Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-02-16 / 7-8. szám
VILPI/I DOKTOR7ISSZOWY - A királyné állandóan utazik - legyintett az igazgatónő —, a király pedig .. . — Nem folytatta a mondatot, nem akarta Vilma naiv hitét megingatni. Bizonyos, hogy ez o kérvény sohasem jut a király elé, s ha oda is jutna, Ferenc József rábízná a döntést minisztereire. — Fordulj a királyhoz, gyermekem — mondta végül —, ha a minisztérium újból elutasít. Ártani nem árthatsz vele, legfeljebb nem nyersz semmit. A miniszteri visszautasítás egy hónap alatt megérkezett. Ugyanakkor Trefort kultuszminiszter magához kérette Vilmát. Udvarias szavakban mentegetőzött, hogy a kérvényt vissza kellett utasitonia, újból csak arra hivatkozott, hogy miután nők nem látogathatják az egyetemet, Vilmával szemben sem tehet kivételt. — Valami mást kérjen, méltóságos asszonyom, azaz más formában kérje azt, amit amúgy is élvez! Hiszen gyógyíthat, senki sem akadályozhatja meg benne. Vagy volt valami kellemetlensége a gyakorlatában? — Ha eltekintek a bábatáblától a kapum alatt, az úgynevezett kollégák gúnyos magatartásától, a rokonaim és ismerőseim lenéző viselkedésétől, a tehetetlenség felett érzett keserűségemtől vagy attól, hogy nem tanulhatok, nem fejlődhetek tovább, úgy semmi kellemetlenségem nincs. Trefort megütközve nézett Vilmára. — Hogyhogy nem fejlődhet tovább? Ezt nem értem! — Csodálom, miniszter úr, hogy nem érti. Az orvosi hetilapot járatom, egyébként külföldi folyóiratokhoz nem jutok, klinikára, orvosi gyűlésekre nem járhatok. Egyszer kíséreltem meg, hogy elmenjek egy orvosi előodásra, amit egy osztrák professzor tartott, de már a kapuban utamat állták. A meghívót kérték. A nélkül nem engedtek be. A bábaoklevelemet mutattam volna fel? Véletlenül nem volt nálam ... A miniszter kellemetlenül érezte magát. .Makacs egy asszony, makacs, konok" - gondolta boszszúsan. — Nem tehetek semmit sem, nem ajánlhatok semmit, legfeljebb annyit, hogy ne az orvosi diplomája elismerését kérje, hanem valami ügyes fogalmazásban azt, hogy gyógyíthasson. Meg kell kerülnünk a paragrafusokat! Ki kell fognunk rajtuk! Mert azok szigorúak és megdönthetetlenek. — Nem értek a paragrafusok megkerüléséhez, miniszter úr — Vilma fellállt —, s nem ismerek más formát, mint a törvényeset! Ha ilyen módon nem tudok orvos lenni, várok. Várok, amíg a nagyméltóságú miniszter urak jobb belátásra jutnak. Lehet, hogy egy év sem kell hozzá, az is lehet, hogy tíz évbe is beletelik ... Csak az előszobában jutott Vilma eszébe, hogy elfelejtett elköszönni Treforttól. „Nem baj — gondolta keserűen -, legfeljebb neveletlennek tart! Ezt majd csak elviselem!" Otthon Anna aggódó arccal fogadta. A derék lány tudta, hogy asszonya o miniszterhez megy, s takarítás közben folyton ez motoszkált a fejében. Amikor megpillantotta Vilmát, tudta, hogy útja nem járt eredménnyel.- A királynénak tessék írni! - mondogatta többször is a nap folyamán. - A királyné olyan széo és olyan jóságos, hogy mindenki hozzá fordul kéréssel.- Jól van, Anna, majd írok a királynénak! — nyugtatta meg Vilma a lányt. Ebédnél mosolyogva mesélte férjének és fiának, hogy Anna mit kíván tőle. Györqy elgondolkozva kanalazgatta a levest, kenyeret is tört hozzá. Ahoqy múltok az évek, mindinkább nőtt az étvágya, s mivel az étkezés sokkal egyszerűbb volt, mint Pándon, éhsége csillapítására töméntelen sok kenyeret fogyasztott.- Igaza van ennek a lónynok — jelentette ki. - Írjon kérvényt a királyhoz! Vannak nekünk befolyásos rokonaink, a Szilassyágnak maradt egy gazdag része, ezek majd eljárnak a különböző hivatalokban. Előkelő és gazdag uraktól csak nem tagadnak meg ilven csekély kérést. Itt van Déldóul Fruzsina férje. Meszlényi, nemrég lett főispán. írjon, kedves, Fruzsinának, vagy talán még jobb, ha egyenesen Meszlényinek ír! Az majd feljön, és kiverekszi maqónak a diplomáját. Nézzük csak, ki van még az atyafiságban. A maqam részére úgysem kértem semmit, még egy rongyos skribleri állást sem. Igaz, a kedves rokonok maquktól is felajánlhattak volna valami kis jövedelmet, cserébe azért a sok ingyen pusztított ebédért. De hót nem is rólam van most szó, hanem magáról. Mások is azt mondják, meg kell próbálni, hogy elismerjék a diplomáját... Mások is azt mondják... György Katalin szavait ismételte ilyen formában, hiszen Katalinon kívül jóformán senkivel sem érintkezett. Vilma változatlanul hálás volt Katalinnak, akinél Szilassy otthont talált. Úgy látszik, Katalin már nem haragszik