Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-30 / 5. szám
Fotó: NAGY MIKOLA ANIKÓ Nem vagyok jó szakác$nő, nincs messze Iáidon hires konyhám, ahová szívesen járnának az Ínyencek, de lázákanállal a kezemben időnként elfog a kísérletezés vágya, s ha a véletlen úgy hozza, sikerül is néha összehoznom egy-egy jó ebédet vagy vacsorát. Pedig a konyhaművészet családi hagyomány volt nálunk, dédmamák és nagymamák hozták a nógrádi, a balatonvidéki és az amerikai konyha legjavát, hogy tudományuk sokszínű egésszé álljon össze a szülői házban. Igazán jóizűi máig is csak ott eszem. Közjáték: Két napig ültem az üres papír fölött és azon törtem a lejemet, mit írjak, hogy igaz is legyen, meg azért tartalmas is. Végül összeült a családi tanács, hogy szorult helyzetemben támaszom legyen és a következő ötleteket adta: Zsolti (a Ham): Azt ird meg anyu, amikor sátorozáson valami furcsa gombából főztél paprikást és semmi bajunk se lett. Marián (a lérjem): Inkább azt, hogy a marhapörköltben egyszer puhára főztél egy egész doboz gyulát. Én (de csak gondolatban): 20 üveg barackkompótot főztem be egyszer tévedésből sonkapáccal. Férjen kipróbáltam. Nyugodtan ajánlhatom. Egészségre nem ártalmas. Egy hang (régi, rosszmájú kollégámat idézem): Anikó lekváros buktáit a szerkesztőségi asztal biccenő lába alá használtuk alátétnek, olyan kemények voltak. Mielőtt belekezdenék főzési kísérleteim elemzésébe, hadd jegyezzek meg annyit, hogy szakácskönyvet csak a legvégső szükség esetén használok és akkor sem tartom be az előírásokat. A receptekért pedig, amiket itt alább talál majd a nyájas olvasó, nem vállalom a felelősséget. Hadd kezdjem mindjárt azzal, hogy szeretem az újdonságokat. Jött például ez a szójaliszt. és nem tudtuk, mit kezdjünk vele. Először kekszet sütöttem belőle. Az eredményt inkább nem Írom le. Sok fejtörés után végül mégis megtaláltam a felhasználási módját. íme: Végy fél kiló marha- vagy disznómájat, esetleg mind a kettőt. Vágd szeletekre, és bő olajban sok hagymán pirítsd meg, ízesítsd borssal, majoránnával, piros-Mit fősök én paprikával, azután daráld le, tégy hozzá sok mustárt és némi ketchupöt, a végén pedig keverj bele egy-két marék szójolisztet és befőttesüvegben főzd ki. Ugyanez szójaliszt nélkül tartósabb, de kevesebb. Ugyanez tejbe áztatott zsemlével kevésbé tartós, de finomabb. Ha pedig szójaliszt és zsemle helyett maradék töpörtyűt darálsz hozzá, az a legjobb, mert kiadós is és sokáig eláll. További kísérleteim az árpagyöngy körül lolytak. Levese finom, azt már tudtam, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ezt a vitaminokban oly gazdag terményt nagyban is felhasználjam. így született meg a tarhonyaizü, de nem annyira hizlaló körítés receptje: (3 személyre számítva) Egy mustárospohárnyi árpagyöngyöt apróra vágott hagymával zsíron megpirított, hozzáteszek ugyanannyi rizst, egy nagy kanál — sóban eltett - őrölt, vegyes leveszöldséget és felöntöm 4 mustárospohárnyi vízzel. 