Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-30 / 5. szám
bólintott a férj, és szorrjorúan lehajtotta a fejét. Az asszony lenyelte az utolsó korty kávét, felállt, homlokon csókolta a férjét, hóna alá fogta a rétikul jót, és megindult az ajtó felé. A férfi utónaszólt:- De diner-re csak hazajössz? — Igen!- Becsületszavadra?! — Ne kínozz, drágám! — tért ki az egyenes válasz elöl Milly, és elrohant, mint akinek sürgős dolga van. Az asszony harmincéves volt, és hivatalba járt. Bonyolult hivatala volt, a gyorsírástól és gépeléstől kezdve, összekötve a publicisztikával és a politikával. Férfias munka, de elég szépen keresett vele, hetenként * hatvon dollárt. A férj csak huszonhat éves volt és zeneszerző. De eddig még nem sikerült neki semmi. Dalait nem vették meg a kiadók. Zongoraleckéket adott kezdőknek, akik ötven centet fizettek egy óráért. A házaspár a Washington square közelében lakott, egy harmincemeletes új házban, amelyben megszámlálhatatlan, skatulyaszerű, teljesen egyforma kislakás volt. Egyedül maradva a férj gumikesztyűt húzott, és elmosogatott. Nagyon szorgalmas volt a házimunkában, de azért gondosan ápolto magát, tudta, /hogy Milly milyen kényes bizonyos dolgokban. Amikor mindennel készen volt, egy kicsit olvosott. egy kicsit unatkozott. Tizenegykor érkezett egy tanítvány. Egy tehetségtelen és buta tizenhat éves fiú, miért kell az ilyennek zenét tanulni? Tizenkettőig kínlódott a tanítvánnyal a zongoránál, akkor a fiú elment. Elérkezett a löncs ideje. A férj határozottan éhes volt, gyöngén reggelizett, mert mindig szégyellt sokot enni Milly jelenlétében. Most behozta a mulasztást. Zöldborsós konzerv csirkét evett, sajtot, gyümölcsöt, szilvatortót. Löncs után az autóbuszra várakozó embereket. Egy szép, karcsú néger lány ment el előtte, és kihívóan ránézett. A férfi sokszor észrevette mór, hogy hatással van a néger nőkre. „Talán a szőke hajam és a kék szemem miatt vagyok az esetük!“ - gondolta szelíden, minden hiúság és frivolság nélkül. Mikor úgy találta, hogy Jim már eleget játszott, zsinóron vezetve a foxit, elment nyiratkozni a borbélyhoz. Sokáig elfecsegett a segéddel. Voltaképpen ez volt az egész napi tórsasélete. A borbély utón három-négy környékbeli boltba nézéft be, háztartáshoz való holmikat vásárolni. Nehéz vevő volt, mint a pedáns nők. Alkudozott, válogatott, összefogdosta a holmikat. Abban a boltban, ohol teát vett, nagyon szép lány ült a kasszában. Az a bizonyos, öntudatos, fiatal, amerikai nő, aki úgy érzi, hogy joga van szabadon rendelkezni a személyével, mert ő is ember, megkeresi a kenyerét. Régi flörtjük volt. A lány egyszer formálisan felajánlotta magát a fiatal szőke zeneszerzőnek. Töltsenek együtt eqy szobád estét. A férj akkor szemérmesen elpirult, és visszautasította a szerencsét. A lány eqy kicsit meqharagudott a qyáva fiúra, de azért maradt közöttük valami bizsergés, messzi lehetősége eqy édes kalandnak. A férj, amikor a kasszához lépett és ránézett a szép kreolbőrű olasz lányra, gondolt is rá. hogy Milly, amilyen haszontalan, ahoqy elhanyaqolla, megérdemelné, hogy megcsalja. De oztán elhárította a csúf qondolatot. Túlságosan erős volt hűséqe és becsületes szerelme. Kalapot emelt, és telirakva tizenöt apró cso-naqqal. az ugrándozó kutya kíséretében kiment a boltból. Úgy számította, hogy feleségének hét órára feltétlenül haza kell érkeznie. Ehhez tempirozta a vacsorát. amelyet megint ő készített el. Az asztal közepére, egy üvegvázába néhány szál kolíforrriai játároskisasszony. Keserűen megbánta, hogy nem szűrte össze vele o levet. De bosszúvágya nem tudott birkózni a MiHy iránt érzett szerelemmel. Újra ráborult a szomorúság. A zongorára nézett, az asztalon heverő kottafüzetre. De dolgozni nem tudott, kedvét szegte a gyász. Csak ült, a levegőbe bámult, és azon tűnődött, hogy sok bajnak elejét venné, ha gyermekük születne. Ö készen áll a dologra, nem törődik a gyerekkel együtt járó sok gonddal, de Milly hallani sem akar róla, hogy valami korlátozza a függetlenségét. Tizenegykor szomorúan megette a kihűlt vacsorát, elmosoqatta az edényt, aztán megfürdött. Fésülködés közben bánatosan nézte arcát a tükörben. Úgy találta, hogy méltatlanul hanyagolják el. hiszen csinos. Nemcsak a néger nők pillantása, hanem a tükre is megmondja neki. Lefeküdt, olvasni próbált. De figyelmét