Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-07 / 41. szám
SZAKÁCSKÖNYVÉBE Äji tájételek A tatárok elől menekülő IV. Béla fordította volt vissza lovát e szűk völgy végében, „ájj!“-t (állj!) kiáltva kísérőcsapatának. Talán az egykori őslakosok tudnák megmondani, mennyi az igazság ebben a legendában. Tény azonban, hogy napjainkban Áj (Háj) a néprajzkutatók szinte kötelező megállóhelye, s ez nemcsak Vargyas Lajosnak köszönhető, aki 1941-ben Áj falu zenei élete címmel feldolgozta az itt élők népdalkincsét, hanem a szívélyes, nyílt embereknek is. Andó Józsefné szül. Mester Margit, az idei Tavaszi szél taöntötték, s még melegen hordóskáposztával, fagyos szalonnával fogyasztották. A GRULYALEVEST leggyakrabban reggelire adták, ma nyugodtan készíthető ebédre. Három fajtája ismeretes: a zöldséges, a habart és a rántott. A HAMIS GULYAS úgy készült, hogy az apróra vágott füstölt szalonnát zsírjára sütötték. Amíg volt a padláson, a szalonnazsírba sódardarabokat is vagdaltak. Kevés vízben hagymát, zöldséget pároltak, s ezt a puha szalonna- és sódardarabkákra öntötték. Sós vízben, külön edényben főzték meg a hámozott grulyát, s ezt is hozzákeverték. Utána fűszerezték és vízzel Ián legnépszerűbb, legszebb dalának (Se nem eső esik, se nem harmatozik ...) előadója számos jellegzetes szokás őrzője, konyháján ma sem furcsaság egyegy régi étel, amelyet a paraszti-pásztori életmód hagyományaként őriz. A földművesmunka erőt követelt; a paraszti élet és étkezés kiadós reggelivel kezdődött. Általában gyorsan elkészíthető leveseket főztek az asszonyok, főleg nyáron, amikor a früstököt a mezőre vitte a feleség vagy a gyerek. A tej és a tejes ételek — mert könnyen romlandók - ilyenkor inkább mellőzve voltak. Rántott leveseket, árpakávét reggeliztek, kenyérrel, szalonnával. Ha az egész csalód a mezőn dolgozott, csak vacsora készült; kenyér, szalonna, füstölt hús került a tarisznyába, meg vaj, lekvár, méz, juhtúró vagy juhsajt. Ha otthon volt a család, tésztás ebéd készült, habart levesekkel, amelyekben húsos szalonnát főztek, ha volt. A főtt szalonnát aztán megpaprikázták, tápláló, ízletes ételként hordták a mezőre, így tették változatosabbá az étrendet. Télen az ebédek voltak kiadósabbak, munkaigényesebbek, a vacsorák szerényebbek, hajában grulya (krumpli) vagy kukoricakása, cibere, habarva. A HAJÁBAN GRULYAT megfőzték, az asztalra szaporították. A hamis gulyást nem rántották be, sok hagymával és paprikával adták meg a színét és jellegzetes izét. Hasonló módon készültek levesek a rizskósából is; a rizst úgy készítették el, mint a grulyát. A RÁNTOTT LEVES mindig egyszerűen készült. Sós vízben megfőzték a grulyát, ízesítették, és az ismert módon berántották. Sajátos talán az volt, hogy akinek Ízlett káposztalevej önthetett bele. A levesekbe, a grulya, rizskása levébe GOMBÓTÁT is raktak, ezzel szaporították a táperejét. Gyúróteknőben (dagasztóteknő) búzalisztből tojással meg vízzel gyúrták. Nagyobb darabkákra csipkedték el, aztán az erre a célra készített, kapavos szerű vagdalóval babszem nagyságúra vagdalták. Ha tejben főzték, édes levesként tálalták, csak cukorral ízesítették. A ZSAMISKA VAGY KUJASA kukoricadarából készült. Andó néni szerint a zsámiska a régebbi elnevezés, de csúnyán hangzik, ezért inkább az újabb kujasát használják. A kukoricadarát sós vízben addig főzik, míg „hangot ad", azaz rotyogni kezd. Utána ujjnyi vastag réteget öntenek egy nagyobb edény vagy tányér aljára, megszórják pirított édes