15 percig forralom, azután lefedve/ állni hagyom. Kb. 20 perc múlva fogyasztható. Birkatüdővel vagy csirkenyakkal dúsítva (és persze só nélkül) ideális kutyaeledel. Nem dicsekvésből mondom, de a rostélyosnak százféle fortélyát ismerem, mert szeretjük a marhahúst, és mert szeretem az egyszerű, kevés munkát igénylő ételeket. íme az egyik változat: Megpirítom a kivert hússzeleteket, aztán körülnézek a konyhában, s ami jó és emészthető dolgot találok, azt kockákra vagy karikákra vágva mind a serpenyőbe rakom: sárgarépát, hagymát, zöldpaprikát, paradicsomot, kevés uborkát, petrezselymet (sajtot is, de csak amikor a hús már megpuhult). Azután lefedem és lassú tűzön párolom a marba korától függően fél - egy óra hosszat. Ennek a téli változata sárgarépával és almával, vagy csak almával és egy kis ketchuppal készül. Ez oz utóbbi a legfinomabb. Hn már a marhahúsnál tartunk, elmondom még a töltött hús receptjét: Veszek egy szelet combot, lepedő nagyságúra kiverem, megkenem olajjal és mustárral, meghintem borssal. megtöltöm tejben áztatott zsemle, apróra vágott virsli vagy parízer, petrezselyem zöldje és nyers tojás keverékével, azután összevarrom a hús széleit, és a varrással lefelé fordítva, bőven megolajozva, alufóliával letakarva megsütöm. A töltelékben a virslit gyakran maradék hússal helyettesítem. Rágósnak Ígérkező sötét marhahúsból pedig a következőképpen készítek omlós borjúszeletet: A ledarált, kb. félkilós színhúst fűszer és só nélkül összegyúrom két deci tejjel és hideg helyen legalább két óra hosszat pihentetem. Azután lapos szeleteket formálok belőle és hirtelen kisütöm. Sütés közben sok ffl nTisZflKflCSKÖNYVÉBE levet enged magából, ezt szoktam még utólag fűszerrel s egy kevés liszttel átforralni és a húsra önteni. Sertéshúsból is tudok egy finomat: A vékonyra szeletelt tarját megkenem reszelt fokhagymával és nagyon kevés mustárral, meghintem pirospaprikával és borssal, és forró zsírban mindkét oldalán hirtelen kisütöm. Utána majoránnateát ajánlok epebántalmak ellen. A tésztafélék közül a palacsintát szeretjük a legjobban. A töltelék készülhet reszelt sajt, kis tejföl és sonka keverékéből, de nagyon finom a levesben főtt és eltörölt tyúkhússal sőt maradék paprikással is. Kevés tejföllel, olajjal megcsöpögtetve utólag még megpirítom. Férfiaknak való eledel a rántott borjúmirigy. Nagyon olcsó és zsírban sült krumplival, tatármártással valódi csemege (nekik). Rántott vagy hirtelensült húsokhoz többnyire könnyű zöldségsalátát készítek, akár a hagyományos répakrumpli-hagyma-borsó-mustár-olaj-ecet összetételben, akár egyoldalúbbat, pl. zöldbabot lőtt krumplival és hagymával vagy zeflersalátát. Nagyon linóm a keleti saláta (zöldpaprika, paradicsom, vékony lőttkrumpliszeletek, hagyma és egy tonhalkonzerv). Édeskés salátalevet készítek hozzá. A nyári saláták közül a citromos sem megvetendő: Egy tálba leszeletelem a zöldpaprikát, paradicsomot, hagymát, uborkát és egy meghámozott citromot. Addig hagyom állni, amíg levet nem enged. Pitypangsalátát koratavasszal szoktam készíteni, a pitypang első zsenge levélkéiből, rendes salátaecettel. Szűkösebb időkre is tudok jó pár ételt, amik célszerűen megtöltik a gyomrot, mint pl. a paradicsomos bab sült szalonnával, a savanyú tojásleves krumpligombóccal vagy a túrós gánica (egyes vidékeken ganci). Ez a legkedvesebb. Sűrű krumplikását főzök, amikor kihűlt, zsíros kanállal egy fagyos zsírral kikent tepsibe szaggatom, rétegesen lerakom túróval és szép pirosra sütöm. Nagyon sokat tanultam hajdani receptgyűjtő kőrútomon is. Néhányon az olvasók közül bizonyára emlékeznek még a ,Történelem a tűzhelyen" sorozat érdekes tájételeire. Egy-egy utómról hazatérve még azon frissiben kipróbáltam a számomra ismeretlen recepteket. Ami bevált közülük, azt máig is sütöm és főzöm. Mint például a kolbászos lóngost, amit Martoson (Martovce) tanultam. Igaz, a városi változat nem is fogható kemencében sült rokonához, de