Vilmára, megbékélt vele. Nyilván ő biztatja Györgyöt, hogy legyen szelídebb, udvariasabb a feleségéhez. Mostanában sokkal jöbb a hangulat. Gyurka is érzi ezt, szívesebben van otthon, mint régebben. Eddig rendszerint pajtásainál tanult, és senkit se hívott magához. Vilma azt hitte, a bábatáblát szégyelli. De most, hogy opjo délutánonként sohasem volt otthon, megjelentek az eddig alig ismert barátok. így hát Gyurka nem oz anyja foglalkozását, az opjo semmittevését restellte ... Anna naponkénti siránkozása végre arra késztette Vilmát, hogy a királyhoz írjon kérvényt. Természetesen oz Ősz utcai ház minden lakója tudomást szerzett oz eseményről, hiába kérte Vilma, hogy Anna ne kürtölje tele az egész udvart mindazzal, ami a Szilassy csalódban történik. De Annát nem lehetett sem lebeszélni, sem hitében megingotni. — Most már minden rendbe jön, mindenki belátja, hogy az én asszonyomnál nincs különb a világon! — hajtogotta egyfolytában. Hosszú-hosszú hónapok teltek el keserves várakozásban. Három hónap után Vilma bizonyosra vette, hogy kérvényét visszautasították. Csak Anna bízott, gyermeki hittel, lelkesen, kitartóan. Végre majdnem egy esztendő után érkezett válasz o kérvényre. „Szilassy Györgyné Hugonnai Vilma grófnő legfelsőbb kézjegyre méltatott felségfolyamodványa 1882. december 26-án legfelsőbb elhatározás értelmében teljesíthetőnek nem találtatott..." Anna sirva-zokogva taszította le mesebeli jóságos királyát orról a trónról, ahová gyermeki fantáziája emelte. — Igaza volt nagyanyámnak - mondta égő szemmel -, mindig azt hajtogatta, hogy Mátyás király volt az utolsó igazságos király! Györgyöt is nagyon kellemetlenül érintette a visszautasítás. Azt hitte, hogy a befolyásos rokonság, ha másra nem, legalább protekcióra jó lesz. És Katalin előtt is restellte magát. Katalin ugyanis ráparancsolt, hogy járjon el ott, ahol csak tud, ne hagyja már, hogy azt-a szegény asszonyt mindenki bábának csúfolja. Félve vitte meg Katalinnak a hírt. Iréné és Irma véletlenül Pesten voltak. Rendes szállójukban, a „Tigrisében szálltak meg, onnan küldtek hordárral levelet, amelyben érkezésüket tudatják, és meghívták Vilmát vacsorára. Ök nem szívesen keresték fel húgukat, a férjek ezt kereken megtiltották. Féltek, hogy valaki meglátja őket, s megkérdi, mit vagy kit keresnek a kopott bérházban. Vilmának nem sok kedve volt elmenni, de nem akarta testvéreit megbántani. Hiszen Gyurka minden nyarat hol Irénénél, hol Irmánál töltött, és nővérei jók voltak a fiúhoz. Ruhája sem igen volt már, amit felvehessen. Elszokott már o drága szalonoktól, a házban lakó varrónő varrta ruháit, amelyekbe Vilma kívánságára nem rakott halcsontot, s a szoknya sem seperte a földet. A varratott ruhák célszerűek voltak, de ha meglátta hímzésekkel, gyöngyökkel díszített suhogó selyembe öltözött testvéreit, zavarba jött. (folytatjuk) BENEY ZSUZSA TIZENÖT HAIKU 1 Ágak és fonnyadt levelek rajza az égen. Aranytallér nap. Ködfehér, vértelen ég. üres temetőben sirmécs világít. 2 A forgószél homokot szór a házra. Kristálykék égbolton a szürke zápor, üvegen kvarc kopog. 3 Legördül az izzó szikrázó könnycsepp az arc sivatagján. Föld a jéghideg űrben. 4 Kibomlik a galaxisok sűrű ködéből, messzeragyog, aztán kialszik a csillag. Messzeragyog, kialszik egy elkésett őszi virág. 5 Szárnysuhanás a könnyű levegőben. Forró csivitelés a sűrű lombban. Madárláb-csillag a hóban. 6 Esóverte lánycsontok kopár, kitárt táj. korhadt fák, sárbatiprott városok, deres mezőség. Ezer ősz lángol két-három bogyóban. 7 Füstté változott bokrok közt bolyongok, földbe taposott utak kanyarognak. Elmúlt ablakok mögött rózsetűz ég. 8 Tücsök, kis lélek, parázsról cirpelő. Fecske fenn és lenn. ív és homorulat. Megkövült barna tekintet. 9 A test vaskelyhéből a föld erői füstben lengnek az áldozati égre. Újra és újra vérrel föltelődik. 10 Beomlott tárna mélyén nap világít. Hófelhők fölött hold úszik az égen. Csak Te nem vagy, ki belőlem születtél. 11 Az ég vörös felhőiben a szél, sorsok a csillagokban - földön-égen fényesedé jelek. 12 Könnyek, vaskések, hová lettetek? Elmondhatatlan telek, elporlott alkonyok? Kettőnk között már rég a szél bolyong. 13 A tó kiszárad, a víz elszivárog, a hold elfogy, homokszemek peregnek. Az én valóságom is elszivórgott. 14 Csak azt mondjuk útnak, mi hazaér, csak azt mondjuk égnek, mi betakar — kéznek csak a kinyílót. 15 Te jössz, rámnézel - én tükörben élek. Te megérintsz - csak kísértet vagyok. Egyszer megöltél - most miért ölelnél?