káposztával, olvasztott vajjal. Túróval, cukorral, lekvárral is fogyasztható. A nőszervezetek életéből Ha a kását keményebbre főzték, kiszaggatták kanállal, mint az aranygaluskát, egy nagyobb edénybe lerakták, megszórták olvasztott vajjal, édes káposztával, majd újabb réteg kását tettek rá. Ezt addig ismételték, míg megtelt az edény. A tetejére ismét olvasztott vajat szórtak, utána kemencében (sütőben) megsütötték. Tálra borítva adták az asztalra. A HAJTVANYOS LAKSA sima lisztből aludttejjel, két kávéskanálnyi pezsgőszódával (szódabikarbóna) készült. Miután jól kidolgozták, gyúrótáblára tették és elsikálták (kinyújtották). Megkenték zsiradékkal, megsózták, köménymagot szórtak rá, összehajtogatták és megsütötték. Ezt az ételt sokszor vitték a mezőre is. Hozzá árpakávét ittak. A kávé alapanyagát otthon perkelték (pörkölték). Ehhez egészséges árpaszemeket válogattak. Köménymagot az erdőn gyűjtöttek, a Miglicben. Volt úgy, hogy kaszások hozták, csokorba kötve, és az asszonyok otthon szárították. Kelt tésztát csak télen ettek, amikor a gazdasszonyoknak több idejük maradt a főzésre. Jobban is kosztolódtak, változatosabb ételeket főztek. Gyakrabban került hús az asztalra. Persze leginkább füstölt hús, amihez MÁRTÁST főztek. Olvasztott zsíron aranysárgára pirították a simalisztet. Feleresztették vízzel, paprikát, borsot tettek bele. Ha apróra vágott hagymát is pirítottak a zsíron, hagymamártást kaptak. Ugyanezt fokhagymával, savanyú uborkával is készítették. Tejfellel habarták. Sátoros ünnepeken, aratáskor, csépléskor fonott kalácsot, lángost, rétest, herőcét sütöttek. Minden kelt tésztának a jó dagasztásban von a titka. Andó nénit arra -tanította a nagyanyja, hogy „addig kell a tésztát dagasztani, amíg a padlás nem csepeg", vagyis amíg nem izzad a gazdasszony. A kidagasztott és megkelesztett tésztából a fonott kalácshoz ujjnyi vastag hurkákat sodortak. Kettőt a végénél összenyomtak és befonták. Háromból is fonták a kalácsot. Sütötték úgy is, hogy a tésztába kakaót szórtak. HAJTVANYOS LÁNGOS. A jól kidagasztott és megkelesztett tésztát gyúrótáblón elsikólták, megkenték zsírral, majd összetekerték. Pihentetés után újra elsikálták, négyzetes alakokra szabdalták. Az egyes darabokat túróval, mákkal, lekvárral, dióval töltötték. A négy sarkát behajtották, utána megsütötték. Természetesen Ájban sem ismeretlenek a magyaros ételek. A pörköltek és sült húsok, a kirántott és töltött baromfihúsok, főzelékek, levesek, tészták, kalácsok számtalan fajtáját készítik ma is. Andóéktól elsősorban olyan ételek receptjeit hoztuk el, amelyek ismereteink szerint elkészítési módjukkal csak Ájra, csak erre a vidékre jellemzők. A Szlovákiai Nőszövetség járási bizottsága és egyes alapszervezeteink valamennyi jelentősebb eseményét felszabadulásunk 35. és az SZNF 36. évfordulója jegyében rendezte meg. Politikai nevelő munkánk leghatékonyabb és legjelentősebb rendezvénye a „Népünk a harcban és a munkában" című versenysorozat. A verseny történelmipolitikai jellegű volt, s azokra emlékeztünk, akik életüket áldozták értünk, mánkért a két világháború között és a második világháború idején. A kulturális nevelő munka területén a figyelmet „Az élet szépsége" akción belül a kézimunka-kiállításoknak szenteltük. Több jó színvonalú kiállítást sikerült rendeznünk, elsősorban a szaláncit (Slanec), a szepsit (Moldova nad Bodvou), a Vysné Klatovy-it, a vyjkovceit, a poprocit, a ruskovit és a durkovit említeném. Az olvasómozgalomba több mint 600 