Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-11-11 / 46. szám
Kedves Sz. l.-né! TÁVOL A CSALÁDTÓL „csak mész de nem érkezel“ Gól Sándor A falu megköti, maradásra bírja azt, aki vállalja a civilizált világ természethez legközelebbi életmódját. De ha egyszer kiszakad a gyökér, vándorolni kénytelen az ember. Húszhuszonöt esztendeje kezdődött Kassán (Kosice) az a népvándorlás, mely még ma is tart. Tisztázott célok, bizonytalan vánszorgás, űző kalandvágy, építő tudásszomj, váratlan sorsfordulók hoztak embereket, családokat ebbe a városba. Az ütemes ipari fejlődés, a középiskolák, egyetemek egyre szaporodó diákjai révén olyan szlovákiai családok is kapcsolatba kerültek a várossal, amelyekből évszázadokon át senki nem szakadt ki. Sem kenyérkeresőként, sem tanulni vágyó, szegény szabólegényként. Ma ők adják az itt élők, dolgozók, tanulók heterogén tömegét. Változatos o kép nemre, nemzetiségre, származásra, iskolai végzettségre való tekintet nélkül. Az idő az egyetlen meghatározó, más egyéb - helység, lakás, közösség, kapcsolat - szinte mellékes. Jöttek, jönnek. A biztos lakás, az anyagi jólét reményében. Pedig többségüket az értelmesebb élet is vonzhatna. A lehetőségek adottak. A városnak szlovák és mogyar nyelvű hivatásos színházi társulata is van. Iskolák, művelődési intézmények, omotőr együttesek adják az elsődleges, a nyelvi, nemzeti kultúrához való kötődés lehetőségét. De a falu erkölcsi, közösségi korlátaibái, figyelő szemei elől menekülő fiatalok „habzsolják" a szabad életmód ezernyi lehetőségét, büszkén vállalják az önállóság buktatókat is hozó útját. Korosztályuk életmódjában meghotározó a „mindent szabad, a minden előttem áll, csak ki kell próbálni" felfogás. Van, aki tisztességgel kiállja a próbát. Van, aki családot olapit és végleg megtelepszik. Mások hajodonként, legényként térnek vissza az elbocsátó faluba. Ök vannak kevesebben. A többséget, ha letelepedett is, csak az anyagi jólét köti a városhoz. Rosszabb esetben a könnyelmű élet. az elvegyülés, a rend elől való bújkálás a cél. Kötődések alig jönnek létre. A többség erkölcsi, közösségi, de nyelvi és társadalmi rétegkultúrójót sem találja meg a nagyvárosban. Felkel, ingázik lakása és munkahelye között, gyermekeket nemz. szül és nevel. Látószögéből kiesik a színház, a hangverseny, az önmegvalósítás lehetőségével kecsegtető amatőr művészeti mozgalom. S ezen a ponton már a nyelv sem meghatározó. Vállalni kellene a lehetőségeket a művelődésre, az anyanyelvi, nemzeti és nemzetiségi kultúra elsajátítására, ápolására. Csők Így lehet az egyén emberré. „Még fiatalok vagyunk, jól érezzük mogunkat egymás között. Közösen tanulunk, együtt szidjuk a tanárokot, benne vagyunk minden jó buliban” - vallják a Kassai Mogyar Tannyelvű Ipariskola harmadikosai. Harmadikosok — tizennyolc évesek. Az iskola is felnőttként bánik velük, hát még a szülők, akik csak ámulnak, hogy lányuk, fiuk mennyit nőtt egy hónap alatt. Ök onyanyelvükön tanulnak, s az azonos cél is - az érettségi - meghatározza a belőlük összetevődő közösséget. Végül is ez dönti el, milyen mélyek a kialakult barátságok, szerelmek, kapcsolatok. Elődeik is vannak. Többen diákkoruk városánok lakói. Vállalva vagy nem vállalva a diákévek kínálta, erősítette tanulságokat, emberi tartóst, erkölcsöt, önismeretet, nyelvet, élnek egymás mellett. Akadnak olyanok is, akik a Bodrogköz vagy Gömör ugyanazon falujából szakadtak ki. Vannak köztük volt osztálytársak, évfolyomtársak. Ki a gimnáziumból, ki o közös diákotthoni bálokból, diszkókból emlékszik egy-egy arcra. Az utcán azonban nem ismerik meg egymást. Estéiket beragyogjo a kékes fényű elektronikus varázslat, a tévé; fogságából nincs szabadulás. Pedig áhítják o beszélgetést. Ezt a messziről ideérkező tudja a legjobban, akit életre szóló horog, neheztelés fenyeget, ha mellőzi ismerőse, volt osztálytársa hazatáját. Mégis marod minden a régiben. Meghatározó szerepet betölteni képes értelmiségiek, önmagukkal elégedetlen munkások, lelkesedéstől hevülö diákok tartják életben az amatőr irodalmi színpadokat, népitáncegyüttest, ifjúsági klubot. S vannak, akiket