Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-12-10 / 50. szám
Köszöntő «Talán most eszükbe jut a pillanat, amikor ezen a helyen állva ígértek egymásnak szerelmet, hűséget. És most újra itt állnak, immár hárman, szerelmük szép ráadásával, a gyermekkel." Köszöntő szavak, emlékeket idéző gondolatok, új ólmokat szövögető képzetek társulnak a meghitt, ünnepi percekben. A dunaszerdahelyi (Dun. Streda) VNB mellett működő Polgári ügyek Testületé méltóképpen fogadja újszülött állampolgárainkat. Évente átlagban négyszáz alkalommal ütik fel a nemzeti bizottság emlékkönyvét, minden újszülöttnek külön tartják az ünnepélyes bejegyzést. Hogy a szülők csaknem száz százalékban kérik, igénylik az ünnepélyes beiktatást, annak oka, hogy a PÜT munkája valóban vonzó, emberhez méltóan tiszteletadó, egyszeri és megismételhetetlen. Egy szombati napon vettük filmtekercsre azt, amit a dunaszerdahelyi VNB dísztermében láttunk, átéltünk. Elsőnek Bergman Márta anyakönyvvezető érkezik, rendszeresen, jó néhány órával az ünnepség kezdete előtt. Kilenc éve, fáradhatatlanul, frissen, sok melegséggel, hozzáértéssel szervezi a névadó ünnepségeket. Az okmányok pontos kitöltése, emléklapok elkészítése, ajándék, virág - apróságnak tűnhet, de kis figyelmességekből áll össze a hangulatot adó egész, nem lehet megfeledkezni semmiről sem. Beszélgetésre már csak azután jutott ideje, amikor szép egymásutánban mind a hat újszülött neve bekerült az emlékkönyvbe.- Az anyakönyvvezetónek nincs szabad szombatja, - mondja határozottan, de semmi esetre sem panaszképpen. Hiszen ez önként vállalt tisztség, és Bergman Márta tudja miért végzi. - Számomra éppen a szombat a legszebb, legértékesebb munkanap. Csupa ünneplő, a meghatottságtól szorongó, izguló fiatal édesanyával, A szülök is beírják nevüket az emlékkönyvbe v A szertartás alatt Oswald Kornélia a pótmama édesapával, rokonnal találkozom. Melegség árad belőlük, és ez hatalmába keríti - legalább itt - az embereket, örülök, érzem, hogy jó a hangulat, ha látom, hogy szépen öltözött, szépet váró szülők, vendégek lépik át a díszterem küszöbét. Ez ajándék, jutalom a munkánkért. Közben megérkezik Oswald Kornélia egészségügyi nővér. Alig telt le szolgálata a kórházban, átöltözött, és sietett az ünnepségre. Mielőtt elkezdődik, még át kell ellenőrizni, rendben van-e a babaápoláshoz szükséges házi patika, hiszen egy újszülöttnél váratlan „jelenetekre" is kell számítani. Aztán a teremben majd ő fogja a babát, amíg a szülők beírják nevüket a könyvbe és kezet nyújtanak a gratulálóknak. Oswald Kornélia még csak diáklány volt, amikor a PÜT munkájába bekapcsolódott. Azóta végzi rendszeresen ezt a feladatot. A felcseperedő gyerekeken gyakran megakad a szeme: emlékszik a napra, az ünnepre, amikor nevét hivatalosan bejegyezték... Miközben emlékeit idézi, megérkeznek a legifjabbak is, pionírok, diákok. Adamkó Judit, Magyarics Erzsébet, Hartman tanárnő. A teremben már elfoglalta helyét a művészeti népiskola kis énekkara. Fodor Beáta vezetésével. Elfoglalja helyét Mácsai Gyula a JNB alelnöke, a PÜT elnöke, beszélgetésre már csak pillanatok maradnak:- Pedagógus voltam, ifjúsági szervezetben dolgoztam évekig. Innen gyökerezik bennem a szándék, hogy együtt dolgozhassam a fiatalokul, az életet jóformán csak ízlelgető házaspárokkal, ismerjem igényeiket, elképzeléseiket, segítsem őket az indulás nehézségeiben. Szükségünk van az embereket összetartó szép élményekre, a kötődés sokféle szálait keresem. Világnézeti nevelésünk oroszlánrészét vállalja magára a PÜT, ha hozzáértéssel végzi. Nemcsak a város lakóitól hallottuk vissza, hanem a tapasztalatokból szívesen tanuló más járásbeli PÜT tagoktól is, hogy Mácsai Gyula hozzáértőként formálja új hagyományaink alakulását, meghonosodását, országos viszonylatban is szükség van tapasztalataira, az újért kiálló, felelősséget vállaló elképzeléseire. Délután fél kettőkor kitárul a díszterem ajtaja. Rendszeres időközökben jelennek meg a vendégek - az ünnepeltek. Házasságkötés, névadás ... Halk muzsikaszó, gyermekkórus, költők szép szavai, meghatottság, jó hangulat. Embertársainkért, hogy közösségünkben mindenki egyforma eséllyel induljon élete útján. Kép és szöveg: JAN BARTL