azért érdemes megpróbálni: Lágy kelt tésztát készítek, kettéosztom, egyik felét a kizsírozott tepsi aljára teszem, megkenem zsírral, kolbász karikákat és szalonnaszeleteket helyezek rá, meghintem tejföllel, borssal, paprikával és betakarom a tészta másik felével. Készítettem már hordóskáposztával is. írják »ink Fiatalok, öregek és betegek. Társadalmunk, üzemek, szövetkezetek, városok, falvak közössége törődik velük, gondoskodik róluk. Levelezőink az elmúlt hetekben az őket segítő, az ő munkájukat értékelő kezdeményezésekről, eseményekről írtak. Plavec Pál az udvardi (Dvory nad Zitovou) mezőgazdasági szakintézet kétszáz tanulója számára Indított ,,Kis családi iskola" előadás-sorozatnak megkezdéséről adott hírt. „A Szlovákiai Nőszövetség Érsekújvári (Nővé Zómky) Járási Bizottsága rendezi ezeket az előadásokat, ők biztosítják az előadókat is. Főleg a fiatalokat érdeklő és érintő témákat vitatják meg kötetlen beszélgetés formájában a szakemberekkel. Az első előadó JUDr. Csontos Eva, a járási ügyvédi tanácsadó vezetője az ifjúsági bűnözésről, ennek okairól és megelőzéséről beszélt. A továbbiakban szó esik majd a testi és szexuális higiéniáról, a párválasztásról, a családalapításról, a család szocialista társadalomban betöltött szerepéről." „Hagyományossá vált, hogy a nagyszarvai (Rohovce) művelődési házban a püt minden évben megrendezi a nyugdíjasok találkozóját. Kedves ünnepségen köszöntötték a falu hatvanéves és hetvenéves polgárait. Az ünnepségen Farkas János, a hnb elnöke mondott ünnepi beszédet. Értékelte az öregek sokéves munkáját, amely megteremtette mai életünk feltételeit. Sokan közülük ma sem szakították meg kapcsolatukat egykori munkahelyükkel. Dolgoznak, átadják tapasztalataikat. Az ünnepi beszéd után az alapiskola pionírjai műsorral köszöntötték a résztvevőket. Többek között fellépett az iskola énekkara is Gúghné Csiosay Éva • pedagógus vezetésével. A nyolcvanéves öregeket otthonunkban köszöntötték a püt aktivistái.'' — Irta Monoszlay Mária nagyszarvai levelezőnk. A sárkányfalvai (Sarkon) nyugdíjasklub átadásáról tudósított Téglás Ferenc. „December 10-én a falu vezetőinek jelenlétében vették birtokba a társadalmi munkában elkészített épületet. A volt alapiskola helységeit alakították ót erre a célra. A munkából az öregek is kivették részüket, így teremtve kellemes pihenésre, szórakozásra alkalmas lehetőséget önmaguknak. Közülük ötvenheten vettek részt az átadáson, melyen a köbölkúti (Gbelce) kilencéves alapiskola tanulót versekkel, énekkel köszöntötték őket." „A Vöröskereszt nádszegi (Trstice) szervezete ingyenes véradást szervezett, ötvenketten adták vért, közöttük Juhos Béla kilencszeres, Bartalos Sándor nyolcszoros, Bóka Árpád, Szabó Ernő és Takács Jórsef hétszeres ingyenes véradók. Az akciót Tóth Etelka, Erdélyi Mária, Borka Katolin és Szarka Éva vezetőségi tagok irányították. A vágseliyei (SaTa) kórház transzfúziós állomásáról hazaérkezve a Kis-Duna étteremben Tóth Etel köszöntötte a véradókat.” — Irta Győri Irén nádszegi levelezőnk. Ugyanő ír a Molnár-család hármasikreiről. „A három fiú, János, Szabolcs és Zsolt ebben az iskolaévben elsőosztályos lett a Nádszegi Magyar Tanítási Nyelvű Kilencéves Alapiskoláiban. Mini születésük után, most is támogatta őket a nőszervezet és a helyi nemzeti bizottság. A három iskolatáska és a három heverő nagy örömet szerzett a csalódnak. A fiúk szorgalmasan tanulnak, kézügyességük is jó. A képen ők láthatók."
