Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-12-10 / 50. szám
£ KICSIK ÉS NAGYOK 3 egészségünk vedelmeben UTÓN, ÚTFÉLÉN 3)C NÉGYSZEMKÖZT Katika: Nekem két apukám és két anyukám van. Az egyik anyuka: Kata, akit Sándor apuka Katuskának hiv. Katuska magas és szőke, Sándor apuka meg vízvezetékszerelő, és van egy autónk. A másik anyukát a leggyakrabban Kati néninek hivom. Neki van már egy nagyobb Ha. A hatodik osztályba jár. Kati nénit Károly apuka nem hívja Katuskának, csak azt mondja neki: Te. És nincs autójuk. Zolika: Én apukámmal lakom. Apukám erős. Cigány származású. Sokat keres. A bányában dolgozik. Az egyik napon gazdagok vagyunk. Ilyenkor apuka kenyeret hoz, meg sültet, meg húsz üveg sört és a szomszédból áthivja Ica nénit. Máskor meg szegények vagyunk. Ilyenkor nem jön Ica néni, és mi sem látogatjuk meg. Vacsorát sem eszünk, s apukának meg nincs söre, mert ekkor mi szegények vagyunk ... V. N. M. Huszonnégy éves, 160 cm magas, fekete hajú lány komoly, intelligens fiatalember ismeretségét keresi 27 éves korig. Fényképes levelek előnyben. Jelig«: „Szerelmet a szerelemért" Huszonnégy éves, barna hajú, egyedülálló autószerelő, akinek a nyugat-szlovákiai kerületben saját lalusi kertes háza van, házasság céljából megismerkedne korban hozzáillő, becsületes munkáslánnyal. Jelige: „Nincs szerencsém a szerelemben" Harmincegy éves, 170 cm magas fiatalember, saját családi házzal, megismerkedne házasság céljából komoly szándékú, korban hozzáillő falusi munkáslánynyal vagy özvegyasszonnyal. Jelige: „Csalódott* Huszonegy éves, 176 cm magas, szőke lány társaság hiányában ezúton szeretne megismerkedni komoly, intelligens fiúval. Minden levélre válaszolok. Jelige: „Vállald önmogad" Huszonhat éves, 178 cm magas fiatalember szeretne megismerkedni természetet, zenét kedvelő lánnyal 23 éves korig, aki az egyszerű, de tartalmas élet hive. Jelige: „Romantika" Huszonkét éves, 165 cm magas, barna lány, nem kalandra vágyó becsületes fiú ismeretségét keresi. Fényképes levelek előnyben. Jelige: „Piros rózsák II." Harminchat éves, 168 cm magas, káros szenvedélytől mentes, nőtlen férfi ezúton keres élettársat, boldog családi életre vágyó, falun élő hölgyet, aki Cömör vidéki otthonába költözne. Jelige: „Megértés - Boldogság" Huszonnyolc éves, 165 cm magas, természetet kedvelő, adminisztrotiy munkakörben dolgozó lány társaság hiányában szeretne megismerkedni korban és műveltségben hozzáillő férfival. Csak kézzel írott, fényképes levelekre válaszolok. Jelige: „őszi levél egyedül" Gyakori panasz Akik különböző láb-, térd-, csípővagy derékfájdalmakkal fordulnak orvoshoz, sokszor csodálkozva vagy hitetlenkedve veszik tudomásul, hogy panaszaik oka „statikai hibo*, a lábboltozat lesüllyedése, ismert nevén: a lúdtalp. Ez az elváltozás az utóbbi időben mór az egészen fiatal korosztálynál is egyre gyakoribb, ezért fontos, hogy a kialakulására, következményeire, kezelhetőségére és megelőzésére vonatkozó szabályokat minden családban ismerjék. Mitől süllyed le? - Lábfejünk közel 30 kisebb-nagyobb csontból áll, ahol egymáshoz kapcsolódnak, ott ízületet alkotnak. Álló helyzetben a láb csak három ponton támaszkodik a talajra: a saroktájon, az első és ötödik lábközépcsonton. Ez biztosítja a rugalmas, fájdalmatlan járást állást. A veleszületett lúdtalp ritka fejlődési rendellenesség, általában tehát szerzett elváltozásról van szó, amely a láb terhelése és teherbíró képessége közötti egyensúly megbomlásából ered. Ez bármikor bekövetkezhet, de némely