Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-11-11 / 46. szám
a magyar tanítási nyelvű gimnázium és az ipari szakközépiskola fontos szerepet tölt be szervezetünk életében, bár a két iskola tanulóinak többsége nem kassai. Sokan járnak rendezvényeinkre, többen tagjai egyegy művészeti csoportunknak. Gondolom, az sem lényegtelen, hogy milyen szellemi töltéssel térnek haza ezek a fiatalok a nagyvárosból. Négy alapszervezetünk van. Az óvárosi szervezet büszkesége a Szép Szó, amely országos hírű, sőt hagyományosan részt vesz a magyarországi irodalmi színpadok fesztiválján ahonnét eddig mindig helyezéssel tért vissza. A szervezet 120 tagú „nők klubja“, Hemerka Olga vezetésével, havonta tart összejövetelt. A dél-városi szervezethez tartozik a Pince-színpad és a Fábry Zoltán Ifjúsági Klub, amelynek évadnyitóját november 14-én tartjuk. Az északi szervezet csoportja a B-kategóriás Csermely kórus, amely színvonalban egyre inkább felzárkózik a Magyar Tanítók Központi -Énekkarához. Az újvárosi szervezetben alakítják újjá az Űj Nemzedék népi táncegyüttest. Ez a csoportunk 1977-ben a poprádi fesztiválon országos első lett. Az A- kategóriát, sajnos, gazdasági okokból nem tudta megtartani és lényegében szétesett. Nem egyedi eset, hasonló sors fenyegette nemrég a Carnicát; az A-kategóriás csoportoknak ugyanis önálló, egész estét betöltő műsort kell adni, meghatározott számú tánckompozícióval, eredeti népviseletben. Ez pedig olyan költséges, hogy egy amatőr csoport csak akkor képes fedezni a kiadásokat, ha valamilyen üzem vagy társadalmi intézmény támogatja. A Carnicát végül a műszaki építkezések vállalata vette át. Az Üj Nemzedékből sokan a Szőttesbe mentek, néhányan pedig az itteni szlovák csoportokba, a Vychodnárba és a Dargovba, amelyeknek külföldi fellépési lehetősége van, s ha mást nem is, napidíjat kapnak a táncosok. Ezek a fiatalok többségükben diákok, így érthető, hogy elhagyták az Üj Nemzedéket, hiszen annak turnéin legtöbbször kosztolni is saját pénzükön kellett. Természetesen nemcsak ilyen tevékenységet fejtünk ki, hanem vitaesteket, olvasótalálkozókat, versenyeket is szervezünk. Nagyon jól együttműködünk a városi szervekkel és a körzeti nemzeti bizottságokkal, melyektől évente hat-nyolcezer korona támogatást kapunk. A dolgozók filmfesztiváljának közönségszervezésében is részt veszünk, a magyar film előtt legtöbbször műsort is adunk. Előfordul azonban olyan is, hogy a magyar nemzetiségű szülők az új lakótelepekről hozzánk fordulnak óvodai kérésükkel. Pedig ez nem ránk tartozik, ez a nemzeti bizottságok és a szülők dolga. Tevékenységünkért az idén már másodszor kapjuk meg „A város fejlesztéséért“ emlékplakettet. Azt hiszem, munkánk értékeléséhez nem is kell több adalék. Balová Anna, a Szlovákiai Nőszövetség városi bizottságának titkára a szövetség szervezeti átalakításának gondjairól beszél. Utcai, lakótelepi alapszervezet eddig alig volt a városban, a munkahelyeken megszűnnek a nőszervezeA Szép Szó Ifjúsági Színpad a magyarországi kisszinpadok seregszemléiről is értékes dijakat hozott. tek, így tulajdonképpen teljesen új közösségeket kell létrehozni. A munkahely adta kiindulási pont helyett most sokkal szélesebb skálájú igényeket kell egyeztetni, hogy alkotóteremtő légkör alakuljon ki egy-egy alapszervezetben, közösségben. Szorosan együtt kell majd működni más szervezetekkel, főleg a SZISZ-szel, hiszen a közösségek formálása, formálódása hosszadalmas folyamat. Ezért is igyekszik a városi bizottság szorosabbra fűzni a kapcsolatot az iskolákkal, melyeknek egyén- és közösségalakító szerepe egyidőben hat, a kötődések — helyhez, kultúrához, nemzethez, nyelvhez — egy életre meghatározó szilárdságával. Milena Chomová, az iskolaügyi osztály tanfelügyelője az óvodák helyzetéről beszélve kiemelte, hogy a városban a gyerekek 85,2 százalékát tudják elhelyezni, az ötéves gyerekek beiskoláztatottsági aránya 99,1 százalék. Azért nem elégedettek, mert a cigány származású gyerekeknek mindössze 67,6 százalékát járatják óvodába, pedig összesen 8 osztály van, kizárólag nekik. A magyar óvodai osztályok száma négy, összesen 117 gyerekkel, akik közül 34 szlovák nemzetiségű. Az új lakótelepeken nincs magyar tannyelvű óvoda, az igényről nem tudnak, mert a körzeti nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozik a nyilvántartás. Jozef Kochaník tanfelügyelőtől tudjuk meg, hogy az alapiskolákat összesen 29 752 gyerek látogatja. Paradoxon, hogy míg néhány iskolát körzetesíteni kellett, az új lakótelepeken 2852 gyerek második műszakban tanul. A 15 944 1—4. osztályos tanulóból 8669-et tudnak napköziben elhelyezni, ami az utóbbi évekhez képest újabb emelkedést jelent. Az Óvárosban, a magyar tannyelvű iskolában az idén először három első osztály nyílt. Ügy látszik, a szülők egyre inkább meggyőződnek az anyanyelvi oktatás előnyeiről, hogy szilárd anyagismeretet a gyerek anyanyelvén szerezhet, s más nyelveket is csak annak ismeretében képes magas színvonalon elsajátítani. Milyenek az emberek, milyenek a közösségek? Az emberi szándék — megvalósítani önmagam, elfogadva másokat, egy közösséget — a meghatározó. — Van még egy Nagyidai Ernő, két nemzedékkel fiatalabb nálam. A testvérem unokája. Vele már csak szlovákul tudok beszélni, önmagunk vállalása olykor független a közegtől, amelyben élünk. A Sarló sem jött volna létre, ha nem igaz ez; a haladás állt volna meg valamikor nagyon régen még. A külvilág igényének (olykor csak vélt igény) szűrő nélküli elfogadása, kielégítése önmagunk megtagadásával, még nem jelent közösséghez tartozást, csak meghasonulást. Mert a közösség értékét egyedek hozzák létre, s csak a szándékaiban tiszta ember tud adni, hogy kaphasson is. NESZMÉRI SÁNDOR Az ipari szakközépiskola diákjai az új tornateremben
