Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-11-25 / 48. szám
— Tulajdonképpen honnan kerültetek ide? — Valahonnan a Duna mentéről, Stúrovo környékéről. — Párkány? — Az! Prion vagy ilyesmi. Nem emlékszem pontosan. — Jártál már arra? — Nem ... Soha. — Rokonaid, unokatestvéreid lehetnek ott, nagybátyáid, nagynénéid ... — Meglehet... Nem tudom. Később, mór a városban, István megállt. — Tudod mit? Gyere el hozzánk. Bemutatlak a feleségemnek, megnézed a kölyköket is, s mutatok egy könyvet, amiből talán megtudsz valamit azokról, okik odalent vannak, hol is? Prkan? Szűcs István felesége szép, szőke asszony, Bozenónok hívják. Szűcsovó — mondta —, vagy csak egyszerűen Bozka. A fiú a nagyapa után Josef, a kislány pedig Danica. Danica Szűcsová. Asztalhoz ültünk, István felesége feketekávét főzött, s mikor a kávé az asztalra került, István kinyitotta o szekrény ajtaját, a felső polcról egy súlyos, fekete fedelű könyvet vett elő, s letette elém az asztalra. -— Az apámé volt — mondta —, tudom, hogy a Biblia, s hogy igen régi lehet. A végén, néhány oldalon különböző feljegyzések vonnak, nevek, évek, de minden magyarul. Itt van, nézd meg. A nagy könyv valóban a Biblia volt, fekete selyemkötésben, de a selyem már felhasadt a könyv gerincén, s a szakadás alatt kilátszott a popirburkolot. Ahogy felnyitom. Mindazt, amit ez a nyolc oldal tartalmazott, lejegyeztem magamnak, s megpróbáltam felderíteni, ki, hol, merre élt vagy él. Fél év múlva, április közepén mór minden együtt volt a jegyzetfüzetemben, ami felderíthető volt a krónika bejegyzései alapján. Ekkor újra felkerestem István Szűcsöt, hogy elmondjam neki mindazt, amit sikerült a krónika nyomán meglelnem. Még azt szeretném megjegyezni, hogy a Családi Krónika szövegét mindig teljes egészében, a hiteles bejegyzések szerint közlöm, vagyis az íráshibákkol együtt, a jelmondatokot, idézeteket pedig a korabeli helyesírás szerint. Április van, fél éve annak, hogy magammal vittem az itt lemásolt neveket, adatokat, s most újra itt vagyok István Szűcséknél. Előttem van újra a szakadt fedelű szent könyv, végén a Családi Krónikával. S most melléteszem a jegyzetfüzetemet is, amelyben a fél év alatt összegyűjtött adatok állnak egymás alatt, várván valamiféle megváltásra. ELSŐ LAP CSALÁDI KRÓNIKA Válasszatok magatoknak ma, a kit tiszteltek ... Én pedig és az én házam tiszteljük az Urat. Józs. 24, 15. Az atya neve. szülőhelye és születésének napja. István türelmetlen. Egyszerre szeretne mindent tudni, hallani. — Nos, ki vele, mit tudsz?! — Légy türelemmel — csendesítem. — Az első oldal bejegyzéseiből az derül ki, hogy ez a Biblia anyai ágon került a családod birtokába. Nézd csak, ez volt a dédnagyapád. A bejegyzés: Szabó József születet(t) 1856 Jan, 4 Meghalt 1923 deczember 11-én — Szobó ... Szabó... - ismételgeti a nevet, megforgatja, aztán odateszi az ujját a Családi Krónikában dédapja nevére. — Te, mit jelent az, hogy Szabó? — Krejcí — mondom. — Mit tudtál meg róla? — Nem sokat. Az emberek, különösen a szegényebbek, amilyen a dédnagyapád volt, meg az enyém is, nem hagynak maguk után sok jelet az utódaik számára. B.-ben, nem messze Párkánytól, a temetőben még odaállhatsz a sírköve elé. Egyszerű vörös márványból faragták. Rajta ez a szöveg olvasható: .Itt nyugszik az Úrban Szabó József 1856-1923. Béke poraira" - mutatom a jegyzetfüzetembe felírt szöveget. — Ugyanaz, mint az apámék sírkövén! — Ugyanaz. István erősen gondolkodik, majd feláll, és körbejárja az asztalt, amelyen a szent könyv fekszik. — Ugyanaz a szöveg! Miért ugyanaz? Meg tudnád nekem mondani, hogy miért? — Pontosan aligha. Csupán az elképzeléseimet mondhatom el róla. Úgy hiszem, hogy két oka van az azonos szövegnek. Az egyik, a hagyomány és a szokás, a másik pedig a református vallás puritánságában gyökerezhet. Ha egyszer lótnái egy mogyar református temetőt, csupa ilyen feliratot találnál. Vannak ugyan eltérések, itt-ott egy-egy bibliai idézettel megtoldják, de