Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-02-13 / 7. szám
ADOTTSÁG, TUDÁS, ÉRVÉNYESÜLÉS Az elmúlt esztendő - ki ne emlékezne? - a gyermekek nemzetközi éve volt. Számtalan tanulmány, cikk jelent meg szociális és egészségügyi berendezések létezéséről, építéséről, társadalmunk törődéséről gyermekeink jövőjével kapcsolatban. Érzésünk szerint sokkal kevesebb egy másik - a gyermek jellemét, alkati adottságait helyesen megítélő és fejlesztő tényezőről, a családról és az iskolai nevelésről. Pedig ez a két tényező sokkal erősebben befolyásolja a gyermek hovatartozási érzésének fejlődését, erősségét, beilleszkedési érzékét a társadalomba, hivatástudatának és -szeretetének fokát. A szülő szerepe bizonyos értelemben fontosabb és nagyobb meghatározó erővel bírhat, mint az iskoláé, hiszen a gyermek képességeinek józan értékelésével, a társadalmi követelmények megértésével neki kell a gyermekbe oltani az érvényesülés fogalmának igazi lényegét. Neki kell ezen kivül eldönteni, hogy gyermeke anyanyelvén folytassa tanulmányait, ami alkatának fejlődését, jellemének szilárdságát, gondolkodásmódjának tisztaságát meghatározza. Elsősorban a szülők és az iskola együttműködésének eredménye a gyermekek képességeinek felismerése, felkészítésük arra, hogy megállják helyüket. Pedagógusaink felelőssége, hogy tanítványaik megfelelő tárgyi tudással jelentkezzenek bármilyen iskolába, a szakmunkásképzőtől az egyetemig. Ez határozza meg alapvetően a felvételi esélyek egyenlőségét. Az SZSZK-ban a tanulók 8 százaléka jár magyar tanítási nyelvű alapiskolába, mintegy 52 000 gyermek. A magyar tanítási nyelvű gimnáziumokat 4000 tanuló látogatja, az összes gimnazista 8 százaléka. A középfokú szaktanintézetekben, ipari-tanulóiskolákban és a szakmunkásképző iskolákban több mint 4000 magyar nemzetiségű diák tanul anyanyelvén. (A tanulók 5-6 százaléka jár szlovák tanítási nyelvű iskolába.) Milyenek a magyar tanítási nyelvű alapiskolát, ill. középiskolát végző tanulók elhelyezkedésének lehetőségei, esélyei a továbbtanulásra? Milyen intézkedéseket tettek az illetékes szervek érvényesülésük érdekében, hogy hazánk bármely középiskolájában, főiskoláján megállják helyüket. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Fibi Sándorral, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma Nemzetiségi Osztályának dolgozójával.- Már az óvodába kerülés is meghatározza gyermekünk életútját, sorsát. A szülők, akik nem anyanyelvű óvodába íratják gyermeküket, gyakran érvelnek azzal, hogy szeretnék, ha többre vinné mint ők, jobban érvényesülne szüleinél.- Ezek szubjektív ítéletek. Aki úgy érzi, nem érvényesült, mert talán más szeretett volna lenni, nem tudja, hogy jelenlegi elégedetlenségének nem az a fő oka, hogy magyar tanítási nyelvű iskolába járt. Ezekben az esetekben mélyebb önvizsgálatra lenne szükség, elemezni kellene, megtett-e diákkorában mindent céljai elérése érdekében. Meggyőződésem, hogy megtalálná a valódi okokat. Óvodáinkban az utóbbi évektől tudományosan megalapozott nevelési program szerint folyik a pedagógiai tevékenység. Ez a program tartalmazza azokat az alapvető követelményeket is, melyek a gyerek számára megkönnyítik az alapiskolába lépést. Legfontosabb része az anyanyelvi nevelés, fontos alkotója a matematikai ismeretek elsajátítását elősegítő alapfogalmak megtanítása és o szlovák nyelv tanítását jelentősen megkönnyítő artikulációs bázis kialakítása. A gyerek tehát anyonyelvén szerzi meg a legalapvetőbb ismereteket a világról, melyekre bátran építhetnek az alapiskola pedagógusai. Tehát már az óvodában kezdődik a szlovák nyelvvel való rendszeres ismerkedés, ami egyúttal azt is jelenti, hogy egy másik nép kultúrájának megismerése felé is megteszik a gyerekek az első lépéseket, hiszen a magyar és a szlovák népköltészet, szépirodalom kincstárából párhuzamosan sajátítják el a gyermeki fantáziát leginkább megmozgató, nyelvi kultúrájukat leghatékonyabban fejlesztő alkotásokat.