Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-14 / 42. szám

A piciny he lá n y (SVÉD NÉPKÖLTÉSZET) Mindannyian: Hová mégy, te picinyke lány? Egy: Diót szedni megyek, mondom neked, Hónapok (SVÉD NÉPI MONDÓKA) \ Mindannyian: Nagyra nőj akkor, te picinyke lány! Egy: Majd egy kőre állok, mondom neked. Mindannyian: Leesel onnét, te picinyke lány! Egy: Elkapok egy gallyat, mondom neked. Január az év kezdete, február őt követi, március, április bimbót hord a hajában, május, június virágát nyitja ki, július, augusztus, szeptember gyönyörűséges nyarat hoz, de október, november, december bizonyos szürke és lucskos. Fehér József András fordítása Fehér József András fordítása A hős egér (eszkimó népmese) Egyszer nagyot gondolt a kis­egér, s kíváncsian kikukkantott a lyukból. Szép nap volt, se me­leg, se hideg, éppen arra való, hogy sétálgasson, aki sétálni szeret. A mi kisegerünk pedig nagyon szeretett sétálni. Szólt is mindjárt a nagyanyjá­nak:- Nagyanyókám, sétálni men­nék! Egérnagyanyó beleegyezett:- Nem bánom, elmehetsz, de ebédre itthon légy! A kisegér elindult. Amint ment, mendegélt, egy tó partjára érkezett. A kisegér körüljárta a tavat, aztán azt gondolta: „Nagy tó, nem kicsike, de azért én átúszom rajta." Azzal nekirugaszkodott, és át­úszott a túlsó partra. Igen büsz­ke volt rá, de amikor hátra­nézett, csodálkozva látta, hogy a tó nem is tó. Hát akkor micso­da? Nagyanyó lába nyoma, be­lefolyt az esővíz . . . Kíváncsian tovább-bandukolt. Nézelődött, cincogott — egyszer csak egy nagy, magas hegybe ütközött, A kisegér most se várt sokáig, hanem azt gondolta: „Nagy hegy, nem kicsike, de azért én mégis átugrom!" Aztán hopp! — nekifutott, átugrotta a hegyet. De alighogy hátranézett, megint csak elcsodálkozott: a hegy nem is hegy, hanem csak egy száraz fűcsomó... Most már csak azért is tovább­baktatott. Jó messze járt már, mikor hir­telen két medvét pillantott meg. Verték, pülölték egymást. A kisegér egy darabig nézte őket, aztán azt gondolta: „Vadállatok, nem szelídek, de azért én mégis átcsusszanok kö­zöttük!" Azzal bátran nekilódult, és át­csusszant a két verekedő állat közt. Most csodálkozott el csak iga­zán! Mikor hátranézett, látta, hogy nem is medvék verekednek, csak két kicsi hörcsög ... Nem is sétált tovább, hanem sietve hazament, s amit látott­tapasztalt, elmesélte a nagy­anyjának. Az pedig jót nevetett rajta:- Butuska kisegér vagy, hal­­lod-e! Látszik, hogy még nem kunkori a farkad! Azóta a kisegérből nagyegér lett, a farka is kunkori lett, ő maga is bizonyosan sokkal okosabb lett. 1. Éjjeli szórakozó­hely 2. Kezünkön öt van belőle 3. Erődítmény 4. Nem ül, hanem... 5. Rángat 6. „Pikáns" fele 7. Időegység 8. Felső végtag KEDVES GYEREKEK! Takács Zsuzsa kassai (Kosice) pajtásotok rejtvénye a Pókháló, biztosan elszórakoztat benneteket, s a sikeres rejtvényfejtés eredményéül egy pókfajta nevét olvashatjá­tok össze a színes sorban, a számozást követve. Meg­fejtésül ezt küldjétek be! Címünk: a Nő szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Martanovicova 20. Ősz - javában tart a vadószidény. A távoli fegyverdurrogások hangja kicsalogatja a kíván­csiskodó gyerekeket a határba. Ilyenkor irigy­kedve lesik a vadászokat, egyiket-mósikat dobás­­nyi távolságból követik hazafelé. Sokan esküsznek ró, hogy az egyik legszebb szenvedély a vadászat. Bőgi Miklós, a padányi (■Padan) szervezet vadászgazdája szerint vadász csak az lehet, akinek rendkívül jó viszonya van a vadakhoz, a természethez. A vadászszervezet tagjai sokszor évekig figyelnek, nevelnek egy-egy fiatal vadászjelöltet. Akinél megvannak a feltéte­lek arra, hogy becsületes, a vadat, a természetet nemcsak pusztító, honem védelmező vadász lehet, azt felveszik a szervezetbe. Az egy évig tartó jelöltségi idő alatt a járási vadászszövetség tan­E I 12J folyamán hét tantárgyból kell a vadász-érettséget bizonyítani, hogy a felnőtt, fegyverviselésre alkal­mas ember megkapja a vadászengedélyt. A va­dászattal kapcsolatos minden további tudnivaló­val a vadászszövetség látja el új tagját. Takács István a padányi szervezet vadőre (képünkön). Nemcsak lövi a nyulat, fácánt, vad­kacsát, őzet, hanem elsősorban védi. Sok napját tölti a határban, tavasszal védi a fiatal állatokat, vigyáz a kaszásokra, szét ne tapossák a fészke­ket, összegyűjti a tojásokat, kikelti és szabadon engedi a fiókákat; irtja a ragadozó, a kártevő, a kóbor állatokat, télen pedig eteti a vadállo­mányt... Szívesen foglalkozik a fiatalokkal, a kezdőkkel, ezért kérdezzük tőle, mikor és ho­gyan kell elkezdeni?- Az érdeklődő fiataloknak a nagy hajtóvadá­szatokon alkalmuk van hajtónak jelentkezni. Elszegődnek egy-egy vadász mellé, és segítenek a vadat terelni, hordani: Csak aki már részt vett néhány körvadászaton, tisztázhatja, milyen mély a vonzalma a vadászat iránt, érdemes-e a tan­folyamra jelentkeznie. - md — Fotó: K'ONÖZSI I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom