Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-30 / 40. szám

MARK SZERGEJEV

Emberek és városok

És túlélnek minket a városok .. .

Ha meghalunk, még a szemközti házfal sokáig emleget, rólunk susog, minket keres ablaklokátorával, szavunkat őrzi még a telefon, a lépcső várja, hogy még felviharzunk, hangunkkal még a szoba tele van, halványulón tükörlap őrzi arcunk.

Aztán — csöndes bánat jön, enyhítő, aztán — felejtés fúj rá szürke párát .. .

Jaj, többé meg ne érjük: volt idő — mi éltük túl a városok halálát.

Vénültek búban, mint az emberek és mozdulatlanul várták a véget.

Kilőtt szemük vakon égre meredt, hűs, zöld hajuk vadul ropogva égett. Lerogytak a fekete ég alatt.

És amikor a halál ránk tekintett: köveikből raktak körénk falat, s meghaltak, testükkel fedezve minket.

RAB ZSUZSA fordítása

1944. október 6-án léptek csehszlovák területre a Vörös Hadsereg és a Szovjetunióban megalakult i. Csehszlovák Hadtest katonái. Ma a csehszlovák néphadsereg napját ünnepeljük ezen a napon. Egykor szabadságunkért harcoló bajtársaik emlékét a duklai, svidníki, dargói emlékmű is őrzi. Figyelmeztetve a ma élőket — a béke védelmezőit — feladatukra.

Fotó: Spácii (2), Huszár és Nagy