sőt több munkaruhás, öregebbliatalabb lérliú azzal tölti a munkaidő egy részét, hogy elzarándokol az italboltba és vissza. Néha kisértésem támad, hogy „csak úgy mellékesen" megkérdezzem valamelyiküket: hová megy? De lélő, hogy lejbekoppintana a zsebéből kikandikáló palackkal, s aztán módomban volna belülről megtekinteni az épülő kórház elsősegélyosztályát. . . (A járóbeteg-rendelő már üzemel, nagy forgalmat bonyolít le.)

A magamlorma naiv állampolgár eltűnődik, mi lehet az oka, hogy ezen az építkezésen olyan sok szabad idejük van a munkásoknak. Annyira döcögő az anyagellátás? És ha nem, nem árt-e az építőanyagnak a dolgozók gyakori „elruccanása" ? Ha egy épület átadási határideje csúszik, minden bizonynyal nő a rálorditott költségek őszszege . . . Mert a nem tervezett munkaidőt is bérezni kell. S ha a beruházás összege meghaladja a tervezettet, mi történik? A belső berendezésre, műszerekre szánt öszszegből kell lefaragni, hogy helyreálljon az egyensúly???

Vagy nem kell ilyesmitől tartani, bírjuk még: idővel, pénzzel, türelemmel? !

A múlt év utolsó hónapjában, egyik látogatásom alkalmával, megint a „népvándorlást" figyeltem. Máslél óra leforgása alatt tizennyolc munkás ment az italboltba, és csupán három vissza. Az a bitang ötletem támadt, érdemes lenne papírral, ceruzával ablakhoz ülni, s pontos időrendben jegyezni, hány óra hány perckor hány munkás ment, hová. De elvetettem az ötletet, azon egyszerű okból, hogy értelmesebb elfoglaltságok is találhatók arra a nyolc órára, bár nem vagyok fizetett alkalmazásban,

A helyzet jelenleg is változatlan. Határidőtörvény, új irányítási rendszer, munkaidő-kihasználás, munkafegyelem, teljesítmény szerinti bérezés - megannyi Írott malaszt. Elvégre naivitás lenne azt várni, hogy az új év első hónapjának második felében már láthatók a változás jelei. Néhány határidő-módosítás megesik még, mire valóban lesz munkafegyelem. Bár nem ártana elébe menni, segíteni neki. . . Vagy biztassuk magunkat a jó öreg Kutuzov szavaival: idő is türelem .. . ?

GYŐRI SAROLTA

Kérdez: VARGA ERZSÉBET királyhelmeci (Kráf. Chlinec) lakos

Első gyermekünk babakelengyéjéből már csak az ortopéd pelenkázó nadrág hiányzik. Szeretném gyermekemet születésétől fogva ebbe pelenkázni, mert úgy tudom, ez nagyon fontos a csípöficam megelőzése végett. Sajnos nem kapok belőle megfelelő méretet. Miért?

Válaszol:

VÁLENT MIKLÓS mérnök, a Protetika nemzeti vállalat gazdasági igazgatóhelyettese

Néhány évtizeddel ezelőtt a csecsemőknél nagyon gyakori volt a csípő- és lábficam. Hozzájárult ehhez a csecsemő helytelen pelenkázása is, ami nemhogy kiküszöbölte volna, inkább elősegítette a kificamodást. MUDr. Postolka a hatvanas évek elején olyan ortopéd pelenkázó nadrágot készített, amely a csecsemő lábainak, csípőjének helyes fejlődését segítette elő. A találmányt egészségügyileg jóváhagyták, majd a Protetika nemzeti vállalat, mint hazánk egyedüli egészségvédelmi kellékeket készítő vállalata 1964- ben kezdte gyártani. Az első évben 900 darabot készítettünk. Fokozatosan megnőtt a kereslet, 1970-ig összesen 127 400 darab fogyott el belőle. A tervünk évről évre emelkedett, 1980 végéig összesen kétmillió darab került piacra.

Négy méretben készítjük; a gyermek születésétől kezdve ajánlatos használni mindaddig, amíg a gyerek járni nem kezd.

Eddig az ellátással nem volt nagyobb gondunk, 1979-ben is a 215 500 darab helyett — amit az egészségügy, a Medika, a Drogéria és a Drobny tovar kért tőlünk — 273 350-et adtunk piacra. A probléma 1980-ban kezdődött, amikor a megrendelt 228 110 darab helyett csak 207 420-at tudtunk leszállítani. Ezt sem a mi hibánkból, bősi (Gabcíkovo) üzemrészlegünk dolgozói bármilyen mennyiséget tudnának belőle készíteni, ha lenne hozzá megfelelő anyag. De ez hiányzik.

Az ortopéd pelenkázó nadrág külső része eredetileg gyapotból készült. Később a kisebb gyapottartalmú brokáttal helyettesítettük, tavaly már ebből sem kaptuk meg a rendelt mennyiséget, mert kevesebbet gyártanak belőle. Úgy próbáltunk ezen segíteni, hogy a szintetikus szálat tartalmazó szövet és a fólia közé egy batiszt réteget helyeztünk. így viszont több a munka, lassabban megy a varrás.

Gondot okoz a gyapot kötőöv beszerzése is — az idei megrendelésünknek csak a. 40 százalékát biztosítja a szállítóvállalat, pedig egyelőre nem tudjuk mással pótolni. Kevés a fémkapocs is, e téren műanyaggal kísérletezünk.

Vállalatunk több mint 750 féle egészségvédelmi cikket gyárt; termelésünknek csak néhány százalékát alkotja az ortopéd pelenkázó nadrág. Tudjuk azonban, hogy gyermekeink egészsége érdekében erre szükség van. készítésétől a nehézségek ellenére sem mondunk le. Az anyaghiány azonban idén sem teszi lehetővé gyártása növelését.

Köszönöm a tájékoztatást:

H. ZSEBIK SAROLTA