Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-30 / 5. szám

bólintott a férj, és szorrjorúan le­hajtotta a fejét. Az asszony lenyelte az utolsó korty kávét, felállt, homlokon csó­kolta a férjét, hóna alá fogta a rétikul jót, és megindult az ajtó fe­lé. A férfi utónaszólt:- De diner-re csak hazajössz? — Igen!- Becsületszavadra?! — Ne kínozz, drágám! — tért ki az egyenes válasz elöl Milly, és elrohant, mint akinek sürgős dol­ga van. Az asszony harmincéves volt, és hivatalba járt. Bonyolult hivatala volt, a gyorsírástól és gépeléstől kezdve, összekötve a publicisztiká­val és a politikával. Férfias mun­ka, de elég szépen keresett vele, hetenként * hatvon dollárt. A férj csak huszonhat éves volt és zene­szerző. De eddig még nem sike­rült neki semmi. Dalait nem vet­ték meg a kiadók. Zongoralecké­ket adott kezdőknek, akik ötven centet fizettek egy óráért. A há­zaspár a Washington square kö­zelében lakott, egy harmincemele­tes új házban, amelyben meg­számlálhatatlan, skatulyaszerű, tel­jesen egyforma kislakás volt. Egyedül maradva a férj gumi­kesztyűt húzott, és elmosogatott. Nagyon szorgalmas volt a házi­munkában, de azért gondosan ápolto magát, tudta, /hogy Milly milyen kényes bizonyos dolgokban. Amikor mindennel készen volt, egy kicsit olvosott. egy kicsit unat­kozott. Tizenegykor érkezett egy ta­nítvány. Egy tehetségtelen és bu­ta tizenhat éves fiú, miért kell az ilyennek zenét tanulni? Tizenket­tőig kínlódott a tanítvánnyal a zongoránál, akkor a fiú elment. Elérkezett a löncs ideje. A férj határozottan éhes volt, gyöngén reggelizett, mert mindig szégyellt sokot enni Milly jelenlétében. Most behozta a mulasztást. Zöldborsós konzerv csirkét evett, sajtot, gyü­mölcsöt, szilvatortót. Löncs után az autóbuszra várakozó embereket. Egy szép, karcsú néger lány ment el előtte, és kihívóan ránézett. A férfi sokszor észrevette mór, hogy hatással van a néger nőkre. „Ta­lán a szőke hajam és a kék sze­mem miatt vagyok az esetük!“ - gondolta szelíden, minden hiúság és frivolság nélkül. Mikor úgy találta, hogy Jim már eleget játszott, zsinóron vezetve a foxit, elment nyiratkozni a borbély­hoz. Sokáig elfecsegett a segéd­del. Voltaképpen ez volt az egész napi tórsasélete. A borbély utón három-négy kör­nyékbeli boltba nézéft be, háztar­táshoz való holmikat vásárolni. Ne­héz vevő volt, mint a pedáns nők. Alkudozott, válogatott, összefogdos­­ta a holmikat. Abban a boltban, ohol teát vett, nagyon szép lány ült a kasszában. Az a bizonyos, öntudatos, fiatal, amerikai nő, aki úgy érzi, hogy joga van szabadon rendelkezni a személyével, mert ő is ember, meg­keresi a kenyerét. Régi flörtjük volt. A lány egyszer formálisan fel­ajánlotta magát a fiatal szőke ze­neszerzőnek. Töltsenek együtt eqy szobád estét. A férj akkor szemér­mesen elpirult, és visszautasította a szerencsét. A lány eqy kicsit meq­­haragudott a qyáva fiúra, de azért maradt közöttük valami bizsergés, messzi lehetősége eqy édes ka­landnak. A férj, amikor a kasszá­hoz lépett és ránézett a szép kreol­­bőrű olasz lányra, gondolt is rá. hogy Milly, amilyen haszontalan, ahoqy elhanyaqolla, megérdemel­né, hogy megcsalja. De oztán el­hárította a csúf qondolatot. Túlsá­gosan erős volt hűséqe és becsü­letes szerelme. Kalapot emelt, és telirakva tizenöt apró cso-naqqal. az ugrándozó kutya kíséretében ki­ment a boltból. Úgy számította, hogy feleségé­nek hét órára feltétlenül haza kell érkeznie. Ehhez tempirozta a va­csorát. amelyet megint ő készített el. Az asztal közepére, egy üveg­vázába néhány szál kolíforrriai já­tároskisasszony. Keserűen megbánta, hogy nem szűrte össze vele o levet. De bosszúvágya nem tudott bir­kózni a MiHy iránt érzett szere­lemmel. Újra ráborult a szomorú­ság. A zongorára nézett, az aszta­lon heverő kottafüzetre. De dol­gozni nem tudott, kedvét szegte a gyász. Csak ült, a levegőbe bá­mult, és azon tűnődött, hogy sok bajnak elejét venné, ha gyerme­kük születne. Ö készen áll a do­logra, nem törődik a gyerekkel együtt járó sok gonddal, de Milly hallani sem akar róla, hogy vala­mi korlátozza a függetlenségét. Tizenegykor szomorúan megette a kihűlt vacsorát, elmosoqatta az edényt, aztán megfürdött. Fésülkö­­dés közben bánatosan nézte arcát a tükörben. Úgy találta, hogy mél­tatlanul hanyagolják el. hiszen csi­nos. Nemcsak a néger nők pillan­tása, hanem a tükre is megmondja neki. Lefeküdt, olvasni próbált. De fi­gyelmét nem