Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-02 / 49. szám
„Az a jamaicai trombitás, jó fej, nem vitás" - hallhattuk sokszor a rádióban a slágert Voith Ági jellegzetesen vitális hangján. A színésznő szerencsésen rajtolt. A kaktusz virága női főszerepében nyújtott alakítása egyszerre ismertté tette. Kemény, temperamentumos, izgága alkatával senkihez sem volt hasonlítható. Most, hogy találkozom vele, igazolódik egy kép, amelyet évekkel ezelőtt a friss diplomás színésznőről a színházi lap interjúja alapján alkottam, önfeledt, szexepiles tartás, magabiztos véleményalkotás.- Annak idején én nagyon könnyedén vettem a pályát. Először is, nem akartam színésznő lenni, nem érdekelt a karrier. Csak a barátnőm rábeszélésére mentem el a felvételire. Az iskolát aztán annál jobban megszerettem. Olyan voltam, mint egy kalitkából szabadult madár: kikerültem a szigorú szülői kezek alól, és habzsoltam az életet. A főiskoláról egyenesen a József Attila Színházba kerültem. A kaktusz virága főszerepét vissza akartam adni azzal, hogy nem nekem való. Most bezzeg jó lenne egy ilyen szerep . . .- A József Attila Színházban több darabban is játszik. Mégsem elégedett?- Igaz, hogy sokat játszom, és szeretem is a darabokat, amelyekben játszom. Mégis vannak terveim, de ezekről még nem szívesen beszélek. — Akkor témát válthatunk! Valahányszor megjelent valahol, mindig valami egyénit, hogy ne mondjam feltűnőt viselt.. . — Látja, pedig ruháim konfekciódarabok. Csak éppen igyekszem őket úgy összeválogatni, hogy az utcán sose jöjjek szembe önmagommal .. . Igaz, szeretem a merész dolgokat. Például ruhatáram kedvence ez az amerikai trikó, öt számmal nagyobb, elején díszítés, alja csomóba kötve. Bolondos öltözék, de jópofa, ugye? — Talán divat is lesz .. . Mindig ügyel a kifogástalan megjelenésre? — Néha egyáltalán nem érdekel, hogy milyen ruha van rajtam, néha meg rám jön valami, és mindent összevásárolok. Például, amikor a színházban a Pajzán históriákat játsszuk, az összes öltözködésre fordítható energiámat kimerítem. Az előadás alatt több mint tízszer öltözöm át. Utána civilben nincs cicoma. Varrónőhöz is azért nem járok, mert a kosztümpróbák alkalmával éppen eleget ácsorgók a szabóműhelyben. — Akkor megkérném, tartson a Nő olvasóinak egy öltözködési főpróbát. „Hogyan lehet konfekcióból egyénit, Voith-osat alkotni?" címmel. Kép és szöveg: ZALKA KATALIN