mást alig találni. Egy halom, egy fej-fa vagy sírkő, név, évszóm — ez minden. — Mit csinált ez az én dédnagyapám? — Szegény ember volt. B.ben a Kissoron volt egy nádas háza, egy darab szőlője a Hegyen ... Mestersége szerint takács volt. — Takács? — Az. Vásznat szőtt; lepedőket, törülközőkendőket s más egyéb vászonholmit. Az ő idejében még nagy keletje volt a vászonnak. Nyaranta a férfinép vószongatyóbon járt, abban is arattok. De leginkább csak télen szőtt — Ennyi az egész? — Nem. Van még más is, de az nem bizonyítható; állítólag politizált, s azért be is volt csukva ... — Ez mór igen! — neveti el magát István. — így mór kezd tetszeni az öreg. — Mondom, hogy ez nem biztos. Tudod, amikor megszületett, a szabadságharc katonái bujdostak az osztrák hatalmasságok elől. Sokan nem hitték el, hogy Petőfi meghalt Segesvárnál... Hol itt, hol ott látni vélték, és sokan abban bíztak, hogy Kossuth visszatér... — Nemigen értelek ... Hogy jön mindez így össze? — Egész könnyen lehet, hogy dédnagyapád apja Kossuth katonája volt. — S ezért csukták volna be a dédnagyapámat?! GÁL SÁNDOR Gsaláói Krónika — részlet tottam a fedelét, alig olvasható, kifakult mondatba akadt bele a tekintetem: .E Szent Könyvet vettem 1885-ben Szabó József." A következő oldal hiányzott. Vagy kitépték, vagy véletlenül szakadt ki az idők során. Az ó- és az újtestamentumot kihagyva a szent könyv végére lapoztam. Nyolc, nyomdailag szépen díszített lapot találtam. Az első oldalon ez állt: CSALÁDI KRÓNIKA Csend volt omikor olvasni kezdtem a krónika lapjait, még a gyerekek is hallgattak, mert ismerték nagyapjuk könyvét, amelyet olyan titokzatos nyelven írtak, hogy egyetlen sorát sem értették. A nyolc oldalon eléggé rendszertelenül, különböző kezek áltol s különböző időkben írt nevek, adatok és feljegyzések voltak. Több esetben ismétlődéseket is talól-Nagy Zoltán tusrajza- Egész könnyen lehet... Persze, csak közvetve. Azért a szellemért, amelyet Petőfi és Kossuth hirdetett. De mondom, hogy mindez csak feltevés, és semmivel sem bizonyítható. Lehet, hogy azért ült az öreg, mert valakit szájon vágott, vagy elemeit valamit István kezével oz asztalra csap. — Akkor inkább maradjunk az első változatnál... Más nem történt az öreggel? — Bizonyára sok minden megesett vele az életben, hiszen hosszú ideig élt, de annak semmi nyoma nem maradt.- Szabó József ... Szabó ... József... Tovább mi van? A Családi Krónika első oldalán a következő fejezetcím: Az anya neve, szülőhelye, és születésének napja. Alatta olvasom: Kétyi Sóra 1866 Október 10-én — Ez itt — mutatom Istvánnak - Szabó József feleségének a lánykori neve. Vagyis a dédnagyanyádat Kétyi Sárának hívták, s amint látod, tizenegy évvel volt fiatalabb dédnagyapódnól. Már korábban is észrevettem, hogy Istvánnak tetszik Szép Szabó őse, s most ez a tizenegy évnyi különbség közte és a felesége között még inkább növeli a dédunoko rokon szenvét. — Szép asszony volt a dédnogyanyám? — Nem tudom. Aki emlékezett rá, már csak öregasszonyként ismerte. Azt viszont elmondták, hogy igen okos volt, és sok mesét tudott. Fonóban télen, vagy ha tollat fosztottak, egész estéket ótmesélt. Nem emlékszel rá? — Nem. — Persze, nem. is emlékezhetsz, hiszen alig lehettél egy-, másfél éves, omikor meghalt. Titeket másfél évvel a halála után telepítettek ide Csehországba. István áll a Biblia felett, befelé figyelő tekintettel harmincévnyi távolság ólomfalát szeretné szétrepeszteni, de az ólomfal vastag tömbje nem engedi át a visszanéző szem sugarát, elakad benne. Mikor B.-ben jártam, Szabó Józsefnét a rokonok s okik még emlékeztek rá szüleként emlegették. Hogy így a szüle, úgy a szüle ... Micsoda meséket tudott a szüle...- Szüle — mondom ki hangosan. István rám néz, tekintete mintha ketté akarna szelni.- Mit mondtál I Ismételd meg.- Szüle.- Még! Leül, az asztal lapjára mered. Látom, hogy az öklét összeszorítja. A bütykök felett a bőr kifehéredik.- Szilé? ... Hosszú csend szakad közénk. GÉPI