kötötte le a könyv. Eloltotta a lámpát. Álmatlanul fe­küdt, mozdulatlanul. A szive nehéz volt. Szorongott. A bánat úgy buj­kált benne, mint a reumás ember tagjaiban a fájós. — Éjfél utón kettő tájban halk neszt hallott. Kulcs fordult meg a zárban. Milly érkezett haza, végre. Nagyon csöndesen jött be a szo­bába, és nem gyújtotta meg a vil­lanyt. Sötétben vetkezett le, és a párnán tapogatózva kereste meg a hálópizsamát. Ezzel a gyöngéd­séggel jó pontot szerzett asszonyo­son. Amikor a preplan alá bújt, a férfi félig már megbocsátott. MrHy haja cigarettafüst szagú volt, whyskyt lehelt. A férfi közel járt hozzá, hogy megkéri a feleségét, mosdjon meg, mielőtt lefekszik. De megszeppent, nem mert szólni, hát­ha veszekedés lenne Belőle. Szusszant egyet, tette magát, mintha most ébredt volna föl. — Hány óra? — kérdezte ásítva. — Tizenkettő! — hazudta Milly. — Nem igaz! Tizenkettőkor még ébren voltam!! - mondta a férfi. HunyadySándor _ _ FIATAL HAZA/PAR újra rendbe rakta az edényt. Rá­gyújtott. Egyetlen cigarettát szívott egész nap. Tétlenül ült, merengett, majd va­lami dal foszlányai keltek föl lel­kében. „Úgyis hiába" — gondolta búsan, de azért mégis a zongo­rához ült, eljátszotta, oztán le is kattózta a daK, testet adva a mu­zsikának. öt óra lett. Új kötelességek ide­je. Le kellett vinni Jrmet, az édes kis drátszőrűt, Milly kedvencét a szükséges egészségügyi sétára. Felkötötte a kutya nyokörvét, ke­zébe fogta a zsinórt, és lement a térre, leüK egy padra, ahonnan látni lehetett Washington diadalí­vét és az autóbuszmegállót. Elszórakozott azzal, hogy nézte a pad körül játszadozó kutyát és cintat tett, a virágot is este vette, a boltokban tett kőrútján. Elmúlt hét óra, MiHy nem jött. Esztendőknek tűnő, feszült és kínzó várakozás után, negyed nyolckor megszólalt a telefon. Az osszony jelentette, hogy di­ner-re sem jöhet 'haza, fontos dol­ga akadt. Nem lehetett sem ve­szekedni, sem kérdezősködni, Mil­ly rögtön letette a drót túlsó vé­gén a kagylót, amikor a mondatát befejezte. Keserves órák követiceztek. Fáj­dalmas töprengés azon, hogy miért nem jön hoza Milly? Nem kell ne­ki az otthon? Megunta volna már? A féltékenység nyomasztó érzése vett erőt rajta. Majd vad düh fog­ta el. Eszébe jutott a szép pénz­- Mindjárt hajnalodik! Hol voltól? Kikkel? Meg lehetne gyújtani a le­heletedet! — Ne murizz, drágám! Dolgom volt!-Dolgod volt? Ittál! Kikkel it­tál?! - kérdezte fájdalmas gya­nakvással a fiú. Milly nevetett: — Csak nem vagy féltékeny, te buta?! Hiszen szeretlek! - ezt úgy mondta, hogy utolsó szavait már meleg hangsúly színezte. A férfi hirtelen elfelejtette a magá­nyos este szenvedéseit. Öröm és bizalom töltötte el. Alázatosan en­gedte, hogy Milly, aki átnyúlt hoz­zá, megölelje a nyakát, és gyön­géden magához vonja fejét a má­sik párnára. IRODALMI PÁLYÁZAT Szerkesztőségünk lapunk közelgő harmincadik évfordulója alkalmából novella-, elbeszélés- és szatírapályá­zatot hirdet, mely témájával lapunk családpolitikai profiljához és a fel­­szabadulás óta eltelt harmincöt év változásaihoz kötődik. Célunk: a nő­ket és a családot érintő társadalmi átalakulás problémaláttató, konflik­tusfelvető tükröztetése és megköze­lítése igényes irodalmi formában. A tematikai kötöttség egyben sza­bad teret nyújt pályázóinknak alko­tói törekvéseik érvényesítésére, tár­sadalmunk harmincöt éves fejlődése a nők megvalósított egyenjogúsága gyakorlati vonatkozásainak, élet­módváltozásaink kísérőjelenségeinek feltérképezésében, az emberek közti kapcsolatok alakulásának sokoldalú ábrázolásában. A pályázaton részt vehet minden csehszlovák állampolgár, aki irodal­mi szintű, esztétikai követelménye­ket kielégítő pályaművét 1980. má­jus 9-ig öt példányban beküldi szer­kesztőségünk címére. A pályaművek terjedelme maximálisan 8—10 gé­pelt oldal. Csak nyomtatásban még nem közölt írásokkal pályázhatnak az alkotók. A pályázat jeligés, ezért kérjük, hogy a résztvevők lezárt borítékban csatolják munkájukhoz nevüket és címüket. A pályaműveket a szakmai zsűri társadalmi időszerűségük és művészi színvonaluk alapján érté­keli. A közlésre alkalmas pályaműve­ket lapunkban közöljük és honorál­juk. A pályázati díjak kiosztására 1/981. januárjában lapunk harmincadik év­fordulójának ünnepségén kerül sor. Várjuk jelentkezésüket! A boríté­kon tüntessék fel felhívásunk címét: Irodalmi pályázat. A Nő szerkesztősége

Next

/
Oldalképek
Tartalom