o konzumkultúrón kívül csak a gyarapodni vágyás köt le leginkább. Tény: az anyagiak hajszolása megöli az emberi kapcsolatokat. Legelőször a csalódon kívülieket, majd fokozatosan a belsőket is. A tétovázás, a rohanás, a bizonytalan célkeresés tetőzi be ezt a furcsa folyamatot. Jöttek, jönnek. De vannak, akik ebben a városban születtek, öregek, fiatalok. Mégis sok a magányos öreg, az elhagyott szülő. Az emberi értékek devaJválódása a biztosan kötődőket is megváltoztatta. Nagyszülők. szülők már nem éreznek elég erőt magukban, hogy a kétszázezres nagyváros ötvöződött kultúrájától, heterogén életmódjától, nyelvvesztésétől a benne élők gyökeret verni nem tudósától megóvják gyerekeiket, unokáikat. Távol a családtól emberek ezrei keresték, keresik az új életformát, amit a szocialista társadalom minden esetben minden körülmény között emberközpontú törekvése kínál. A keresés útja mentén azonban szakadékok tátongnok. Szilárd meggyőződés, kultúrából, nyelvből táplálkozó gyökerek - a biztos erkölcs - segítenek elkerülni ezeket. Távol a családtól, a rokonoktól, a falutól. Fiatalként élő ősi városban fiatalok keresik önmogukat. DUSZA ISTVÁN * 0 P Egészen fölösleges annyira N aggódnia, hogy „sem éjjele, sem nappala”, csak azért, mert két »A kislánya — Zsuzska 9, Kati 7 éves — természete annyira ellj térő. Zsuzska rendszeretö, simulékony. szófogadó, udvarias, elö- M zékeny kislány; Kati viszont ß nehezen kezelhető, rendetlen, H rakoncátlan, kiszámíthatatlan, sokszor szemtelenkedö — terem-Ntés — mintha hét ördög bújt volna belé. „Hogy testvérek ennyire különbözzenek, talán nem is természetes...” — írja. — „Mi egyformán szeretjük és egyformán neveljük őket, s már arra is gondoltunk, hátha valamilyen örökletes rendellenességről lehet szó .. A legtermészetesebb, hogy a testvérek különböznek egymástól, igy van ez még az ikreknél is, hacsak a szülök — nagyon helytelenül! — nem igyekeznek mindenáron mindenben „uniformizálni" őket. A genetika azonban elég nagy szerepet játszik abban, hogy ahány testvér, annyiféle természet, jellem, egyéniség. Nem rendellenesség, abnormalitas, ha az egyik gyerek valamelyik nagymama rendszeretetét örökölte, éppúgy, mint mondjuk a kék szemét, a másik meg a másik nagymamatói az örök lázadásra való hajlamot és a többi testvértől eltérő szőkeséget... A testvérek különbözőségét a nevelés is kidomborítja. Minden ember, minden emberpalánta más és más. időben és térben egyedülálló és megismételhetett en jelenség, tehat a még megközelítöleg azonos nevelési elvek, módszerek másképpen hatnak. Hangsúlyozom, hogy a nevelés (és a szeretet is) nem lehet teljesen egyforma, ha így volna, katasztrofális következményei lennének, ön más hangnemet üt meg, ha a rendes, szófogadó Zsuzskanak tesz szemrehányást, mint hasonló esetben Katinál... Zsuzskanak talán könnyebben bocsátja meg, ha rossz fát tett a tűzre (mert ritkábban fordul elő), mint Katinak, aki gyakran „roszszalkodik”... és így tovább. A harmadik nyomos ok, amiért a testvérek olyannyira különböznek egymástól az, hogy mások is akarnak lenni. Zsuzska nem akar olyan lenni, mint Kati; es Kati sem akar pont olyan lenni, mint Zsuzska. A kisebbik testvér csak akkor akar hasonlítani, csak akkor lat példaképet az idősebb testvérben, ha ez nala sokkalta idősebb, de ez inkább szülő-gyermek kapcsolatra hasonlít. Kedves Olvasónk! Ne a saját nevelési módszereiket igyekezzenek egyeztetni, ne keressék itt a bajt, még kevésbé az örökletességben. Jó lenne, ha jobban megfigyelnék Katit: nehezen kezelhetőségével könnyen lehetséges, hogy valamire fel akarja hhmi a környezete figyelmét. Valamilyen jó tulajdonságára, valamire, amiben ügyesebb, jobb, mint a nővére, valamire, tálán éppen olyasmire, amitől ő masabb. amiért ő nem olyan, mint a többi. S amiért ezt még nem sikerült észrevétetnie, rosszalkodik és léptennyomon problémát okoz. Segítsenek neki. hogy kitűnhessen, hogy dicséretet, elismerést vívjon ki azért, amit csak ő tud! Sikerélményhez juttatni a „rossz” gyereket — állítólag — a megszelídítés, a változtatás legjobb módszere! Próbálják meg! Szeretettel üdvözli
