Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-12-18 / 51-52. szám
ll/u» . — Tudja. És ö is mindig megcsunoi. eppen úgy, mini 11 Péter és azt mondja, hogy szia. — Mit kifogásol Károlyi néni azon, hogy szia ? — Azon semmit, de hogy mindig az csókol meg. aki éppen jön. valóban felháborító. — Te modern nagymami vagy. Ha mindenki megcsókol. akkor nem csókol meg senki. így beszéltem meg a fiúkkal a kisérgetést, felváltva. — Ne légy cinikus. Esténként is mindig más kísér haza. és úgy búcsúzik tőled, ahogy a reggeli partnerod üdvözöl. — Ez igaz. Aki éppen hazakísér. Péter vagy Pisti. Esetleg ketten együtt. Haverok vagyunk. — Károlyiné addig le sem fekszik, amíg a lovagod nem vesz búcsút tőled. — Jótét lélek. Ennyire szivén viseli a sorsomat ? Milyen fárasztó lehet az ö korában . . . — Nem olyan öreg. Még csak tavaly ment nyugdíjba. — Neki talán nem udvaroltak, amikor még fiatal volt? Tudnál róla egyet-müst mesélni. Valid be. nagymami! — Egyszerre mindig csak egy fiúval járt. — És azzal csókolózott. Aztán jöttek a többiek. És azokkal is. És mást is csináltak . . . Titokban . . . Akkoriban ez volt a divat. — Ne izetlenkedj! A néni hófehér haja több tiszteletet érdemelne. Nagyon szép lány volt annak idején. — És nem volt válogatós. Anyu mesélte nekem. Rossz hírű lány volt. még szerelői is voltak. . . Most meg irigykedik a fiatalokra. — Szégyelld magad! Az egész házban megbecsülés övezi! — Azért még nem kellene leselkednie és vég nélkül pletykálkodnia. Pláne olyan múlttal! — Tisztességes, idős hölgy. — Na látod, nagymami. Kár izgulni! Ha Károlyi néni ilyen erkölcsös hölgy lett, pedig lány korában erkölcstelen volt. képzelheted, hogy milyen erkölcsös leszek én, aki most. lány koromban sem vagyok erkölcstelen . . .______ KÉRŐBEN BIZTOS, AMI BIZTOS