- Az óvodában tehát szisztematikusan foglalkoznak a nagycsoportokkal, felkészítik őket az alapiskolában történő ismeretszerzésre. Ha a gyermek már az óvodában az onyanyelvén .tanult tanulni“, az átmenet zökkenőmentes.- Az alapiskola koncepciójának alapvető célja a tanulók személyiségének sokoldalú fejlesztése. Tanterve arra épül, hogy ennek a célnak, a társadalmi követelményeknek teljes mértékben megfeleljen. A tanulók csak akkor tudnak maradéktalanul megfelelni ezeknek a követelményeknek, ha megfelelő nyelvi ismeretekkel rendelkeznek. Az ismeretszerzés folyamatában fontos, hogy a tanulók ismerjék a tanítási nyelvet, nem kevésbé fontos, hogy az alapiskolában szerzett tanulmányaik folyamán hazánk bármely középiskolájában eredményesen kamatoztathassák. Ebből egyértelműen következik, hogy a magyar tanítási nyelvű alapiskolákban az anyanyelv oktatása mellett megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a szlovák nyelv egyre hatékonyabb, eredményesebb tanítására. A szlovák nyelvtudás szintjének emelése érdekében az SZSZK Oktatási Minisztériuma 1973-ban kidolgozta a pedagógiai szervezési intézkedések rendszerét, melyet a magyar tanítási nyelvű iskolában eredményesen valósítunk meg. Az alapiskola alsó tagozatán a legújabb nyelvkutatások eredményeit alkalmazva tanítjuk a szlovák nyelvet. Az 1-4. évfolyam szlovák tankönyvei szakmai és módszertani szempontból egyaránt a legjobbak közé tartoznak. Szakítottunk a régi koncepcióval, mely a nyelvtani ismeretek elsajátítására, a magyar nyelvről szlovákra történő fordítós megtanítására fektette a legfőbb hangsúlyt. Az új koncepció a nyelv kommunikatív funkcióját helyezi előtérbe." Aktív nyelvhasználatra tanítjuk a gyerekeket, hogy a. szlovák nyelvet bármely beszédhelyzetben tudják használni. Az alapiskola 1—4. évfolyamában elért eredmények és a rendszeres felmérések és ellenőrzések az 5—8. évfolyamokban a kísérleti iskolákban egyértelműen azt bizonyítják, hogy jó úton haladunk, hiszen a tanulók szlovák tudásának szintje ugrásszerűen javult.- Az alapiskola elvégzése után általában a gimnázium a cél, pontosabban az, hogy a gyerek bekerüljön majd a főiskolára. — A szakmunkásképző intézményeket sok szülő még mindig nem értékeli megfelelően. Iskolarendszerünk most van átépülőben, és a legforradalmibb változások éppen ezt az iskolatípust érintik. A szakmunkásképző iskolák fokozatosan átalakulnak középfokú szakmunkásképző intézetekké, melyekben az ismeretigényes’ebb szakmák elsajátítása érettségi vizsgával fejeződik be, tehát nem kell esti iskolában érettségi vizsgát tenni annak, aki ebből az iskolából kikerülve főiskolán akarja folytatni tanulmányait. Bizonyos problémák mutatkoznak a gimnáziumi tanulmányok iránti érdeklődésben is. Általános jelenség, hogy gimnáziumba aránylag kevés fiú jelentkezik. A fiúk zöme szakközépiskolába adja be a kérvényét, és csak akkor szeretné tanulmányait gimnáziumban folytatni, ha oda nem veszik föl. így fordulhat elő, hogy tehetséges tanuló nem kerül be a gimnáziumba sem. Meggyőződésem, hogy ez nem a legmegfelelőbb gyakorlat. A szülőknek, tanulóknak tudatosítaniuk kell, hogy a főiskolai tanulmányokra elsősorban a gimnáziumok készítenek fel, melyeknek ez pi elsődleges küldetésük. A gimnáziumok a régi gyakorlattól eltérően viszont azok számára is biztosítják az érvényesülést, akik nem kerülnek be a főiskolára, hiszen minden tanuló választhat azokból a szaktantárgycsoportokból, melyekből érettségi vizsgát téve a társadalmi termelés bizonyos részterületén szakemberként helyezkedhet el.