Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-12-18 / 51-52. szám
Az » eg áldása ” Marta Guedes, ha nem figyelnek rá, még önfeledten játszik. Amikor kérdezik, magabiztosan válaszol, hogy természetesnek tartja, ha az ő korában anyává válik egy lány. Tizenegy éves. Szerette volna átélni a szülést, de elaltatták. Császármetszéssel szült, mert méhe még éretlen, hogy természetes szüléssel világra segítse a gyermeket. Az apa tizenhét éves. E két gyerekember vállán nyugszik Brazília legfiatalabb családjának sorsa. — De hát miért látogatnak annyian hozzám — nyitja tágra fekete szemét Marta Guedes. — Anyának lenni normális dolog, nem? Az első pillanatban valóban nincs benne semmi rendkívüli, a kicsi szép és egészséges, az anya nyugodt és maga szoptatja az újszülöttet. Csupán az a különös, hogy ez az anya alig 11 éves. Amikor gyermekét gondozza, mintha játszana: minden porcikáját tüzetesen átvizsgálja, behintőporozza, majd hirtelen elfáradva, lehunyt szemmel elhelyezkedik mellette. Leonardo 3 kiló 60 dekával született, nagy; az anyja kicsi, szinte gyermeke nővérének látszik. — Ébren szerettem volna öt megszülni, mint a többi nö — mondja Marta —, helyette megoperáltak, a koromra való tekintettel. Leonardo császármetszéssel született: a gyerekanya így szülhet, mert az anyaméh még éretlen ahhoz, hogy megfelelő intenzitású összehúzódásokat létrehozva természetes szülést biztosítson. A természet különleges visszássága: a gyerekanyák koraérettségük folytán képesek a meg termékenyülésre (8—9 év a normális 12—13 helyett), viszont nem képesek a szülésre. Gyermeki fizikumuk nem bírja a vajúdást. Nagyon gyakran még szoptatni sem képesek, mert az emlőmirigyek még nem fejlődtek ki teljesen: Marta esete, aki fel tudja kínálni emlőjét fiának, rendhagyó. A szomszédasszonyok, akik tanácsokkal látják el, mind legalább nyolcgyermekes anyák. — Az én időmben — mondja egy korát meghazudtolóan fiatalos, nyolcvanéves — teljesen normális volt Martáéhoz hasonló korban anyává lenni. Nem is beszéltek róla, nem volt különösebben érdekes. Én tízévesen mentem férjhez és már mindent tudtam az életről, nem úgy, mint Marta, aki talán azt sem tudja, hogyan esett teherbe. A gyerek apja nevetve bólint rá az elhangzottakra. Jósé Quaresma tizenhét éves kőműves, ő a családfő. „Martát már régen ismertem, mert itt az utcán zajlik az élet. Észrevettem, hogy más, mint a többi lány, nyugodt, komoly. Szerelmesek lettünk egymásba, es az emberek ezt észrevették. Titokban igyekeztünk találkozni, de nem sikerült. Akkor elhatároztuk, hogy összeházasodunk, és anyámhoz költözünk- Amikor megtudtam, hogy gyereket vár, boldog voltam, de gondterhelt is. Már elkezdtem a házat építeni, de úgy látszott, nem fejezem be a gyerek születéséig, pedig anyáméknál nem fértünk volna el mindnyájan. Akkor kezdtem el éjjel-nappal dolgozni, hogy előbbre jussak az építkezéssel. Még nem kész teljesen, de a fiamnak már tető lesz a feje fölött." A ház valóban épülőfélben van még, a hálószoba fala csupasz tégla, csövekkel, de Brazília legfiatalabb családja így is elégedett. Számukra az, hogy tető legyen a fejük fölött, sokkal nagyobb gondot okozott, mint saját fiatalságuk. — Könnyű és normális terhességem volt: erős vagyok és egészséges — mondja Marta. Dél-Amerika — úgy látszik — az ilyen szuperfiatal anyák őshazája: itt Marta esete egyáltalán nem jelent rekordot. Európában — hasonló eset után — megbélyegezve eltűnni a teljes névtelenségben sokkal nehezebb lenne, mert nálunk a gyermekanyák nagyon ritkák, konkrét genetikai, éghajlati és környezeti tényezők miatt. Elég, ha visszaemlékezünk az 1971-ben nagy vihart kavart eseményre, amikor egy spoletói 13 éves lány ikreket szült és utána sokáig traumás állapotban volt. — Amikor megtudtam, hogy anya lettem - mesélte —, az általános iskola ötödik osztályába jártam, és azt sem tudtam, hogyan születnek a gyerekek, soha senki nem világosított fel. Marta Guedes, annak ellenére, hogy csak 11 éves, sokkal nyugodtabban viselkedik. Az ő esete, bármennyire szokatlan is, nem okoz botrányt abban az országban, ahol a nők korábban érnek és korábban szülnek. Bizonyos, ez a túl korán érkező gyermek sok gondot és nehézséget okoz majd fiatal szüleinek. Viszont legalább nem az erőszak szülötte. Mert sajnos, Dél-Amerikában ugyanúgy, mint Európában a gyerekanya majdnem mindig tudatlan, rémült és kiszolgáltatott áldozat. Vannak reményvesztett lányok, akiket állapotuk utolsó pillanatáig rejtegetnek. Mások viszont a családtól megfélemlítve, a felelősségtől megrettenve elvetetik gyermeküket. Vannak olyanok is, akik kihordják a gyermeket, azon fáradoznak, hogy megtarthassák azt, mert a „nagyszülők" rendszerint a gyerek örökbeadását szorgalmazzák, mások elemésztik „szégyenüket". Marta Guedestöl senki sem veszi ei a kis Leonardót, nem is adná senkinek, hiszen nincs egyedül. Vannak szülei, van férje és a nagy család oltalmában a gyerekasszony még játszhat is, ha kisbabáját a felnőttek dajkálják. Azért mentse meg az „ég" az ilyen korai „áldástól" lányainkat .. . Az Arnica nyomán feldolgozta: Gogh Vilma
