Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-09 / 50. szám
PAUL VERLAINE Fehér hold Fehér a hold, remegve kél, az ág dalolt, szólt a levél, szavuk lesem 0, édesem. A tiszta tó száz árnyat űz. Rajt látható a barna fűz. A szél zokog ... Fel, álmodok. Mostan suhan az este lenn, halkan-búsan és nesztelen. A csend mi mély ... Tündéri éj. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ fordítása KEDVES GYEREKEK! Valószínűleg mindannyian álmodoztatok már igazi nagy utazásról. Utazni sokféleképpen lehet: szuperszonikus repülőgépen, űrhajón, lovon vagy elefánton, akár teveháton is. Sőt, bejárhattok ismeretlen tájakat gyalog is. De miért nem tehetnénk kirándulást fantáziánk segítségével? Nem kell hozzá más, csak papír, festék, ceruza, ecset, fonal, olló, ragasztó. Itt az alkalom, hogy összemérjétek tudásotokat: a Szovjetszkaja Zsenscsina szerkesztősége pályázatot hirdet „A Földön és a kozmoszban" címmel. E játékos utazás lehetőséget ad arra, hogy meséljetek a városok és falvak szépségéről, az emberekről, akik legyőzik a természetet, kifürkészik a tengerek és óceánok titkait, behatolnak a végtelen űrbe. Válasszátok ki legkedvesebb témátokat a fentiek közül, és munkáitokat juttassátok el címünkre: a Nő szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Martanovicova 20. Mi majd továbbítjuk rajzaitokat a Szovjetszkaja Zsenscsina szerkesztőségének. A versennyel Jurij Gagarin űrrepülésének 20. évfordu'ójáról emlékezünk meg. A verseny győztesét édesanyjával együtt vendégül látja Moszkvában a Szovjetszkaja Zsenscsina szerkesztősége. Ezenkívül minden gyerek, akinek rajza a zsűri elé kerül, emléklapot és ajándéktárgyat kap. A legjobb rajzokat 1981 elejétől közli a lap, s a Moszkvában megrendezésre kerülő III. Nemzetközi Könyvkiállításon is bemutatják. A beküldési határidő: 1980. december 24. A BAKFÜLŰ KIRÁLY Újgörög népmese Volt egyszer a régi időkben egy fickó, aki az apja halála után nagy szomorúságában vándorútra indult, és ment, ment, mindig az orra után. Ahogy vándorolt, egyszerre egy nádszálra talált, levágta hát, s hogy megvigasztalódjék, fabrikált belőle egy furulyát magának. Alig fújt bele, ezt hallotta: — A király, aki a fejét kendővel borította, bakfülű I Ahogy ment a legény, egyre csak fújta a nótát, fújta még akkor is, amikor abba a városba ért, ahol az a bizonyos király uralkodott. Ennek a királynak, való igaz, igazi bakfüle volt, félt is bizony, hogy egyszer kitudódik, mert egy tündér azt jósolta neki: ha a népe megtudja a titkot, vége az életének. Ezért borított hát kendőt a fejére, így aztán senki se láthatta az arcát, csak a borbély, aki egyedül ismerte a titkot. Most, hogy a legény beért a városba, hírét vette a király, mit beszélnek, s olyan haragra lobbant, hogy hivatta a borbélyt. Az alig lépett eléje, a király ráparancsolt: mondja el, kinek árulta el a titkot? A borbély csak úgy remegett, amíg beszélt; ő bizony senkinek se mondta, de gyönge volt ahhoz, hogy magába fojtsa, így a földre bízta; valahol egy mezőn lyukat ásott, abba suttogta mindazt, amit látott. Éppen azon a helyen nőhetett ki az a nádszál, amire a vándor rátalált, s amit levágott, hogy furulyát faragjon belőle, így nem ő, a borbély kürtölte ki a titkot, hanem a furulya, az bizony! A király akkor hívatta a legényt, mert tudni akarta, mi is az igazság? Ahogy az elmondta, hirtelen felkiáltott, mert eszébe jutott a régi jövendölés. Maga elé hivatta hát a lányát, aki a legszebb lány volt a világon, hozzáadta a vándorlegényhez s ráadásul az országot is rájuk bízta. Ekkor ledobta a fejéről a kendőt, megölelte az ifjú házasokat, s mindörökre lehunyta a szemét. A legény meg a leány sokáig boldogan éltek, náluk boldogabbak csak mi lehetünk. Régen ott volt a tengerihántás, a tollfosztás, a fonó, de mit kezdjenek hosszú estéikkel ma a társaságba, baráti szóra, beszélgetésre, élménymegosztásra vágyó emberek? Hol keressenek társaságot? A tornaváraljai (Turnianske Podhradie) asszonyok a nyári—őszi szünet után most újra összejárnak a nőszervezet olvasókörében, hogy megvitassák az olvasott könyvet, elbeszélgessenek annak tartalmáról, arról, kit mivel gazdagított. Közben persze számos más téma is terítékre kerül, ki-ki elmondhatja véleményét, kérdezhet; így mégis „aktívabban“ töltik az időt, mintha a tévé előtt ülnének. Két olvasókörük van, az egyikben Zlatica Janeková vezetésével a szlovák asszonyok járnak össze, a másikban tíz magyar nemzetiségű asszony dolgozik Fecsó Margit tanítónővel az élen. A vezetőkre bizony szükség van, hiszen a könyvek beszerzése nem minden esetben egyszerű. Még a központilag jegyzett körök tagjai sem tudják a könyvvásárlást csoportos rendeléssel megoldani. Szükség van a „szervezésre“, egy-egy könyvesboltvezető segítségére, aki biztosítja a kért könyveket. Tornaváralján a népkönyvtár dolgozói segítenek a legtöbbet; igyekeznek minél gyorsabban beszerezni és az olvasókörök tagjainak rendelkezésére bocsátani a kötelező és ajánlott olvasmányokat. Zlatica Janeková elmondta, hogy az iskolákkal való jó kapcsolat is nemegyszer válik hasznukra. Nekik L. I. Brezsnyev Kis föld-je beszerzésében a szlovák tannyelvű alapiskola igazgatósága segített, hozzájárulva ezáltal a tartalmas vita létrehozásához. (Persze másfajta együttműködés is elképzelhető, más tömegszervezetek, nem nőszervezeti tagok — sőt férfiak — bevonásával, hiszen olvasni nekik sem árt, s hátha még érdekesebben alakul egy-egy vita!) FARKAS RÓZSA