- Az egyetemről, főiskoláról .menet közben“ kiesett magyar tanítási nyelvű iskolát végzett diákok érve leggyakrabban az, hogy nyelvi nehézségeik voltak. Menynyire van összhangban ez az érv az eddig elmondottakkal? — Ennek a kérdésnek a „mérlegpontos“ megválaszolása nagyon bonyolult. A magyar tanítási nyelvű középiskolákban az utóbbi években szintén történtek olyan változások, melyek a szlovák nyelv eredményesebb elsajátítását segítik elő. Minden középiskolában egyre hatékonyabb a természettudományi tantárgyak szakterminológiájának kétnyelvű tanítása, nagyobb a jelentősége a szlovák nyelvű szakkonverzóciónak, a szlovák szakos pedagógusok egyre jobban alkalmazzák munkájukban a legmodernebb tanítási módszereket, fokozatosan tért hódít a nyelvi laboratóriumok kihasználása az oktatásban. Ennek ellenére be kell vallani, hogy mutatkoznak eltérések az egyes iskolák között az ott folyó tanítás színvonalában, vonatkozik ez természetesen a szlovák nyelv tanítására is. Tény viszont az is, hogy a csehszlovák iskolarendszer fokozatos átépítésével összhangban a szlovák nyelv kísérleti oktatása az új koncepció szerint csak az 1979/80-as iskolai évben kezdődött három magyar tanítási nyelvű gimnáziumban. A lemorzsolódás okait vizsgálva más objektív, illetve szubjektív tényezőre is fel kell figyelnünk. A középiskolák és a főiskolák követelményrendszere, az ismeretek elsajátításának módja eltérő. Jelentősen eltér a főiskolás életmódja a középiskolásétól. Sok esetben sajnos, baj van a főiskolára bekerülő fiatal egyéniségét, jellemét jelentősen meghatározó akaraterővel, kitartással. Gyakori tünet az is, hogy a szabad idő meghosszabbítása érdekében háttérbe szorul a rendszeres tanulás, és a vizsgaidőszak alatti túlfeszített idegi megterhelés, az egyéni képességek túlbecsülése lesz a sikertelen vizsga előidézője. Előfordulhat, hogy a felelősség átruházása érdekében kikezdhetetlennek tűnő érvet hoznak fel mentségükre,- Középiskoláink pályaválasztási tanácsadása milyen színvonalú? — A tanulók jelentkezése alapján ezen a területen még sok a tartalék. Ezt bizonyítja a tavalyi iskolai év is, amikor a magyar nemzetiségű tanulók jelentkezésének határidejét meghosszabbítottuk, és intenzív pólyaválasztási tanácsadást követeltünk a szakemberektől. Elképzelésünket igazolta a gyakorlat, hiszen a végleges határidő lejártáig emelkedett a főiskolára jelentkezők száma. Egyébként össz-szlovákiai méretben a gimnáziumok végzőseinek 80, a szakközépiskolásoknak pedig 40 százaléka jelentkezett egyetemre, főiskolára. A magyar tanítási nyelvű iskolák viszonylatában ez az arányszám lényegesen alacsonyabb: a gimnáziumokból 65 százalék, a szokközépiskolák érettségizett tanulóinak mindössze 20 százaléka. A jelentkezők még mindig az egyetemi tanulmányokat részesítik előnyben (orvosikor, bölcsészkar), ahol már úgyis többszörös a túljelentkezés. Még mindig kevés az érdeklődő a műszaki főiskolák iránt. A pályaválasztást irányító pedagógusoknak jobban kellene „szórni” a tanulók érdeklődését, pontosan felvilágosítva a tanulókat arról, hogy az egyes főiskolák milyen speciális irányzatán folytathatják tanulmányaikat. így jobban megoszlana az érdeklődési terület, változna a jelentkezés aránya, nagyobb lenne a főiskolára való bekerülés lehetősége. Az egyéni képesség, adottság, érdeklődési kör elfogulatlan, tárgyilagos megítélése és a társadalmi igényekkel való összehangolása elősegíti a tanulmányok folytatását bármely főiskolán, hozzájárul a lemorzsolódás csökkentéséhez is. Köszönöm a beszélgetést. GRENDEL AGOTA CB 3
