Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-07 / 41. szám
sem, ahol négy-ötezer ember dolgozik a járásból. Pedig a járás legnagyobb falujának sincs ennyi lakosa. A munkaerő-gazdálkodási osztályon felvetődött egy újabb lényeges kérdés A VÁROSI LAKÁSKIUTALÁSOKKAL kapcsolatban. A Vidéknek ugyanis két üzeme Kassán székel (a bútorgyár (Drevovyroba) és az Építőipari Vállalat), ám lakáshoz a Városban csak könyörgéssel juthatnak. Mert a járási nemzeti bizottság is tulajdonképpen csak bérlője annak a két-három épületnek, ahol elhelyezést nyertek. Talán érthető is a városi nemzeti bizottság részéről ez a hozzáállás, hiszen ők is sokat foglalkoznak a lakáshiánnyal, különösen hogy az üzemek munkaerő-stabilizálás cím alatt sürgetik őket kérvényeikkel. És előnyben részesülnek. Hogy mindezt a kerületi nemzeti bizottság szintjén intézzék, csak a járási nemzeti bizottság érdeke. Mint az ipartelepítés is, amely - bár a felszabadulás óta sokat változott a helyzet e tekintetben is - továbbra sem tartozik a járás fő jellemzői közé. A nők foglalkoztatását az említett kassai munkalehetőségeken kívül, valamint a járás egészségügyi központjait, a szolgáltatásokat, az iskolaügyet, a mezőgazdaságot leszámítva elsősorban a szepsi Tesla oldhatta volna meg. Az idén már közel ezer alkalmazottal kellett volna üzemelnie, mégis alig ötszázan dolgoznak. Pedig a munkások - elsősorban az asszonyok, mint Begala Erzsébet, Korol Mária, Mienská Anna és mások - elégedettek a kereseti lehetőségekkel, a szociális helyiségek felszereltségére sem panaszkodnak. Az üzem igazgatója, Ivan Sokolovsky mérnök szerint ilyen tekintetben is van javítani való. Az igazgató kritikus szemlélete nemcsak ebben a kérdésben tér el a munkásokétól.- Tipikus mezőgazdasági területen épült az üzem — mondja Sokolovsky mérnök -, ezért nem lepődtem meg, amikor a fóliák alól, a főzőkanál mellől érkező asszonyok nehezebben tudnak átállni az üzemi munkatempóra. Egyszerűen más a GONDOLKODÁSMÓDJUK. Azokban csalódtam elsősorban, akiket Prágába vitt iskolázásra és gyakorlatszerzésre az üzem, visszatértük után mégis velük von a baj. Mert a betanított munkások — az említett lányokról, asszonyokról van szó — becsületesek, szorgalmasak, látszik rajtuk az igyekezet a lehető legtöbbet, Jegjobban dolgozni. Tipikus szemlélettel kérték ki maguknok - ez bevallom meglepett - a kritikát, mondván, hogy az ő munkájukban, becsületességükben ne kételkedjünk. Ezekkel az emberekkel foglalkozni kell, új munkastílusra, s tán azt is mondhatom: munkaerkölcsre szoktatni. De mit tegyek azokkal, akik szakemberek, akik már évek óta ezt a munkát végzik, mégis lezser hozzáállással, hanyagul dolgoznak. Sajnos, a járás helyzete olyan, hogy minden munkáshoz ragaszkodni kell, mert nem könnyű utánpótlást találni. Nem is tudom mi lesz, ha megkezdődik az üzem tervszerű szélesítése?! Fiatal üzemről van szó, sajátos gondjai vannak, olyan objektív nehézségek, amelyekről valóban senki sem tehet. Közös akarattal kell megoldani, egymás formálásával. Vannak azonban ismert gondjaink is, jelenleg például 80 asszony van anyasági szabadságon, nagy a fluktuáció. Tudati kérdés az is, hogy nem ritka az alkohol a munkahelyen. Mindenképpen az, hogy az emberek még a szakszervezet biztosította üdülésekre sem akarnak járni, gyermekeiket pionírtáborba küldeni. Az üzemnek bölcsődéje is van, bár inkább mikrobölcsődének nevezhető, mert egy családi ház átalakításával hozták létre a legszükségesebb