leány és asszony kapcsolódott be ezidáig, akik 41 olvasókörben dolgoznak. Évente rendezünk ezenkívül két járási méretű olvasókonferenciát, az idén még két városi konferencia is létrejött Mecenzéfen (Medzev) és Szepsiben. Hagyománnyá válik a nőszövetség járási elnökségének gyermeknapi találkozója a pionírküldöttekkel. A találkozót kultúrműsor gazdagítja; ott szerepelnek a „Dargói Rózsáért" (o Dargovskú ruzu) legjobbjai is. örvendetes tény, hogy az elnökség ilyen irányú törekvéseit egyre több alopszervezet támogatja, követi. Felveszik a kapcsolatot egy-egy pionírszervezettel, s több közös rendezvényt szervezve hatékonyan segítik az ifjúság nevelését az internacionalizmusra, a szocialista hazafiságra. Ilyen tekintetben ki kell emelni a szepsi alapszervezettel és az ottani városi pionírhózzal közösen szervezett találkozót a szovjet asszonyokkal és pionírokkal. A Dargói Rózsáért verseny nemcsak kifejezése hálánknak felszabadításunkért, hanem jelentős alkotóeleme érzelmi és esztétikai nevelő munkánknak. A X. évfordulónak mintegy 140 szereplője volt. Az állandó résztvevők közé tartoznak a poproci, a csányi (Cana), a kalsai, a valalikyi, a Nizná Mysfa-i, a cfurkovi, a magyarbődi (Bidovce), a sokofi és a szalánci alapszervezeteink. Az elkövetkezendő időszak egyik fontos feladata magyar nemzetiségű asszonyaink aktivizálása, hiszen járásunk területén gazdag a magyar néphagyomány, mely ápolása, megőrzése nemes feladat, cél. Úgyszintén hagyomány már a Csehszlovákiai Kommunista Pártja megalakulásának alkalmából rendezett fesztivál, amelyen női éneklőcsoportok és a vegyeskarok versenyeznek. Az utóbbi évek legaktívabb és legsikeresebb csoportjai a kysaki Kysacaoka, a szepsi CSEMADOK szervezet vegyeskara, valamint a tornaváraljai (Turniaaske Podhradie), a perényi (Perín), a Vysné-Medzev-i, a stószi (Stós) és a kálosi csoportok. Természetesen alapszervezeteink aktívan bekapcsolódtak a felszabadulásunk 35. évfordulója alkalmából rendezett nagyszabású versenyekbe. A spartakiód-gyakorlatokat járásunkban 200 nő'tanulta be,-közülük sokan jutottak el Prágába az országos bemutatóra. Nőszervezeteink szociálpolitikai kérdésekkel is foglalkoznak. A szociális otthonok látogatása Jászában (Jasov) és Semsiben már tradíció. A cigány származású lakosság — elsősorban a nők — nevelésében bevált módszer a beszélgetések és szakelőadások szervezése. Az eredményeket azzal mérjük, hogy egyre több cigány származású asszony, lány áll munkába, és sokhelyütt a társadalmi munkából is kiveszik részüket. A felszabadulásunk 35. évfordulója alkalmából tett kollektív járási szocialista kötelezettségvállalás három irányú: gazdasági, politikai és kulturális. A legjelentősebb a gazdasági, ahol szövetségünk tagjai több száz óra ledolgozását vállalták. Elsősorban környezetszépítési akciókat szerveznek Csécs (Cecejovce), Üjbodva (Nová Bodva), Tornaváralja, Olsovany, Haniska, Buzita (Buzico), valamint a mezőgazdasági üzemeinkben dolgoznak (Cestice, Slanská Huta, Hranicná, Buzita, Magyarbőd, Ruskov). A kötelezettségvállalás értéke 1 176 400 korona. Munkánk értékelésekor meg kell említenünk, hogy a szép eredményeket pártunk hatékony támogatásával, és a Nemzeti Front többi szervezetével szorosan együttműködve értük el. További jó munkánk alapja is ez, s biztosak vagyunk abban, hogy a következő években is hasonló hatékony munkát fejtenek majd ki alapszervezeteink és a nőszövetség járási bizottsága. KATARINA KŐVÁGÓVÁ, a nőszövetség jb politikai dolgozója