nem kötötte le a könyv. Eloltotta a lámpát. Álmatlanul feküdt, mozdulatlanul. A szive nehéz volt. Szorongott. A bánat úgy bujkált benne, mint a reumás ember tagjaiban a fájós. — Éjfél utón kettő tájban halk neszt hallott. Kulcs fordult meg a zárban. Milly érkezett haza, végre. Nagyon csöndesen jött be a szobába, és nem gyújtotta meg a villanyt. Sötétben vetkezett le, és a párnán tapogatózva kereste meg a hálópizsamát. Ezzel a gyöngédséggel jó pontot szerzett asszonyoson. Amikor a preplan alá bújt, a férfi félig már megbocsátott. MrHy haja cigarettafüst szagú volt, whyskyt lehelt. A férfi közel járt hozzá, hogy megkéri a feleségét, mosdjon meg, mielőtt lefekszik. De megszeppent, nem mert szólni, hátha veszekedés lenne Belőle. Szusszant egyet, tette magát, mintha most ébredt volna föl. — Hány óra? — kérdezte ásítva. — Tizenkettő! — hazudta Milly. — Nem igaz! Tizenkettőkor még ébren voltam!! - mondta a férfi. HunyadySándor _ _ FIATAL HAZA/PAR újra rendbe rakta az edényt. Rágyújtott. Egyetlen cigarettát szívott egész nap. Tétlenül ült, merengett, majd valami dal foszlányai keltek föl lelkében. „Úgyis hiába" — gondolta búsan, de azért mégis a zongorához ült, eljátszotta, oztán le is kattózta a daK, testet adva a muzsikának. öt óra lett. Új kötelességek ideje. Le kellett vinni Jrmet, az édes kis drátszőrűt, Milly kedvencét a szükséges egészségügyi sétára. Felkötötte a kutya nyokörvét, kezébe fogta a zsinórt, és lement a térre, leüK egy padra, ahonnan látni lehetett Washington diadalívét és az autóbuszmegállót. Elszórakozott azzal, hogy nézte a pad körül játszadozó kutyát és cintat tett, a virágot is este vette, a boltokban tett kőrútján. Elmúlt hét óra, MiHy nem jött. Esztendőknek tűnő, feszült és kínzó várakozás után, negyed nyolckor megszólalt a telefon. Az osszony jelentette, hogy diner-re sem jöhet 'haza, fontos dolga akadt. Nem lehetett sem veszekedni, sem kérdezősködni, Milly rögtön letette a drót túlsó végén a kagylót, amikor a mondatát befejezte. Keserves órák követiceztek. Fájdalmas töprengés azon, hogy miért nem jön hoza Milly? Nem kell neki az otthon? Megunta volna már? A féltékenység nyomasztó érzése vett erőt rajta. Majd vad düh fogta el. Eszébe jutott a szép pénz- Mindjárt hajnalodik! Hol voltól? Kikkel? Meg lehetne gyújtani a leheletedet! — Ne murizz, drágám! Dolgom volt!-Dolgod volt? Ittál! Kikkel ittál?! - kérdezte fájdalmas gyanakvással a fiú. Milly nevetett: — Csak nem vagy féltékeny, te buta?! Hiszen szeretlek! - ezt úgy mondta, hogy utolsó szavait már meleg hangsúly színezte. A férfi hirtelen elfelejtette a magányos este szenvedéseit. Öröm és bizalom töltötte el. Alázatosan engedte, hogy Milly, aki átnyúlt hozzá, megölelje a nyakát, és gyöngéden magához vonja fejét a másik párnára. IRODALMI PÁLYÁZAT Szerkesztőségünk lapunk közelgő harmincadik évfordulója alkalmából novella-, elbeszélés- és szatírapályázatot hirdet, mely témájával lapunk családpolitikai profiljához és a felszabadulás óta eltelt harmincöt év változásaihoz kötődik. Célunk: a nőket és a családot érintő társadalmi átalakulás problémaláttató, konfliktusfelvető tükröztetése és megközelítése igényes irodalmi formában. A tematikai kötöttség egyben szabad teret nyújt pályázóinknak alkotói törekvéseik érvényesítésére, társadalmunk harmincöt éves fejlődése a nők megvalósított egyenjogúsága gyakorlati vonatkozásainak, életmódváltozásaink kísérőjelenségeinek feltérképezésében, az emberek közti kapcsolatok alakulásának sokoldalú ábrázolásában. A pályázaton részt vehet minden csehszlovák állampolgár, aki irodalmi szintű, esztétikai követelményeket kielégítő pályaművét 1980. május 9-ig öt példányban beküldi szerkesztőségünk címére. A pályaművek terjedelme maximálisan 8—10 gépelt oldal. Csak nyomtatásban még nem közölt írásokkal pályázhatnak az alkotók. A pályázat jeligés, ezért kérjük, hogy a résztvevők lezárt borítékban csatolják munkájukhoz nevüket és címüket. A pályaműveket a szakmai zsűri társadalmi időszerűségük és művészi színvonaluk alapján értékeli. A közlésre alkalmas pályaműveket lapunkban közöljük és honoráljuk. A pályázati díjak kiosztására 1/981. januárjában lapunk harmincadik évfordulójának ünnepségén kerül sor. Várjuk jelentkezésüket! A borítékon tüntessék fel felhívásunk címét: Irodalmi pályázat. A Nő szerkesztősége