esetekre. Ezt sem használja ki mindenki. A stabilizációs módszerek megszokott formái csődöt mondtak. Az igazgató mégis optimista, a hibák, hiánypsságok felsorolásakor az egész járásban tapasztalt egészséges KRITIKUS SZEMLÉLET vezérelte. Talán ez a kritikus szemlélet hallgattatta el beszélgető partnereinkkel azt, hogy a járás közutai portalanítottak, az autóbuszközlekedési vállalat naponta több mint hetven járatot indít, s kifogások csak az iskolás gyerekek szállítása körül adódnak. Néhány éve megoldódott a kassai autóbuszállomás kérdése is: kulturált körülmények közt várakozhat a mintegy húszezer munkás, s azok is, akik a város biztosította szolgáltatásokat akarják kihasználni. Az összefüggések tükrében ez érthető. A Város és Vidéke (járása) egymásrautaltsága határozza meg az összefüggéseket, alapban és felépítményben egyaránt. gozik. Még engem is arról győztek meg, hogy csak így lehet. És nem is a munkások! Állattenyésztés. Modern fejőgépeink - megfelelő mennyiségű, minőségű - nincsenek. Istállókat most építünk, ott már lesz fejőkombájn. Hiszik vagy nem, a hízómarhák súlygyarapodására kihatással van, ha nem speciális istállóban gondozzuk, hanem mondjuk üszőneveidében. így is elérjük a tervezett súlygyarapodást, de milyen lehetne valójában?! A specializációval és a kooperációval is egyetértek, de csak az átgondolt, eredményeket hozóval. Hat falunk van, mindegyik hordoz sajátosságokat. Ahol korábban jól ment a hízómarha-tenyésztés, nem szabadna erőltetni, mondjuk, a tejtermelést, mert az egy másik szövetkezetben tradíció. Ugyanez természetesen érvényes a növénytermesztés valamennyi ágazatára. Tévedés azt hinni, hogy csők a talaj, a természeti adottságok a meghatározók. A KÖTŐDÉSRŐL a főmérnökkel beszélgetünk, aki elmondja, hogy a szövetkezet szociális és kulturális alapja háromszázezer korona. Részben ebből pótolják a munkaruhák árát is: kirándulásokat, üdüléseket fedeznek és támogatják a Bódva együttest. Azt, amit' az üzemek ilyen szempontból biztosítani tudnok — különösen a szociális helyisé-A bodollói szövetkezet kertészetében gek színvonalát — a szövetkezetek egyelőre megközelíteni is alig bírják. A péderi részleg zöldségesében öt asszonyt találtunk, akik a nehéz munkakörülményeken kívül a fizetésről is szót ejtettek. Mégis leginkább a szolgáltatósokat hiányolták, amelyek nem tudják kellőképpen segíteni a munkába járó asszonyok háztartási gondjait. A fiatalabbak nevében a bölcsőde- és óvodahálózat bővítését igényelték. Mosodát, gyorstisztítót, félkészáru boltot emlegettek. A járási nemzeti bizottságon tudnak a problémáról. A nemzeti bizottság elnöke, Spak mérnök utalva a város és környéke viszonylatokra pozitívan értékeli, hogy a járás székhelyét is adó kerületi székhely szolgáltatási hálózata jól kiépített és a járás lakosságának igényeit is kielégíti. Gondolnak újabbak létrehozására a járás területén is, de húszezer ember a városban dolgozik, a munkaerőhiány egyre fokozódik. Az újabb szolgáltatások embereket „követelnek". Az óvodahólózat kiépítése jó ütemben folyik, az óvodás korú gyerekek több mint 80 százalékát el tudják helyezni. Bölcsőde csak öt von. Két irányból is várják a rászorulók a segítséget: a szövetkezetektől — hiszen kötni akarjákf!) a fiatalokat — és várhatnák a Város nagyüzemeitől is — hiszen munkaerőhiánnyal küszködnek! A járás vezetői folytatnak ilyen célzatú tárgyalásokat, egyelőre azonban senki sem érti(?) szándékaikat. Még olyan mammutüzemek Hüll
