Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-22 / 51-52. szám
Fodor Katalin illusztrációja Lippai János (Fosom kert, 1753): ....... minden fa tulajdon hellyet kéván. hogy természete szerént való gyümölcsöt hozzon" A női sorsról tűnődöm. Nem töröm a fejem, nem töprengek, „pusztán" gondolkodom, akár Rodin Gondolkodó szobra. Nedvességgel megterhelt fátyol — fátyol a folyóvizén. Ébredsz koromban, füstben: fátylas. alig menthető. Magamból nő az en mércém. Emberek utón kapok — valójában tehát hozzájuk igazodom. Igaz, már az anyaméhben is Hozzájuk, de nem csak hozzájuk, hanem az'egész törzsfejlődéshez, igazodtam: önkéntelenül pártjára álltam. Az élet szív felöli oldalára. Miért ne lépnének férfiak a folyóba? Épp hogy megemlítem a Weöres Sándor-i kétnemű teljességet: természetes, azzal szemben, ahogyan „természetesek", azaz emberéletünkhöz nélkülözhetetlenek a tarthatatlan állapotok. Emberfölöttien természetes. Virginia Woolf regényének Orlandója már izgatóbb: a bízvást nővé változó férfi. Kapásból hol csípem el az örök megújulót? A megfoghatatlant! Üldözzem?! Akkor hát alkalmasint magamban! S vajon tényleg tetten nem érhető? A Káma Szutra szerint a nő (14 féle művészetet tudjon. V. Woolfról, az írónő férje nyomán, aki — „sosem ismert, sosem látott hitelesebb lángelmét, mint ezt a köznapi életben oly ügyetlen, bizonytalan, groteszknek s nevetségesnek látszó teremtést, s részben épp ebben véli látni, mint Baudelaire az az albatroszban, a hivatott géniusz nyilvánvaló jeleit." Beletörődve már a foszogatásba. elősorakozna Madame Curie, átértékelt Éva, szegény Ophélia. Kleopátra s a légikisasszony. Pedig én — Régóta tűnődöm azon: vannak-e anyámnak szárnyai . . . Kislánykoromban azt mondta nagyanyám, nekem majd kinőnek. Ü már nem is igen bírna repülni... A levegő, a víz meg a föld restellne is, ha nagyanyámnak repülni kéne. A másik nagyanyám: aki már meghall: élni sem birt szegény, nem még repülni! Ellebegjem én is. vajon hol tartunk ma? En minden nap meglesem a szárnyaimat. De nincsenek, csak a tükörben. Letörve, megkopasztva. Ropogósra sülve. Nem, ez nem „női” gond! Tanulható orgazmusú. menstruációs rózsa. Nemzetközi nők. Egy ősemlös leintene: ezt a komédiát már láttam valaha, valamikor. Az a kérdés, a díszletek másak-e, vagy éppen azok örök ismerősek? Őslény hölgyem, ön bakot lő (a neutron-bomba korszakában kend csak úgy vadászgat kedvtelésből ?)! „Hátulról átkarolta szolgálóját, és órák hosszat buzgón részt vett munkájában, nyögésében és jajgatásában. bábaként és vajúdóként egv személyben." ....... és csak félig lesznek igaziak a gyermekek" — imigyen Thomas Mann. így kell más ölén szülni. A Szentsei Daloskönyvből idézi Károlyi Amy: — ..kapanyéllel köll ütni az illyenhez" és „szénát adnék ennyi az olly asszonynak." Az olyik embernek. KENDI MARIA