kritikus életkorban különösen sok az elváltozás. A kisgyerekeket például a türelmetlen szülő nemegyszer idő előtt kezdi járni tanítani. A gyengén fejlett talpizmok és -szalagok számára a test súlya ilyenkor még nagy megterhelést jelent, így lesüllyedhet a lábboltozat. Iskolásoknál gyakori a tartáshiba : a beesett mellkas, a lógó váll, az elferdült gerinc, és hasonló okokból a lúdtalp is. Felnőtteknél foglalkozási ártalomként jelentkezik, főleg állómunkát végzőknél. A statikai hiba kialakulása szempontjából kritikus időszak a terhesség, s végül: idős korban számolni kell a láb ellapulásával, a test rugalmasságának általános csökkenésével. Az okokat általában a mozgásszegény életmódban, a kövérségben és nem utolsósorban a cipődivatban kell keresni. A gondot nem a kezdeti „csámpássóg" okozza, hanem a későbbi következmények, szövődmények, hiszen a lábfej deformációja megváltoztatja a csontok egymáshoz való helyzetét. A gyakori fáradékonyság, lábikragörcs, csípő- vagy derékfájás kísérő jelenségeként lassan kialakul a bütyök, a kalapácsujj, a fájdalmas bőrkeményedés, a visszértágulat, a porckopás stb. Ilyenkor már csak a műtét, a lúdtalpbetét vagy a rendszeres torna segít. Megelőzése: - A kisgyerek felállását, járását soha ne erőltessük!- Mindennap mozogjunk!- Minél többet járjunk — főleg kavicsos talajon - mezítláb!- Kényelmes, ne túl magas, de ne is túl alacsony sarkú cipőben járjunk! A felelősség Emberek vagyunk, így esedőnk is. Az életben talán valamennyien megpróbálkozunk legalább egyszer - tudatosan - felelőtlenül cselekedni. Emlékszem: úgy tizenkilenc lehettem, amikor szimulálni próbáltam o betegséget. A sújtóan fárasztó, hétvégi éjjeli műszakot szerettem volna elkerülni. Apám szólt: „Siess, mert elkésel a munkából!“ Restelltem magam, senki sem tudott semmiről, így hát önmagam előtt. Késik a busz, kimarad egy járat. Szidjuk a sofőrt, a vállalatot, a diszpécsert, a vezetőket. Egyiket, mert felelőtlen másokkal szemben, a másikat mert ezt elnézi, a harmadikat, mert... Eszünkbe jutnak-e ilyenkor saját kilengéseink s vezetőink szemhúnyása felettük? Apróbb-nagyobb bosszankodásaink közepette tudatosítjuk-e, hogy amit másoktól elvárunk, magunk sem tesszük meg? Gondolunk-e orra, hogy máskor éppen minket szidnak felelőtlenségünkért? Mert: késik a busz, a postás, késve érkezik a szolgálatát teljesítő orvos, nem találjuk az ügyvédet, az elárusító pincér észre sem veszi vásárlóját, vendégét. All a gépsor, mert késik a karbantartó, rossz a kenyér, mert a pék később érkezett munkahelyére és — buszra sietve — valamivel hamarabb távozott onnét. Egy napon bekooogtatott hozzám a házkezelő és megkért, hogy vegyek részt a lakásépítő szövetkezet kezdeményezte lakógyűlésen. Nem voltam ott ugyan — munkohelyi elfoglaltság miatt —, de tudom, miről volt szó, néhány adatot a lépcsőházba is kifüggesztettek. Alig hiszek szememnekfülemnek. A lakótömbben élők közül sokan ritkán vagy egyáltalán nem fizetnek lakbért. Nem két-háromszóz koronáról van szó, pedig az is sok. Az egyik család 23 (huszonhárom!) ezerrel, egy másik 13 (tizenhárom) a harmadik több mint 10 (tíz) ezer koronával tartozik a szövetkezetnek. A tucatnyi csalód összesen 73 (hetvenhárom) ezer koronával rövidíti meg a sokat szidott szövetkezetét, mert - ugye - sokan várnak új lakásra. A pici gyermek alig teszi meg első lépéseit, felelősség, — kötelességtudatra nevelgetjük. Először elmondjuk: a poharakat, a tányérokat, a tévé képernyőjét miért nem szabad összetörni. Aztán hosszan