Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-10-27 / 44. szám
ÚTON, ÖTFÉLÉN Fényben úszó lépcsöház Naponta olvasom a sajtóban, hallom a rádióból, tévéből, hogy fontos népgazdasági érdek a villamos energiával való fokozott takarékoskodás. Valamelyik este, lakásunk ablakából kitekintve arra lettem figyelmes, hogy a szemközti nyolcemeletes lakóház lépcsőházában egyfolytában ontják fényüket a folyosólámpák. Bizonyára az automata kapcsoló romlott el, gondoltam szerény műszaki ismereteim birtokában, de majd csak akad valaki a lakók közül, aki megjavítja. Ám nem igy történt, mert másnap és harmadnap este is kitartó fényárban úszott a lépcsöház ... Áramszünet esetén bezzeg tudjuk, hogy ki az illetékes, kit kell figyelmeztetni, hogy eltávolítsák a hibát Félfogadás A lakhelyem szerinti illetékes lakásépítő szövetkezet hivatalában szerdai napon van félfogadás. Ezt tudva, a megadott napon kerestem fel a hivatalt. Ám annak ajtaján kibiggyesztett cédula tudatta velem: „L.-ben (a járási székhely) vagyok". Szép kis félfogadás, dörmögtem távozóban. Ügyem intézése sürgős volt, hát másnap ismét felkerekedtem, hogy tiszteletemet tegyem a hivatalban. Illedelmesen kopogtattam az ajtón, vártam míg belülről szabadot jeleznek, és csak azután léptem be. A hivatalnoknő nem zavartatva magát, telefonálni indult. Szerencsémre, a hivott fél nem jelentkezett, így aztán teljesen nekem (ügyemnek) szentelhette magát. Persze, az illem azt kívánta volna, hogy előbb az ügyfél kívánságát, panaszát hallgassa meg, intézze el, és csak utána telefonáljon. Minek nevezzem? Szerte az országban kalauz nélküli autóbuszok közlekednek. A jegykezelők szerepét — a lyukasztógéppel ellátott helyi járatok kivételével — a buszvezetők töltik be. Hadd tegyem hozzá: minden szempontból maradéktalanul. Annak idején nem egy kalauznak volt az a rossz szokása, hogy itt-ott „elfelejtett" menetjegyet adni az utasnak, bár a viteldijat az utolsó fillérig beseperte, feltehetően a saját zsebébe. Ma pedig a buszvezetők (tisztelet a kivételnek!) járnak el így. Amit a minap tapasztaltam, az mégis több volt a soknál. Lakhelyemről a reggeli járattal utaztam a kb. 20 km-re eső szülőfalumba. Két ismerősöm is oda tartott. A jó negyvenes autóbuszvezető erős szklerózisban szenvedhetett, mert sorra megfeledkezett a menetjegyek kiadásáról, holott mi becsületesen legomboltuk a viteldíjat (fejenként 7 koronát). Még aznap, az esti járattal indultam vissza, és merő véletlen, hogy a fentiekben említett ismerőseim is hazafelé tartottak. Az autóbuszon a reggeli járat sofőrje teljesített szolgálatot, és ugyanúgy nem adott menetjegyeket, mint reggel. Minek nevezzem ezt a cseppet sem dicséretes jelenséget? Szemtelenül, az utasok szeme láttára kicsikart „mellékesnek"? Netán egyszerű, sima lopásnak? Vagy szakszerűen fogalmazva: a szocialista vagyon megkárosításának? Mindegy, minek nevezem, a lényegen mit sem változtat. De vajon ki és mikor változtat rajta? BODZSÁR GYULA I EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN Epehólyag Statisztikai becslések szerint minden tizedik ember epehólyagjában van kő. Nőknél háromszor gyakoribb, mint férfiaknál. Okát mindmáig nem tudjuk biztosan. Az epehólyag-fal fertőződésének és az epepangásnak biztosan szerepe van abban, hogy egy-egy sejttörmelékből mint kristályosodási magból, megindul a kőképződés. Nem egyértelműen tisztázott az sem, hogy az epehólyag-gyulladás előzi-e meg az epekövet, megteremtve a kőképződés feltételeit, vagy a kő okozta nyálkahártya-sérülés, ill. pangás teremt-e kedvező talajt a baktériumos fertőzés számára. Az epekő és az epehólyag-gyulladás közös jellegzetes tünete a görcs, a kólika. A kő okozhat ugyan állandó tompa nyomásérzést az epehólyagtájon, de okozhat rohamszerű, tűrhetetlen