Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-06 / 6. szám

1. Kinek mit idéz a kép? Nagyszülőket, szülőket, ifjúkort, gyermekséget? Vagy képeket, hallott történeteket... ?

2. Falusi lakodalom

3. Csendélet satuval

4. Bartusz Júlia párkányi (Stúrovo) műtermében

Népi kultúránk utolsónak felfedezett ága a parasztfestészet, illetve a paraszt-képzőművészet, mely önálló művészeti forma és nem rokonítható a paraszti használati tárgyakon fellelhető — iparművészeti jellegű — díszítőművészettel. A parasztművészet jellegzetes, de teljes világkép-ábrázolásra törekszik. Egy eltűnő - patriarchális — paraszti életmódról és kultúráról nyújt felbecsülhetetlen értékű művészi dokumentumokat. Bartusz Júlia, a 76 éves kéméndi (Kamenin) parasztfestő képéi nélkül is szegényebb volna a szülőfalu (a szülőfaluk és szülővárosok) világáról, az abszolút tájról alkotott kép, ahonnan minden ember elindul. Ahonnan magával hozza mindenki az első szavak, dallamok mellett az elemi vizuális élményeket is. Ezekből alakítva ki esztétikája alapjait, első ítéleteit, hogy általuk a világot ismerhesse meg. Őrzői ezek a képek etikánk alapjainak is, hűségünk pingált emléknyomait

véljük bennük, vagy hatásukra önmagunkban felfedezni.

A magyar néprajztudomány és képzőművészet neves személyiségei nyilatkoztak elismerően a parasztfestőkről egy festőnő, Vankóné Dudás Juli kiállítása kapcsán a „mítoszteremtő képíró emberek" művészetének jelentőségéről.

Barfusz Júlia 1974 óta fest. Négy gyereket nevelt fel. Egyik fia, Bartusz György neves szobrász biztatására kezdett el festeni.

1975-től képeit Kassán (Kosice), Horny Smokovecben, Brnóban és Ersekújvárott (Nővé Zámky) állították ki. Művészetére felfigyelt a szakmai kritika is.

Bartusz Júlia képei az otthont idézik - hihetetlenül egyszerű eszközökkel —, mert mi emlékeztet tudatunk kinyitására? Apánk satuja, a füves, a szomszédos ház fala, a fedeles kapu ... kis rajzolatai emlékeinknek. Mégis bennünk őrzik emberségünk lényegét.

Képíró asszony

Könözsi István felvételei