Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-02-03 / 5. szám
— Bocsánat, kisasszony, de engem is lökdösnek... — Látod, mondtam, hogy hallgass rólunk a feleséged előtt! ÖREGEK Egy kis faluban két csodaöreg üldögél a kapu előtt. Jön egy újságíró és megkérdi egyiküket:- Bátyám, azt hallottam, hogy maga 160 éves. Igaz ez?- Igaz. Az újságíró odafordul a másikhoz:- Valóban igaz, hogy a barátja 160 éves?- Sajnálom, nem tudom megmondani - válaszolja a másik öreg. - Én csak 158 éve ismerem. Vicces-Miért nincs, ha van? Állítólag egykor Prométeusz lopla el, meg is bűnhődött érte. Mi, az utókor mégis hálásak vagyunk, hiszen ki ne szeretne melegedni a pattogó tűz mellett (radiátor formájában is értékeljük melegét). Miért éppen monda jutott az eszembe? Mert a gyufa hiánya egyes járásainkban, vagy a járások több falujában olyan mendemondákat szült, hogy csodálni kezdtem az emberek fantáziáját. Más kérdés, hogy ezek gépek, épülő falak, iratkötegek között születtek, tehát eleve a munka rovására megy. Buszon, utcán terjedtek, idegesítve az embereket, feleslegesen elterelve figyelmüket sokkal lényegesebb, égetőbb kérdésekről. Amikor először találkoztam a gyufa hiányával s a született mendemondákkal, még mosolyogva magyaráztam, hogy ugyan, véletlen dologról van szó. a szóbeszédnek meg ne higgyenek. A második, harmadik, huszadik eset azonban már felbőszített. Mert naponta a fővárost is megjárom, be se kell mennem az üzletekbe, trafikokba, tudom, hogy gyufa van bőven, annyit vehetek, amennyit éppen akarok. Sőt, az újságárusnál, akármilyen lebujokban, putikokban, mindenütt van. Az ára dobozonként húsz fillér, csomagonként két korona. Hogy ezt miért írom? Mert találkoztam már olyannal is, hogy pult alatti áruként tíz fillérrel, illetve egy koronával emelkedett az ára. Tudom, ez szélsőséges eset. talán egyetlen egyszer fordult elő, de már megtörtént. Azt hiszem, méltán kérdezem: ezt a „tűzlopót” ki bünteti legendába, mondába illőn? Mert nem hiánycikk a gyufa, csak néhány kereskedelmi alkalmazott hanyagsága a rossz ellátás. Ez pedig — már csak a mendemondák miatt is felelősségre vonást kíván! l- Nem tudja, van a la tubán olvasókör, szinjátszócsoport? A kérdezett vállat von. majd legyint. A mondattal megterhelve indulunk tovább. A szomszéd faluba, ahol esténként, hetente több szőr is benépesül a nép művelő - pedogágus házaspár lakása. Olvasópróba, szakmai megbeszé lés, módszertani viták nyúlnak az éjszakába. A váratlanul érkezőknek min dig jut zsiroskenyér, hagy ma, hideg telekben lelket is melegítő csipketea. Cserébe csupán hírek kellenek az amatörmozgalom ról, más csoportokról, új próbálkozásokról. Jótanács, vélemény az éppen elkészült bábukról, a dramatizálás alatt álló novellákról. a tévéműsorokról.- Különben nálunk alig lehet tévét nézni - mondja a házigazda. Ilyenkor NEM LEHET TÉVÉT NÉZNf... már kipalántázták a salátát, elvetették a hónapos retket, fűteni kezdik a lóliasátrakat. Olyan gyenge az áram, hagy az igazán érdekes műsorokat sem nézhetiük. Kihúzzák az ellenállásdrótokat, összekapcsolják a spirálokat és nesze neked energiatakarékosság. Ilyenkor aztán már alig jut idő másra. Ma már a „hosszú téli esték" legendája is szertefoszlik. Télen is csak azok jönnek a művelődési házba, akik tavasszal meg nyáron. Szomszédok vagyunk, mégis távolságok vonnak közöttünk. Érdemes megnézni a fóliákat. Mindegyikben derengő vörös lényt láttok — ajánlja a látványt. S mire elindulunk, valóban izzanak az éjszakai áramra is működő fűtőtestek. Hajlongó árnyékolt mozognak a lóliasátrak alatt. Távol még o pihenés órája. DUSZA ISTVÁN EGÉSZSÉGÜNKRE! (?) Fotó: Nagy László