görcsös fájdalmat is. A kő jelenléte nem szükségszerűen vált ki panaszokat, tehát az epekövesség maga nem „betegség". Az említett, sokszor tűrhetetlen fájdalom akkor keletkezik, ha a kő „beékelődik", tehát elzárja az epehólyagot vagy az epevezetéket, vagy ha gyulladás következik be. Az epeköves görcsre jellemző fájdalom ugyanúgy, mint az epehólyag-gyulladásé — a jobb lapocka felé sugárzik és gyakran társul hányással. Az epeköveket feloldani vagy gyógyszerrel elhajtani egyelőre nem lehet. A másik tudnivaló az, hogy nem minden epekövet kell feltétlenül operálni. Elsősorban a magukban álló, nagyméretű, panaszt nem okozó és csak véletlen vizsgálattal felfedezett epekövekre vonatkozik ez. Ha viszont sok kis apró kő van az epehólyagban, a körzeti orvos, a belgyógyász vagy a sebészszakorvos már szívesebben tör lándzsát a műtét mellett. Az idült epehólyag-gyulladás és az epekövesség konzervatív gyógyításának alapja a diéta. Ennek sarkpontja viszont a zsírszegénység. A levesek és főzelékek készítésénél kerüljük ezért a zsírral készült rántást, helyette lisztes habarást használjunk. A lisztet habarhatjuk főzelékek levéve! vagy tejjel. Ha az ételek megszokott színe kívánja a pirítást, enyhén pirított száraz rántást is készíthetünk. A fiatal, zsenge főzelékféléket kevés vízben pároljuk puhára. Ha valamely étel készítéséhez feltétlenül szükség van kevés olajra vagy zsírra, ne forrósítsuk fel azt, hanem közvetlenül a tálalás előtt langyosan keverjük a meleg ételhez. Az epés diéta napi olaj- vagy vajmennyisége lehetőleg ne haladja meg az 50 grammot Az epebeteg ne lakjon jól egyszerre, hanem egyék többször keveset, mert igy a rendelkezésre álló epe eleget tud még tenni az emésztés követelményeinek. KICSIK ES NAGYOK 7. A kétéves Orsolya Orsolya: Hol vannak a fűszereim ? Anyuka: Miféle fűszerek ? Orsolya: A gyöngyeim, a nyakláncom, a gyűrűim 2. Az ötéves Orsolya — Kihullott a fogam. Idesüss! Én magam vettem ki gyomostól 3. A négyéves Vinciké Sétálni viszem. Egy idő után fölveszem. Ezt kérdezi: — Elfáradtál, hogy fölvettél?... VAJKAI MIKLÓS Д KIHEZ FORDULJUNK „Nyugdíj" jeligére Özvegyi nyugdíjra elhunyt férje után a halált követő egy évig van joga. Ez idő eltelte után csak akkor, ha a következő feltételek egyikét továbbra is teljesíti: a) az orvosi ellenőrző bizottság véleménye szerint teljesen rokkant, b) legalább egy gyermekről gondoskodik, akire árvajáradékot kap, c) legalább három gyermeket nevelt fel, d) már elérte 45. életévét és két gyermeket nevelt fel, e) elérte 50. életévét f) férje halála napján már negyvenéves múlt, és férje munkabaleset következtében halt meg, az I. kategóriában sorolt munkabeosztásban. Ha az özvegy a nyugdíjigény megszűnése után következő két éven belül teljesíti a fenti feltételek valamelyikét, az özvegyi nyugdíjra való igénye megújul. Minthogy anyósának az özvegyi nyugdíjra való joga 13 évvel ezelőtt szűnt meg, most, hogy saját alkalmazása és biztosítása révén öregségi nyugdíjra lesz igénye, a fentiek szerint férje után semmiféle nyugdíjkiegészitésre (özvegyi nyugdíjra) nincs joga. Dr. B. G. SZERETNÉK RÁTALÁLNI Harmincnyolc éves. 158 cm magas, jó megjelenésű. elvált asszony, szeretne megismerkedni özvegy vagy elvált férfival negyvenkét éves korig, aki szeleteire, boldog családi életre vágyik úgy, mint ö. Egv-kél gyermeket szívesen vállal. Jelige: „Megértés” Huszonnégy éves, 162 cm magas, karcsú, érettségizett lány, szeretne hasonló műveltségű, komoly, minden káros szenvedélytől mentes Jiatalemberrel megismerkedni. Leveleket a nyugat-szlovákiai kerületből vár. Jelige: „Várok rád” Húszéves, 155 cm magas lány — kisebb járáshibával — társaság hiányában ezúton szerelne megismerkedni komoly fiatalemberrel. Jelige: „Krétaszív a falon” Huszonöt éves, 170 cm