mutogatjukmagyorózzuk, hogyan tartsa rendben játékait, könyveit. Olykor arra vetemedünk, hogy megmagyarázzuk csöppnyi gyermekünknek, mit is jelent a szó: felelősség, kötelesség. Sőt, oz is lehet, hogy azt is elmondjuk gyermekünknek, ha mindenki becsületesen és jól végzi saját feladatát, ha felelősséggel és kötelességtudóan cselekszik, akkor senki sem fog szitkozódni, így hasznosabb dolgokba fektethetjük erőnket, energiánkat. Érdekes! Mintha ez így igaz is lenne! Milyen egyszerű?! -mi-Kedves jussukat kereső Olvasóinki Nincs szándékomban felcsapni jogtanácsosnak, hiszen természetes, hogy a jogi tanácsot kérő levelekre avatott, hozzáértő ügyvéd válaszol. Én csupán több ilyen jellegű levél elolvasása után - néhány elgondolkodtató tényről szeretnék morlondirozni. Kéretlenül is. A jussukat követelő kedves Olvasók levelei többnyire - mert tisztelet a kivételnek - terjengősek és fölöttébb bonyolultak, össfegubancolódott, évekig tartó családi perpatvarokat igyekeznek hűen leírni. Talán mondanom sem kell, hogy hűen önmagukhoz és csak önmaguk érdekeihez. Sokszor van szó bennük öreg szülék pénzéről, házáról, kisebb-nagyobb vagyonkájáról, és a levélírók felbecsülhetetlen érdemeiről, mindarról, amit nem is annyira a kérdéses öregért, hanem a tőle remélt anyagiakért megtettek. S amikor - alkalmas időben - a családból mások is jelentkeznek, hogy az előlegezett törődést, netán szeretetet a jogosnak hitt pénzre, anyagiakra váltsák, nos akkor kitör a botrány. S ha a törvény nem nekik ad igazat - mert ugyan kinek is adhatna rajtuk kívül?! — akkor a pereskedőkön valóságos üldözési mánia vesz erőt. A lél falut beidéztetik tanúnak, jóllehet sokszor még a jó szomszéd sem tudja felfogni, ugyan mit is kellene tanúsítania, ügyvédet váltanak, orvosi igazolásokat kerítenek, részrehajlással vádolják a bíróságot, Ponciustól Pilátusig mindenkit ádáz ellenségnek tortának. S itt, amikor már a több éves pereskedéssel jó kövér és áttekinthetetlen aktává duzzadt az ügy, várja el a levélíró, hogy szerkesztőségünk vegye kezébe az ügyét, álljon ki mellette, sőt „protezsálja“ öt valamelyik miniszternél, főelőadónál vagy főügyésznél. Furcsa dolog, de éppen ezekben az ügyekben a perelt javak (ingatlan, örökség és hasonlók) értéke messze alul marad azon az összegen, amit a leiperesek és alperesek már ügyük képviseltéért, bírósági költségekre stb. kifizettek és a jövőben is hajlandók még fizetni. Érthetetlen, hogy sokak számára „a megmutatom, hogy csak nekem lehet igazam és másnak nem" ennyit ér. Pénzben, fáradságban, indulatokban, erőben. Kétlem erősen, hogy ilyen stádiumban beszélhetünk-e még igazságkeresésről? Mert ugyan kinek lehet „jussa“ az. hogy ha mást nem is ér el, de legalább borsot tör a gyűlölt családtagok orra alá?! Lehet, hogy könyörtelenül hangzik, de meg kell jegyeznem, hogy sok ilyen megalázó pereskedés elkerülhető lenne, ha az idős emberek, végrendelkeznének, akár tetemes vagyonról, akár néhány összekuporgotott koronáról. A közjegyző által hitelesített végrendelet érvényes és megtámadhatatlan, hasonlóképpen érvényes az a végrendelet is, amelyet valaki saját kezűleg aláír, két tanú jelenlétében és azok aláírásával valamint dátummal lát el. Pontosabb felvilágosítást minden közjegyzői hivatal, ügyvédi tanácsadó nyújt. Hangsúlyozom: tisztelet a kivételnek, amely nem veri a mellét vagy az asztalt, hanem inkább rákérdez: kinek van igaza? Neki? Nekem? Az ő jussa? Vagy oz enyém? Az így feltett kérdésekre előbb derül ki - az igazság. Üdvözlettel EStD