magas, érettségizett fiatalember korban hozzáillő, komoly, szolid, becsületes lány ismeretségét keresi házasság céljából. Leveleket lehetőleg a rimaszombati (Rim. Sobota) járásból vár. Jelige: „Piros rózsa” Huszonkét éves csinos lány szeretne megismerkedni komoly, intelligens férfival harmincéves korig. Jelige: „Várlak" Harminchárom éves, ПО cm magas, kétgyermekes, elvált asszony szeretne megismerkedni elvált vagy özvegyemberrel 40 éves korig. Egy-kél gyermeket szívesen vállal. Jelige: „Együtt könnyebb” NÉGYSZEMKÖZT Kedves Tizenhét éves Lányok! „Fényképes levelek előnyben és „Várok rád" jeligés hirdetésetek már majdnem a Szeretnék rátalálni rovatba került, amikor felfigyeltem életkorotokra. Hozzátok illő férfival, házasság céljából szeretnétek megismerkedni — tizenhét évesen! Vajon milyen szándék adta kezetekbe a tollat, hogy lapunk oNasóinak — ország-világnak — hírül akarjátok adni: férjhez kívántok menni?! Tényleg az életetek vágya, célja? Vagy csak gyerekes kíváncsiságból akartatok „hirdetni", hogy vajon hány választ, vagy fényképpel ellátott levelet hoz a postás, hogy jókat nevessetek azon, mi mindent írnak a benneteket válaszra méltató fiók, férfiak? Még kiskorúak vagytok, a veletek egyidősek kezében nincs szakképzettséget igazoló oklevél, nincs érettségi bizonyítvány, sem igazoNányba bejegyzett foglalkozás... és ti férjhez akarnátok menni... Tegyük fel, hogy nem heccből küldtétek a hirdetést, hogy komolyan gondoltátok. Most ne firtassuk, hogy ott ültök-e az iskolapadban és tanulás helyett ezen töritek a fejeteket, vagy már „kimaradtatok", s ahelyett, hogy szakmát, valamilyen képzettséget akarnátok szerezni — férjet szeretnétek fogni. Feleségnek, anyának lenni csodálatosan szép hivatás, olyan felelősségteljes feladat amihez felnőtt elhatározás, érett dönteni tudás kell, nem gyermeteg szeszély. Azt sem tudhatom, hol éltek — falun-e vagy kisvárosban. Nehéz igy ismeretlenül segíteni, tanácsot adni. Egyet érzek: unatkoztok. Az unalom a lelki igénytelenség jele. velejárója. Akinek komoly életcélja, értelmes hobbija van — az nem igy szórakozik. Ha falun él — ott is van ifjúsági szervezet, kulturális és egyéb társadalmi szervezet, különféle szakkörök, klubok működnek, ahol megfelelő foglalkozást, barátokat találhat akár fiatal az ember, akár idősebb. Ha kisvárosban lakik — mondjuk egy falusi fiatal a könyvtárat kicsinek találhatja —, évekig eltarthat, amíg „kiolvas" egy könyvtárat. Mert föltehetőleg — legalább olvasni szerettek ?... Ha nem, van mozi, van irodalmi színpad, csillagászati szakkör, képzőművészeti, néprajzi, járhat a magátokformájú fiatal sportolni, táncolni, énekelhet karban, csoportban — kár is sorolni. De a legfontosabb, hogy a sok lehetőség közül — miután megismerkedett egy-egy területtel — kiválassza azt, ami kedvére való, ami nemcsak szórakozást, hanem életreszóló hivatást is jelenthet neki. Ma már nem anyagi okokból nem tanul egy tizenhét éves, ha „kimarad az iskolából", hanem azért, mert határozatlan, lusta, közömbös, vagy — buta. Ha az utóbbit nem fogadjátok el, mint személyiségetek minősítését, akkor válasszatok az előzőek közül, s döntsetek, mit akartok?Érdekes életet — jó baráti társaságot ? Vagy biztonságot, nyugalmat — s egy szerető társat? Mindkettőhöz vezet út. De szakmát, hivatást kell választanotok, s ehhez mért képesítést szereznetek. Eszerint alakul majd ki munkatársi, illetve baráti körötök, magabiztonságotok és ítélőképességetek. Ha mindezt eléritek, már nem szorultok az ismerkedési rovat segítségére, megtanultok választani. Higgyétek el, csak szívós, türelmes, fáradhatatlan törekvés kell hozzá, s még néhány év. Annyi, hogy benőjön a fejetek lágya. És még mindig nem kell félnetek, hogy „vénlányként" mentek férjhez. Szeretette/ CELi Tj
